179085. lajstromszámú szabadalom • Itatószerkezet különösen házinyulak számára
MAGYAR NÉPKÖZTARSASAG SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY 179085 Bejelentés napja: 1980. VII. 10. (1721/80) Nemzetközi osztályozás: A 01 K 7/02 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1981. XI. 28. Megjelent: 1983. XI. 30. Feltalálók: Szabadalmas: Varga József gépész üzemmérnök 50%, Kiskőrös, Fekete József lakatos 16,68%, Vegyes és Építő Ipari Sa ár László gépész üzemmérnök 16,66%, dr. Czár Imre állatorvos 16,66%, Szövetkezet, Kiskóiös Kiskunhalas Itatószerkezet, különösen házinyulak számára 1 A találmány tárgya itatószerkezet, különösen házinyulak számára, amely ketreces állattartásnál higiénikus és egyenletes vízellátást biztosít. A víz a levegő után az élőlények legfontosabb 5 életfeltétele. Az állat vízszükségletének nagy részét ivóvízzel fedezi, így a megfelelő vízellátás a korszerű állattartás egyik alapvető feladata. Az állatok zárt rendszerben való tartása, az istálló alacsony páratartalma és a takarmány önetetőkből való fogyasztása 1Q egyaránt növeli a vízfogyasztást. Nem közömbös azonban a szervezet számára, hogy a szükséges vízmennyiséget a nap folyamán egyenletesen elosztva, vagy pedig időközönként, lökésszerűen veheti föl. Nyilvánvaló tehát, hogy például a nyúlistállók felszerelési tárgyai között különös gondot kell fordítani az itatóedényekre, itatószerkezetekre. A hagyományos módszer szerint az ivóvizet külön itatóvályúba adagolják. Az ilyen edények használata esetén különféle fertőző anyagok, belső élősködők fertőzőképes alakjai kerülhetnek az állatok ürülékével és egyéb váladékaival a vízbe. Az 25 ilyen víz ivása, szervezetbe jutása következtében nagy számban betegedhetnek meg az egészséges állatok. A víz időközönkénti adagolása a gondozóra van bízva és nem az állatok igényeinek megfelelően történik. A billenőszelepes önitatókkal lehetővé válik ugyan az állatok folyamatos vízellátása, azonban nem akadályozható meg, hogy a vályús rész visszabillenése után a víz ne szennyeződjék. Ez a szerkezet tehát szintén nem oldja meg a higiénikus itatást. Nagyüzemekben leginkább a szelepes önitatók terjedtek el. Ezek biztosítják a folyamatos vízellátást és higiénikusak. Az önitatószelepek felső, kúp alakú része azonban legtöbb esetben nem megfelelően csiszolt vagy rövid használat után elkopik és így a szelepek szivárogni, csöpögni kezdenek. Ennek következtében növekszik a terem levegőjének relatív páratartalma, amire a nyúl nagyon érzékeny, tehát növelni kell feleslegesen a szellőztetést. A csöpögő víz egy része az állat szőrzetére hull, ami elsősorban az angóranyulaknál hátrányos, mert a nedves szőrzetre a levegő pora hamarabb rátapad, vagyis a szőrzet szennyeződik, így azt alacsonyabb minősítésű osztályba sorolják. Mindezek mellett ennél a típusú itatószerkezetnél a nyúlnak — ha inni akar - természetellenesen felfelé kell tartania a fejét, a kisnyulaknak pedig ágaskodniuk kell. Tehát maga az ivás művelete az állat számára nem természetes. További probléma, hogy ennél a rendszernél megoldatlan a nyulak itatással történő egyedi gyógyszerezése. A találmány által megoldandó feladat tehát az említett hátrányok kiküszöbölése, vagyis olyan itatószerkezet kialakítása, amely higiénikus és egyenletes 179085
