179155. lajstromszámú szabadalom • Üreges, töbdarabból összehegesztett kalapács medve
179155 ■yal az átmeneti zóna kifáradási ellenállása számottevően nem nő, sőt az átmeneti zóna teljes keresztmetszetét kitöltő hegesztési varratnál nagy valószínűséggel előforduló hegesztési hibák mi- . att inkább csökken. Törés esetén a nehéz öavithatóság a megoldás gyakorlati alkalmazását korlátozza. A nehéz gyárthatóaág jelentős költségtöbbletet is okoz. A találmánnyal célunk olyan kalapács medve létrehozása, amely egyesíti magában az ismert megoldások előnyeit, és ezek hiányosságait oly módon - küszöböli ki? hogy csökken a dugattyurudra excentrikus terhelésnél ható tömegerő és a dugattyurudra ható támasztóerők, valamint a medve függőleges tengelye irányában ható tömegerők tartás elviselésére alkalmas. A találmánnyal megoldandó feladatot tehát ennek megfelelően a medve kritikus zónája kifáradással szembeni ellenállásának növelésében jelölhetjük meg. A találmány alapja az a felismerés, hogy a kitűzött feladatot egyszerűen megoldhatjuk, ha a medvét üregesre képezzük ki, az üreget a medve felső vége felé fokozatosan bővülő, egyenletes feazültségelosztást eredményező, jól megmunkálható felülettel határoljuk. E kialakítással felfelé fokozatosan csökkenő falvastagságú dugattyurudat nyerünk, miáltal felfelé haladva csökken a dugattyurud tömege és a külső, valamint a belső felületén egyaránt jól megmunkált, a fárasztó igénybevételnek ezáltal jobban ellenálló átmeneti zónát nyerünk a törés szempontjá= ból kritikus keresztmetszetben. Az igy kialakított medve kifáradással szembeni ellenállása még fokozható azáltal, ha a medvetörzsét és a felső vége felé fokozatosan bővülő üregü dugattyurudat külön-külön elemként alakítjuk ki. majd a medve palástfelülete felé növekvő kifáradási határu zónákból felépített hegesztési varrattal kötjük össze. Az üreg határoló felületének megmunkálhatóságát és a megmunkált felület minőségének ellenőrzését az üreg felső részét lezáró rész külön elemként való kialakításával és hegesztéssel való felerősítésével valósítjuk meg. Fenti felismerés alapján tehát a találmány szerinti kalapács medve úgy van kialakítva, hogy a külön-külön elemként kialakított medvetörzset és dugattyurudat a medve tengelyvonalától kifelé haladva növekvő kifáradási határu zónából felépített hegesztési varrat köti össze, emellett a medvében feszültséggyü^tő helyektől mentes, megmunkálható folyamatos felülettel határolt, a medve felső vége felé bővülő, alul nyitott, felső, részén a dugattyurudhoz hegesztéssel kötött elemmel lezárt üreg van kialakítva. Ez által a medve kritikus zónájának szilárdságát jelentős mértékben növelhetjük és csökken a dugattyurudra excentrikus terhelésnél ható tömegerő, ennek következtében kisebb a medvetörzs és a dugattyurud közötti átmeneti zónában ébredő hajlltófeszültség. A találmány értelmében célszerű, ha a medvetörzset a dugattyur uddal összekötő hegesztési varrat a medve palástfelülete felé haladva kiszélesedik és lefedi a medvetörzs és a dugatytyurud közötti átmeneti zónát. Előnyös, hogy ezek a hegesztési varratok egyszerűen, gazdaságosan előáílithatók és medvetörés esetén egyszerűen és olcsón javítható kivitelűek. Célszerű továbbá, hogy a medvetörzs és a dugattyurud hegesztési varrattal összekötött belső felülete kifáradásnak jól ellenálló, megmunkálható felületként van kialakítva. A találmány értelmében oélszerü az is, ha a medvetörzsön 3
