179219. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új arilamidoimidazolin- származékok előállítására
179219 képletü sav klar idokkal történő reagáltatásával állíthatók elő Az I általános képletü vegyületek szabad bázisként vagy savaddiciós sókká alakítva különithetők el. Megfelelők mindenekelőtt erős ásványi savakj igy hidrogén-halogenidek, szulfátok, ciklohexil-szulfamátok soi. Az I általános képletü vegyületek valamint ezek savaddiciós sói szájon át, enteralisan vagy parenterälisan is alkalmazhatók. Más hatóanyagokkal, igy más fájdalomcsillapítókkal görcsoldókkal, nyugtátokkal, stb. kombinálva is beadhatók. Alkalmas galenusi beadási formák például tabletták, drazsék, kapszulák, kúpok, oldatok, emulziók vagy porok; készítésűkhez az általánosságban alkalmazott galenusi segédhordozó, mállásztó vagy sikositó anyagokat illetve tartós hatás elérésére szolgáló anyagokat alkalmazzák. Az ilyenfajta galenusi beadási formák elkészítése szokásos módon, ismert módszerekkel történik. A következő példák a találmányt szemléltetik, anélkül, hogy oltalmi körét korlátoznák. 1. példa 8,1 g /50 mmól/ 2,6-diklór-anilint, 10,67 g /55 mmól/ 1- -/3-ciklohexenil-karbonil/-2-imidazolidinont és 100 ml foszforil-trikloridőt 70 órán át kevertetünk 50 °C-on. A fölösleges foszforil-trikloridot válómban eltávolitjuk, a maradékot körülbelül 500 ml jeges vizzel elegyítjük, és egy órán át szobahőmérsékleten kever tétjük. Utána addig adunk hozzá telitett káliumhidro^én-karbonát oldatot, amig a pH maradandóan 7 lesz, mire 1er ist aly kiválás indul meg. Ezt kiszűrjük, és a kristályos anyagot megszáritjuk. így 16,7 g /93,3 // nyers l-/3-ciklohexenil-karbonil/-2- /72,6-d iklór-fenil/-amino7~2-imidazolint kapunk. Ezt izopropanolból átkristályositjuk, és igy 13,77 S /81,5 %/ analitikailag tiszta terméket kapunk, amelynek olvadáspontja 159 - 162 oC. 5 g igy kapott l-/3-ciklohexenil~karbonil/-2- Ü2 ,6—di— klór-fenil/-aming7-2-imidazolint feloldunk 50 ml vízmentes diklór-metánban, és 4 ml körülbelül 20 Z-os éteres sósavoldattal elegyítjük. Az eleinte tiszta oldatból mintegy tiz perc elteltével kristályok kezdenek kiválni. Az elegyet még egy órán át 0 °C-on tartjuk, 50 ml étert adunk hozzá, szűrjük, éterrel mossuk, és megszáritjuk. így 5,10 g /92,1%/ l-/3-oiklohexenil-karbonil/-2 -Z72 ,6-diklór-fenll/-aminú/-2-imidazolin-hidrokloridőt" kapunk, amely először 180 - 187 °G-on olvad, majd 255 - 258 °C- on olvadás közben elbomlik. A kiindulási anyagot úgy állitjuk elő, ho^y 2-imidazolidinont és 3-ciklohexenil-karbonil-kloridőt 2:1 molarányban acetonitrilben szobahőfokon reagáltatunk. így 85,8 %-os kitermeléssel kapunk l-/3-ciklohexenil-karbonil/-2-imidazolidinont, amelynek olvadáspontja 119 - 123 °C. 2. példa 1,62 g /10 mmól/ 2,6-diklór-anilint, 1,80 g /10 mmól/ l-/3-ciklopentenil-karbonil/-2-imidazolidínont és 20 ml foszforil-trikloridőt 20 órán át 80 °C-on kevertetünk. A fölösleges foszforil-trikloridot váltamban eltávolítjuk, a részben kristályos maradékot 50 ml dilelór-metánnal oldjuk, hozzáadunk 50 ml jeges vizet, és élénk Immer és közben telitett nátrium-karbonát oldatta L elegyítjük, amíg az elegy pH-ja maradandóan 5
