179244. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a C-076 sorozatba tartozó vegyületek redukálására
179244 tánban, diniétil-formamidban vagy bisz-/2-metoxi-etll/-éterben oldjuk, a szerves oldószerben a viz koncentrációját 0,1 térfogati és 20 térfogati közé beállítva. A vizes szerves oldószerhez 0,01-10 térfogati mennyiségben tömény savoldatot is adunk. A reakcióelegyet általában mintegy 20-40 °C-on, előnyösen szobahőmérsékleten 6-24 órán át keverjük. Ha a sav kisebb koncent rációkban, azaz mintegy 0,01 % és mintegy 0,1 % közötti mennyiségben van jelen, akkor a fentiekben ismertetett reakciókörülmények között a monoazacharidok, vagyis csak egy cukorcsoportot hordozó vegyületek fognak képződni a reagáltatas termékeként, lia viszont a savat nagyobb koncentrációkban, azaz mintegy 1-1C % mennyiségben használjuk, akkor a fenti reakciókörülmények között az aglükonok. vugyis a cukorcsoportot nem tartalmazó vegyületek^fognak képződni. A sav közbenső koncentrációkban való alkalmazása esetén általában a monosz achar ld és az aglükon keveréke képződik. Az içy kapott termékeket olyan elválasztásig illetve szeparálás! módszerekkel különíthetjük el, mint például az oszlopkromatografálás, vékonyrétegkrómatografálás vagy a nagynyomású folyadék-kromatografálás . Az előzőekben ismertetett reagáltatáshoz hasznosítható savak közé szervetlen és szerves savak, például a kénsav, hidrogén-halogenidek, fo3zforsav, trifluorecetsav, trifluormetán-ozulfonsav, stb. tartoznak. Hidrogén-halogenidként előnyösen hidrogén-kloridőt vagy hidrogén-bromidot használunk. A leginkább előnyös savnak a kénsavat tartjuk. A C-076 vegyületekből vagy a hidrogénezett C-076 vegyületekből a monoszachari dók és az aglükonok előállítására szolgáló további módszer lényege az, hogy eltérő o.ldószerrendszert hasznosítunk a monoszacharid, illetve az aglükon előálltLására. így például a monoszacharidőt 1 térfogata savat hasznosítva izopropanolban 20-40 °C-on, előnyösen szobahőmérsékleten 6-24 órás reakcióidővel állítjuk elő. Az aglükon előállítására 1 térfogata savat tartalmazó metanolt hasznosítunk ugyanilyen reakciókörülmények között. Ha ezt a módszert egy kiindulási anyagon /azaz 22,23-kett ős kötést tartalmazó vegyuleten/ hajtjuk végre, akkor a kettőskötésen nukleofil addició mehet végbe. Ha az utóbbi folyamat bekövetkezik, akkor az igy képződő mellékterméket kromatográfiás tisztítással távolitjuk el. Ebben az esetben is az előző módszernél ismertetett savak hasznosíthatók és ugyancsak a kénsavat tartjuk előnyösnek. Az ezzel a módszerrel kapott vegyületeket is önmagában ismert módon különítjük el a reakcióelegyből, illetve - ha termékkeverék képződik - szeparáljuk az egyes komponensekre. Az elkülönítéshez, illetve szeparáláshoz a korábban felsorolt kromatográfiás módszerek valamelyikét hasznosíthatjuk. Az aoilezett vegyületeket olyan acilezési módszerekkel állítjuk elő, amelyeknél a reakciókörülmények az acilezendő hidroxilcsoport reakcióképességétől függően változnak. Ha több, mint egy acilezendő hldroxilcsoçort van, akkor eltérő reakciókörülményeket biztosítunk keverékek képződésének minimalizálása céljából. Az alkalmazott acllező ágensek rendszerint a korábbiakban említett alkanoilcsoportoknak megfelelő alkanoil-h^ogenidek, előnyösen alkanoil-klor idők. Acllező ágensként használhatunk továbbá megfelelő savlialogenideket vagy halogén-hangyasav-észtereket. Ha az acilezéshez egy halogenidet használunk, akkor 4
