179237. lajstromszámú szabadalom • Berendezés kettő vagy több számítóegység összekapcsolására
179237 nem túl nagy egy számitóegység /pl. mikroprocesszor/ számára. Ha mennyiségileg vagy minőségileg /pl. valós idejű adatfeldolgozásnál/ a feladat túlhaladja egy egység teljesitőképességét éa ha tartani kívánjuk a modern elemek által biztosított gazdasági előnyöket és tömörséget, nem marad más hátra mint több elem öszszekapcsolása. Lényeges, hogy ez a kapcsolat magasfoku modularitással párosuljon, mert ilymódon a rendszert a feladatok bonyolultságához könnyen lehet illeszteni. Ilyen igények elsősorban a távadatfeldolgozás területén jelennek meg. A hálózatok kialakítása, átkonfigurálása, felhasználók ki-be kapcsolódása, vagy a fejlődő igények teljes kielégítését szolgáló tervezést, vagy magasfoku modularitáasal rendelkező elernek használatát feltételezi. Több mikroprocesszoros rendszerben az eddigi megoldások univerzális sínrendszeren keresztül teszik lehetővé a résztvevő elemek kommunikációját, feltételezve, vagy egy master /mester/ kinevezését, vagy a sinforgalmát irányitó magas bonyolultságú rendszer létesítését, vagy olyan logikát, amely szükség szerint engedélyezi azt, hogy a sínrendszeren helyetfoglaló elemek kapják meg egy adatcsere időtartamára a mester szerepét. Az utóbbira ismertet megoldást a HU-PS I7II35 lajstromszamu szabadalmi leirás. Egy másik megoldásnál a résztvevő elemek /pl. mikroprocesszorok/ tárterületének egy részét közössé nyilvánítjuk. A közös terület határáig a résztvevő elemek független tárral rendelkeznek, innen tovább már a cimzés egy olyan területre vonatkozik, amely közös és ilymódon információkat lehet cserélni különböző résztvevő elemek között. Ez a megoldás azzal az előnnyel jár, hoçy nem "sürgeti” illetve nem "várakoztatja" a küldő vagy fogadó rendszert. A küldő rendszer beirja az üzenetet a közös tárba, a fogadó rendszer kiolvassa tetszőleges idő múlva. Egy ilyen rendszer már többszintű arhitekturát képez. Az alapszintet a résztvevő elemek és azok saját tára} perifériája^ stb...., a második szintet a közöstár és annak eleresét vezérlő egysége, valamint az alapegységek csatlakozó felülete alkotja. Természetesen minden elemnek saját sínrendszere van és közös sínrendszerre is csatlakozik. Tipikus eset a hálózati alkalmazás /pl. koncentrátorok/ mikor egyes processzorok /számitóegységek/ megfelelő programozással ellátva alkalmasak a terminálok kezelésére, miközben függetlenül más processzor a rendszerből bonyolítja a hálózati, nagysebességű, adatátvitelt. A csatolt rendszeréknél felmerülő probléma a résztvevő elemek között létesítendő jelzőkapcsolat. Például memórián keresztül csatolt elemeknél elképzelhető az állandó olvasás a fogadó részéről és ha előre meghatározott információt talál, akkor ezt úgy értelmezi, mint jelzés. Másik megoldás a független jelzőkapcsolatok létesítése, azonban az univerzális sínrendszerben szükséges összeköttetések száma a résztvevő egységek száma faktoriálisának kétszeresével egyenlő. Ezzel a megoldással egyértelműen le kéne mondani vagy a modularitásról, konfigurálási rugalmasságról, vagy a jelzőkapcsolatok használatáról. A jelző kapcsolatok szükségesek, tekintettel arra, hogy a megszakitásos rendszereknél nagyobb hatásfok érhető el. A találmány egyesíti a közös memóriára csatolt rendszerek előnyeit a megszakitásos rendszerek előnyeivel és ugyanakkor megtartja az univerzális sínrendszert. 2
