179017. lajstromszámú szabadalom • Dugattyús vagy membrános folyadékszivattyú
179017 4 következésképpen egyidejű szelepnyitás, illetve szelepzárás ugyan ilyenkor is alapvető követelmény, ez azonban csak esetenként, véletlenszerűen teljesülhet. Ennek oka az, hogy a különálló terek üzemközben is változó áramlási viszonyainak és az önműködő szelepek terhelésének a megfelelő összhangja labilis, könnyen megbomlik. Az összhang megszűnése, a szivattyúzási feladat megoldhatatlanná válását vonja maga után. A jelenleg ismert önműködő szelepek alkalmazása esetén a holtpontból egyre növekvő sebességgel kiinduló dugattyú által szállított, kezdetben kis mennyiségű folyadékot a különálló terek bármelyikének a szívószelepe egymagában is átengedheti anélkül, hogy a további különálló tér (terek) szívószelepe(i) egyáltalán kinyitott(ak) volna. A dugattyú sebességgel, illetve a folyadékszállítással együtt nő a már kinyitott szívószelepű, különálló tér szívási ellenállása, ami egy adott pillanatban a másik különálló tér (terek) szívószelepének (szívószelepeinek) a nyitását, illetve szívóütemének az elkésett kezdetét váltja ki. Ekkor azonban a dugattyú a holtponti zérus értékűnél már jóval nagyobb sebességgel halad, ami a késve belépett szívótérben rendellenes folyadékáramlási (gyorsítási) ellenállást eredményez. Ez közvetlenül a folyadékoszlop elszakadását, közvetve pedig az egész szívási folyamat rendellenességét és így a szivattyúzási feladat meghiúsulását okozza. Különálló nyomóterekhez tartozó, több önműködő nyomószelep működtetésénél hasonló nehézségek adódnak. A találmány célja az egyes különálló terekhez tartozó önműködő szívó- vagy nyomószelepek egyidejű nyitásának, vagy zárásának az egyszerű biztosítása. A találmány alapja az a felismerés, hogy a fenti cél elérhető, azaz egyszerű és megbízható, működési jellegű kényszerkapcsolat létesíthető az egyes különálló szívóterekhez tartozó önműködő szívószelepek, vagy az egyes különálló nyomóterekhez tartozó önműködő nyomószelepek között oly módon, hogy közéjük hidraulikus, vagy egyéb (mechanikus, pneumatikus, villamos, stb.) elven működő, gyakorlatilag elhanyagolható tehetetlenségű és késleltetésű mozgásátviteli láncot iktatunk be. Az ilyen, önmagában ismert elemekből álló mozgásátviteli lánc akár a szeleptányérhoz, akár a szeleprugó-tányérhoz, vagy akár vegyesen is csatlakoztatható. Az előnyösen hidraulikus átviteli lánc hidraulikus hengerei elhelyezhetők akár a dugattyús szivattyú közös hengerterén, akár a különálló szívótereken, illetve nyomótereken belül, vagy kívül, vagy akár vegyes elrendezésben. A hidraulikus hengeren belüli mozgásközvetítő szerv éppen úgy lehet dugattyús, akárcsak membrános kivitelű. A találmányt és annak előnyös kiviteli alakjait — két különálló teret feltételezve — a következő ábrák segítségével ismertetjük: az 1. ábra hidraulikus mozgásátviteli lánc metszetének vázlatát tünteti fel két különálló szívótérből történő dugattyús szivattyúzás esetén, a közös hengertéren kívül, de a különálló szívócsatornákon belül elhelyezett és a szeleptányérokhoz csatlakozó hidraulikus hengerekkel, 4 a 2. ábra az előbbihez hasonló megoldást tüntet fel, azonban nem dugattyús, hanem membrán mozgásközvetítő elemekkel, a 3. ábra mechanikus mozgásátviteli lánc vázlatos elrendezése, ugyancsak metszetben, ahol a mozgásátviteli elemek a közös hengertéren és a külön szívótereken egyaránt kívülesnek, a 4. ábra részben a közös hengertérben, részben az egyik szívótérben elhelyezett hidraulikus mozgásátviteli lánc, a szeleptányérokhoz csatlakozó hidraulikus hengerekkel, az 5. ábrán a közös hengertéren belül elhelyezett, az elmozgó rugótányérhoz csatlakozóan dugattyús mozgásközvetítő elemes, hidraulikus mozgásátviteli lánc látható, a 6. ábrán két különálló nyomótér önműködő nyomószelepeinek a hidraulikus kényszerkapcsolata van feltüntetve, a közös hengertéren belül elhelyezett, a szeleptányérhoz csatlakozó hidraulikus hengerekkel, a 7. ábrán részben a különálló szívóterekben, részben azokon kívül, tagoltan elhelyezett, membrán mozgásközvetítő elemes, tömszelencét nem igénylő hidraulikus mozgásátviteli lánc szemlélhető két különálló szívótérbe történő szivattyúzáskor, míg a 8. ábra az előző 7. ábrától annyiban különbözik, hogy egyrészt a teljes mozgásátviteli lánc az elhajlított külön szívótereken kívül helyezkedik el s tömszelencét is igényel, másrészt mozgásközvetítő elemei dugattyúk. A felsorolt ábrák példaképpen egyöntetűen két 5,6 különálló szívótérrel, illetve 21, 22 különálló nyomótérrel dolgozó 28 dugattyús szivattyú 1 dugattyúját és a 2 közös hengerterét tüntetik fel. A 6. ábra kivételével — ahol különálló terekbe irányuló nyomás a feladat — valamennyi ábrán különálló szívóterekből történő szívás a dugattyús szivattyú által ellátandó feladat. A különálló terekhez tartozó 3, 4 önműködő szívószelepek, illetve 25, 26 önműködő nyomószelepek között a találmány szerint létesítendő kényszerkapcsolat lehetséges formái közül a 3. ábra kivételével az összes többi ábra a hidraulikus, míg a 3. ábra a mechanikus kényszerkapcsolat egy-egy célszerű kiviteli változatának a vázlatát tünteti fel. Az 1. ábra szerint hidraulikus kényszerkapcsolat létesítésére alkalmas az 5, 6 különálló szívótereket a 2 közös hengertér felé, a 18 szeleprugó ellenében lezáró 3, 4 önműködő szívószelepek 15 szelepszáraihoz csatlakozó egy-egy 10 közvetítő dugattyú, amely az egyes szívóterekben elhelyezett és egymással a 9 vezetékkel összekötött 7, 8 hidraulikus hengerekben elmozdulhat. A 7, 8 hidraulikus hengerek 10 közvetítő dugattyúi között kialakított térben, beleértve a 9 vezetéket is, légtelenített segédfolyadék helyezkedik el, amellyel az 5, 6 különálló szívóterekben áramló munka-folyadék nem keveredhet, azt nem szennyezheti. Ezt a célt szolgálják a 20 tömszelencék, amelyekkel a 15 szelepszárnak a 7, 8 hidraulikus hengerekbe való bevezetéseit tömítik. Mint az 1. ábra mutatja, a hidraulikus kényszerkapcsolat elemei az 5, 6 különálló szívóterekben vannak kiképezve. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
