179054. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-dezoxisztreptamin- aminoglikozidok előállítására
5 179054 6 Egy különösen előnyös (II) általános képletnek megfelelő védett aminoglikozid-származék olyan kanamicin A származékok előállítására, amelyek (I) általános képletben R7 hidrogénatom, R2 és R3 hidroxil-csoport, a 3,3”,6’-tri-N-formilkanamicin A vegyület. A megfelelő 2\3,3”,6’-tetra-N-formilkanamicin B származék egy előnyös vegyület 1-N-helyettesített kanamicin B származékok előállítására, amelyek (I) általános képletében R2 amino-csoport, R3 és R7 jelentése pedig az előzőekben megadott. Szintén alkalmasak erre a célra a szelektív módon védett kanamicin A és B származékok, melyek egy korábbi Nagy-Britannia-i találmányi bejelentésünkben vannak leírva, így például a 3 ”,6’-di-N-acetil-kanamicin A és a 2’,3”,6’-tri-N-trifluoracetil-kanamicin B vegyületek. A (II) általános képletű aminoglikozid- vagy védett aminoglikozid-származékok az irodalomban már leírt ismert vegyületek. így például az 1-amino-csoport kivételével valamennyi amino-csoporton formilezett aminoglikozidok a 3,3”,6’-tri-N-formil-kanamidn A és a 2’,3,3”,6’-tetra-N-formil-kanamicin B vegyületek, amelyek a 817.546 számú belga szabadalmi leírásban vannak leírva. Hasonló aminoglikozid-származékok analóg módon állíthatók elő. Azok a származékok, amelyekben a 6’-amino-csoport védve van, jól ismert vegyületek, és előállításukat az 1 401 220 számú Nagy-Britannia-i és a 2 311 524, a 2 350 169 és a 2 512 587 számú Német Szövetségi Köztársaság-beli szabadalmi leírások ismertetik. Az (I) általános képletű vegyületek előállítására szolgáló eljárásnál használható hidroxi-helyettesített aldehidek és ketonok könnyen hozzáférhetők. így például a D-gliceraldehid olyan termékek előállításánál alkalmazható, ahol R1 egy (S)2,3-dihidroxi-propil-csoport. Más könnyen beszerezhető áldozok és dezoxialdózok is használhatók a reakciónál, például a D-eritróz, a D-ribóz és a 2-dezoxi-D-ribóz. Hasonlóan dihidroxiaceton használata esetén az 1- N-(l,3-dihidroxi-2-propil)-származék és hidroxiaceton (acetol) alkalmazása esetén a megfelelő 1-hidroxi-2-propil-származék keletkezik. Az (I) valamint a (II) általános képletű vegyületek különböző alakzatokban létezhetnek és a találmány kiterjed valamennyi alakzat előállítására. Általában a gyűrűk „szék” formában helyezkednek el és a helyettesítő csoportok a gyűrűhöz képest ekvatoriálisak. Ezenkívül a hexapiranozil-gyűrű és a 2- dezoxisztreptamin-gyűrű közötti glikozidos kötés többnyire egy a-helyzetű kötés az előbbihez viszonyítva. Ezen túlmenően az 1-amino-csoporton levő hidroxi-helyettesített-alkilszubsztituens egy vagy több optikailag aktív központtal is rendelkezhet és mindegyik R vagy S konfigurációjú lehet vagy optikai izomer-elegyekként lehetnek jelen. A találmány szerinti eljárással előállítható baktériumellenes hatású vegyületek in vitro értékelését a legkisebb gátlókoncentráció (M.I.C. = minimum inhibitory concentration) meghatározásával végezzük, amelynek során a vizsgált vegyületnek azt a koncentrációját állapítjuk meg, amelynél megszűnik a kérdéses mikroorganizmus növekedése. A gyakorlatban agarlapokat, amelyekben a vizsgálandó vegyület meghatározott koncentrációban van jelen, a kísérleti mikroorganizmus szabványos mennyiségével, amely a sejtek számával fejezhető ki, oltunk be és ezután a beoltott lapokat 24 óra hosszat 37 °C-on mkubáljuk. A lapokat ezután megvizsgáljuk és megállapítjuk, hogy van-e baktérium-növekedés vagy nincs, továbbá meghatározzuk a M.I.C. értéket. Ennél a kísérletnél használt mikroorganizmusok az Escherichia coli, Klebsiella pneumoniae, Proteus mirabilis, Pseudomonas aeruginosa, Staphylococcus aureus és a Streptococcus faecalis törzseket foglalják magukban. In vivo meghatározásnál a vegyületeket szubkután adjuk be egereknek, amelyeket Escherichia coli törzzsel fertőzünk meg. A vegyületeket egy-egy adagolási sorozatban adjuk be az egereknek és a vegyületek hatását azzal a szinttel adjuk meg, amelynél azok 50%-os védelmet biztosítanak 72 órás időtartam alatt az Escherichia coli mikroorganizmus lethalis adagja ellen. Humán alkalmazásnál a találmány szerinti baktériumellenes vegyületeket önmagukban vagy a gyógyszerészeti gyakorlatban általában használt beadás módjához igazodó gyógyszerészeti vivőanyagokkal együtt adjuk be. Ezek a hatóanyagok például beadhatók orálisan tabletták formájában, amelyek vivőanyagokként keményítőt vagy laktózt tartalmaznak, vagy kapszulák alakjában egymagukban vagy töltőanyagokkal együtt, továbbá elixírek vagy szuszpenziók formájában, amelyek illatosító vagy színező anyagokat tartalmaznak. A hatóanyagok beadhatók parenterálisan, például intravénásán, intramuszkulárisan vagy szubkután módon. Parenterális beadásra a hatóanyagokat steril, vizes oldatok formájában készíthetjük el, amelyek más oldott anyagokat, például izotóniás oldatok készítésére elegendő sót vagy glukózt tartalmaznak. A találmány szerinti eljárással előállitható baktériumellenes vegyületek napi beadásának a szintje az embergyógyászatban hasonló a jelenleg használatos aminoglikozid baktériumellenes szerek szintjével, például 0,1 mg/kg és 50 mg/kg között változik (adagokra elosztva), ha a beadás parenterális úton történik, vagy 10 mg/kg-tól 100 mg/kg-ig terjed (adagokra osztva) orális úton történő beadás esetén. Az orális beadásra szánt tabletták vagy a kapszulák 0,1 — 1 g hatóanyagot tartalmazhatnak iegfeljebb napi négyszeri beadásra, míg parenterális beadásra az adagolási egységek 10-500 mg hatóanyagot tartalmaznak. Minden esetben a kezelőorvos határozza meg a szükséges adagot, amely rendszerint a beteg korától, testsúlyától és a gyógyszerkészítménnyel szembeni reakciójától függően változik. A fenti adagolás példaképpen egy átlagos betegre vonatkozik. Előfordulhat természetesen, hogy egyes esetekben a megadottnál nagyobb vagy kisebb adagok beadására van szükség, de ezzel még a találmány keretein belül maradunk. A következő példák a találmány szerinti eljárás bemutatására szolgálnak. A példákban a hőmérsékleteket Celsius fokokban adjuk meg. A példákban szereplő „Amberlite” és „Sephadex” megjelölések védjegyek. A példáknál vékonyrétegkromatográfiás méréseket alkalmazunk szilíciumdioxid lapokon meghatározott oldószer-rendszer alkalmazása mellett. A foltokat úgy tesszük láthatókká, hogy a lapokat szárítás után 5%-os terc-butil-hipoklorittal, amelyet dklohexánnal készítünk, permetezzük be, a lapokat 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
