179053. lajstromszámú szabadalom • Szines televiziós megjelenítő rendszer
5 179053 6 réssel rendelkezik. A 15 rések a 13, 13a, 13b foszforelemekhez viszonyítva úgy vannak kiképezve, hogy azok csak azon elektronsugarakat bocsátják át, amelyek a 15 réseken áthatolva a hozzájuk rendelt színes foszforelemekbe csapódhatnak be. A 11 üvegballon másik végén van elrendezve a 16 elektronágyú, amely három egysíkban levő egyvonalú elektronsugarat emittál. A 16 elektrooágyú úgy van kialakítva, hogy statikus helyzetben a két külső elektronsugár a képernyő középpontjába irányított középső elektronsugár foltjára konvergál. A 16 elektronágyú szerkezetét részletesebben az 5. ábra kapcsán fogjuk leírni. A 11 üvegbaHon külső felülete körül, annak szélesedő részén 17 eltérítő rendszer van elhelyezve, amely az ábrán nem ábrázolt tápfonáshoz csatlakozik, és az a feladata, hogy mágneses tere, az elektronsugarakat a képernyőn rasztervonalak mentén eltérítse. A 17 eltérítő rendszer szerkezetének részletesebb ismertetésére a 3. és 4. ábrák kapcsán fogunk visszatérni. A 17 eltérítő rendszer mögött a 11 üvegballon nyakrészén statikus konvergenciaállító 18 szerv van elhelyezve. Ez utóbbi állítható mágnesekből áll, miáltal az elektronsugár irányításának hibáját kompenzálni lehet, illetve az elektronsugarat eltérítés nélküli helyzetben pontosan a képernyő központjára lehet beállítani. Egy e célra igen alkalmas statikus konvergencia szerkezetet, amely egyvonalú elektronsugarakat előállító elektronágyút tartalmaz, a 3 725 831 lajstromszámú USA szabadalom ismerteti részletesebben. Az elektronsugár statikus konvergáló 18 szerve mögött ismert szerkezetű 19 finombeállító szerv van elhelyezve, amellyel az elektronsugarakat oly módon szabályozhatjuk, hogy azok csak a hozzájuk tartozó színes foszforelemekbe csapódhassanak be. Az alábbiakban az 1. ábra szerinti TV képcső 17 eltérítő rendszerének és 16 elektronágyújának egymásra való hatását fogjuk ismertetni, hogy ily módon világíthassuk meg, mi módon biztosítjuk a három elektronsugárnak a letapogatott raszter valamennyi pontjában a megfelelő konvergenciáját anélkül, hogy a dinamikus körülmények közötti konvergencia biztosítására a konvergenciahiba és a kómajelenség kiküszöbölése érdekében pótlólagos korrekciós készüléket kellene alkalmaznunk . A 2. ábrán az 1. ábrán vázolt 17 eltérítő rendszer által létrehozott mágneses tér erővonalait szemléltetjük. Bár a vízszintes és függőleges mágneses tér erővonalainak alakja a cső hossztengelye mentén pontról-pontra változik, a 2. ábra az erővonalak képét megközelítő pontossággal szemlélteti. A vízszintes irányú eltérítő teret a vízszintes eltérítő tekercspár hozza létre. E teret a függőleges irányban látható folytonos vonallal rajzolt 21 fluxus jelzi. Megjegyezzük, hogy a mágneses tér tűpárna alakú, a fluxus erővonalai - ha azokat az ábra központja irányából nézzük — konvexek. Ez a vízszintes irányú eltérítő tér negatív vízszintes izotróp asztigmatikus elektronsugár-eltérítést okoz. Amint a 2. ábrán látszik, a függőleges irányú fluxus 22 erővonalainak sugáreltérítő tere merőleges irányú eltérítést okoz. Ezt az erőteret a 17 eltérítő rendszer függőleges irányú eltérítő tekercsei hozzák létre. Megjegyezzük, hogy a függőleges irányú eltérítés erőtere általában hordó alakú, a fluxus erővonalak alakja konkáv az ábra központjából nézve. A függőleges irányú eltérítő tér függőleges izotrop asztigmatikus sugáreltérítést okoz. A vázolt eltérítő tereket részletesebben a 3. ábra kapcsán fogjuk ismertetni. A 3. ábra az 1. ábra szerinti képcső elektronsugarainak konvergenciáját mutatja a 2. ábra szerinti eltérítő tér hatására. A 3a. ábra a zöld, piros és kék 20a, 20b, 20c elektronsugarak egymáshoz viszonyított helyzetét ábrázolják, pontosabban azt, hogy azok az 1. ábrán vázolt C eltérítési síkban miként jelennek meg a képernyő irányából nézve. A 3b. ábra eltúlzott ábrázolásban szemlélteti az elektronsugarak konvergenciáját a letapogatott raszter sarkaiban a függőleges és vízszintes eltérítési 25 és 26 tengelyek mentén. Megjegyezzük, hogy valamennyi elektronsugár egyidejűleg világítja meg a színes foszforelemeket. A foszforelemek természetesen egymástól el vannak választva, amit a 3b. ábra külön nem szemlélteti, mert az ábrán csupán a képernyő különböző részein az elektronsugarak konvergenciáját ábrázoljuk. A raszter közepén a zöld, piros és kék elektronsugarak konvergenciáját láthatjuk". Ezt a képernyő középpontjában látható konvergertőfát egyrészt az elektronágyú szerkezete, másrészt az 1. ábrán látható statikus konvergenciá-állító l8\ szerv együttes hatása biztosítja. A vízszintes eltérítő 26 tengely mentén a zöld, piros és kék elektronsugarak lefelé módosulva láthatók, azaz azok a vízszintes tengely mentén szétválnak. A 3a. ábrán látható eltérítési síkon ezen sugarak ugyanazon sorrendben Helyezkednek el egymás mellett. A fönt vázolt-feltétel a vízszintes tengely mentén a raszter mindkét oldalán azonos módon érvényesül. Érthető, hogy az elektronsugarak lefelé módosult konvergenciája a vízszintes tengely széleinél attól függ, hogy a raszter középpontjában a sugarak milyen mértékben konvergálnak. A vízszintes elektronsugarak lefelé módosult helyzetét a 2. ábrán látható vízszintes eltérítési tér alakja okozza. A 3b. ábrán látható, hogy a függőleges 25 tengely végein a piros, zöld és kék elektronsugarak fölfelé módosulva konvergálnak, azaz a kék és a zöld elektronsugarak egyes pontokban keresztezik egymást, azaz a képernyőn eredeti irányítottságukhoz képest keresztezve jelennek meg. Az elektronsugaraknak a függőleges tengely mentén való fölfelé módosult konvergenciája a raszter középpontjától mért távolság függvényében jön létre. Az elektronsugarak fölfelé módosult konvergenciáját a függőleges tengely mentén főleg a 2. ábrán látható függőleges eltérítő tér hatása okozza. Az elektronsugarak konvergencia-feltételeit az eltérítő rendszer méretezésével biztosíthatjuk, amely méretezés alkalmával negatív vízszintes izotróp asztigmatizmus és pozitív függőleges izotróp asztigmatizmus kívánt létrejöttének feltételeit is figyelembe vesszük. Azokat a konvergencia feltételeket, amelyek mellett az elektronsugarak a függőleges tengely mentén fölfelé módosulva, a vízszintes tengely mentén pedig lefelé módosulva konvergálnak, úgy kell értelmezni, hogy a konvergencia-hiba létrejöttének egyéb feltételeivel együtt 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65