179052. lajstromszámú szabadalom • Szines televiziós megjelenító berendezés
7 179052 8 vergenciáját tekintve — amint ezt a 3b. ábra felső jobb sarkában látjuk - a kék-, és zöld-elektronsugarak igen csekély mértékben eltérnek a vörös sugártól függőleges irányban. A felső bal sarokban látható, hogy a kék és a zöld elektronsugarak a vörös sugártól a jobb sarokhoz képest ellenkező irányban térnek el. Ezt a raszteron jelentkező hatást „csapda” („trap”) néven ismerjük, amely olyan feltételeket jelent, hogy a raszter inkább trapezoid alakú, műit négyszögletes. A múltban kísérletek történtek annak érdekében, hogy olyan vonalas fókuszú eltérítő rendszert hozzanak létre, amely az eltérítő tengelyek mentén ideális elektronsugárkonvergenciát képes létrehozni, azonban a képernyő sarkaiban megengedhetetlenül nagy volt a „csapda” jelenség. A sarkokban létrejött konvergenciára az volt jellemző, hogy az elektronsugarak mind függőleges, mind vízszintes irányban viszonylag nagy mértékben szétváltak. Az ideális vonalas fókuszú eltérítő rendszerre a negatív vízszintes izotróp asztigmatizmus és a pozitív függőleges izotróp asztigmatizmus jellemző. Erre az asztigmatizmusra szükség van azért, hogy a három egyvonalú elektronsugárnak a vízszintes és függőleges eltérítő tengelyek mentén való állandó konvergenciáját fenn lehessen tartani. Az elektronsugaraknak ezt az egytengelyű konvergenciáját ilyen módon mind a sarkokban, mind a raszter minden pontjában biztosítani lehet. A gyakorlatban kitűnt, hogy ez az ideális egy-tengely mentén való fókuszálási feltétel csak olyan képcsöveknél volt megvalósítható, amelyeknél a képernyő átlómérete 35 cm-nél kisebb volt. Azoknál a képcsöveknél, amelyek ennél nagyobb méretűek, az egy-tengely mentén való fókuszálási feltételek már nem voltak realizálhatók, mert a 3b. ábra kapcsán ismertetett „csapda” jelenség jelentkezett. E csapda-jelenségekkel kapcsolatban találmányunk azt a megoldást javasolja, hogy a pozitív és negatív izotróp asztigmatizmust a vízszintes és függőleges eltérítő tekercsek arányos és sajátos elhelyezésével, a tekercselés alkalmas elosztásával oldjuk meg, minek következtében a raszter minden pontján biztosítjuk a kívánt konvergencia feltételeket. Az említett konvergencia kifejezés alatt a kereskedelemben szokásosan elfogadott konvergencia jellemzőket értelmezzük. Általános gyakorlat, hogy a TV vevőkészülékek gyártói a konvergencia megengedett hiba-határ jellemzőjét a TV vevőkészülék egyik specifikációs adataként közlik. Kívánatos, hogy a konvergencia-hiba amennyire csak lehet a nulla értékhez közelítsen, azonban a gyártási szórás miatt ezt gyakorlatilag soha sem lehet nulla értékre csökkenteni. Az egyik TV gyár által kitűzött célfeladat az volt, hogy az elektronsugarak konvergencia-hibája — amit a letapogatott raszter szélétől 12,5 mm távolságban mértek — kisebb legyen, mint 1,27 mm 35 cm-es képernyővel rendelkező képcsövek esetében. Természetesen a célfeladatban megadott küszöbérték a nagyobb méretű képcsövek esetén nagyobb. így pl. 63,5 cm-es képernyővel rendelkező képcsöveknél az elfogadott hiba 1,57 mm értékű volt. Gyakorlatilag az említett gyártási szórás, amely a TV vevőkészülékek sorozatgyártásában konvergencia hibaszórást okoz, főleg a színes képcső és az eltérítő rendszer jellemzőitől függ. A szórásképből kitűnik, hogy a sok vevőkészüléknél a hiba értéke jóval kisebb, mint 1,27 mm és hogy ugyanabból a gyártási sorozatból vett más készülékeknél a konvergencia hiba az említett értéknél nagyobb volt. A kereskedelemből vett minták mérése alapján úgy találták, hogy esetenként 3,175 mm-nél nagyobb konvergencia hibák is előfordulnak. A találmány ismertetésével kapcsolatban az általunk alkalmazott lényegében konvergens kifejezés a 3,175 mm-nél kisebb hibát jelenti. Az elektronsugarak konvergencia hibáját úgy észlelhetjük, ha a TV vevőkészülékre adott megfelelő mérőjel esetén a képernyőn megjelenő keresztvonalkázott mintán az ideálisan szuperponált vörös, kék és zöld vonalak egymástól szétválnak. Az eltérítő rendszert, amelyet fentebb említettünk, a 3 721 930 lajstromszámú USA szabadalom írja le. Ez a megoldás a vízszintes és függőleges eltérítő tekercsek arányos menetelosztásával a raszter minden pontjában egyenletesen jó konvergenciát biztosít. A 4. ábra a 3b. ábrán ábrázolt konvergencia-karakterisztika létrehozására alkalmas toroid rendszerű eltérítő rendszer szerkezetét szemlélteti. Az eltérítő rendszerben a 30 vasmagra tekercselt 31 vezeték toroid tekercs alakjában a függőleges eltérítő tekercspárt, a 32 vezeték ugyancsak toroid tekercseléssel a vízszintes eltérítő tekercspárt alkotja. Megemlítjük, hogy a tekercselés szempontjából a visszaforduló 31a, 32a vezetékek a 30 vasmag külső felülete mentén fekszenek fel. Az 5. ábra az 1. ábra szerinti képcső számára alkalmas 16 elektronágyú szerkezetét szemlélteti. A különböző 35a, 35b és 35c katódok emittálják a három elektronsugarat. Az elektronokat a katódokból való kilépést követően gyorsítjuk, sugárnyalábbá alakítjuk, majd a 36 Gl, 37 G2, 38 G3, 39 G4 elektródok segítségével a sugárnyalábot fókuszáljuk. Az ábrán nem ábrázoltuk, hogy a katódokat és az elektródokat egymáshoz viszonyított távolságban és helyzetben üvegszalag pereméhez rögzítjük. A 16 elektronágyú hozza létre azt a három elektronsugarat, amelyet az 1. ábrán látható homloklap központjára konvergálunk, amikor az eltérítő rendszer által létrehozott eltérítő tér nem hat. A konvergálás követelményeinek biztosítása érdekében a különböző elektródok pontosan irányított elhelyezése és egymáshoz viszonyított távolságuk, különösen a 38 G3 és 39 G4 elektródoknak az egymáshoz való relatív elhelyezése nagyon kritikus. így a 39 G4 elektródnak a görbülete és szélső nyílásának a 38 G3 elektród megfelelő nyílásaihoz viszonyított kifelé eltolt helyzete szolgál a középső elektronsugár, valamint a két külső elektronsugár konvergens irányítására. Megjegyezzük, hogy valamennyi elektródnak három nyílása van, és hogy az elektródok együttesen befolyásolják a három elektronsugarat. Ez a monolit típusú konstrukció nagyban megkönnyíti a precíziós elektronágyú gyártását és lehetővé teszi az elektronsugarak megfelelő irányításának szabályozhatóságát, különösen a függőleges irányban. Az elektronsugár irányításának kisebb hibáit (a képernyő központos konvergenciájára nézve) az említett sztatikus konvergencia szabályozó szervvel korrigáljuk. Mint megállapítottuk, az elektronágyút úgy kell kialakí5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
