178990. lajstromszámú szabadalom • Berendezés vesszők vagy egyéb fás növényi részek, pl. ágak darabolására, meghatározott helyeken való elvágással, elsősorban szőlővesszőkből egyrügyes csapok készítéséhez
178990 MAGYAR NÉPKÖZT ARS ASAG SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1979. VI. 21. (BA—3795) Nemzetközi osztályozás: A 01 G 1/06 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1981. XI. 28. Megjelent: 1983. X. 31. Feltalálók: Szabadalmas: Jánó Vilmos TMK vezető', 16%, Lengyeltóti, Soós Árpád főmérnök 16%, Balatonboglári Állami Gazdaság, Boglárlelle, Pomózi Árpád gépjármű vili. szer., 17%, Táska, Schaffer János Boglárlelle esztergályos, 17%, Béres Ferenc szerelő 17%, Lengyeltóti, Bozsoki Béla hegesztő, 17%, Szőlősgyörök Berendezés vesszők, vagy egyéb fás növényi részek, pl. ágak, darabolására, meghatározott helyeken való elvágással, elsősorban szőlővesszőkből egyrügyes csapok készítéséhez 1 A találmány tárgya berendezés vesszők vagy egyéb fás növényi részek, pl. ágak darabolására, meghatározott helyeken való elvágással. A találmány szerinti berendezés elsősorban szőlő vesszőkből egyrügyes csapok készítésére alkalmazható előnyösen, de felhasználható más célra is, pl. dugványok készítésére. A találmány szerinti berendezés nem a szokásos darabológépek területére esik, mert nem egyszerűen csak az a feladata, hogy bizonyos hosszúságú darabokat vágjon le az ágakból, vesszőkből, hanem hogy meghatározott helyeken hajtsa végre a vágásokat. Ez a meghatározott hely pl. az egyrügyes csapok készítésénél a vesszőn levő rügytől való előírt távolság, amelyet legalább a rügytől egyik irányban be kell tartani. Tekintettel arra, hogy a találmány szerinti berendezés alkalmazása leginkább a szőlőművelés területén várható, ezért a szőlőoltványok előállításához szükséges csapok készítésével kapcsolatban ismertetjük a berendezést. Ismeretes, hogy a szőlőoltványok előállításához a filoxérának jól ellenálló alanyvessző és a szaporításra szánt nemesvessző szükséges. Az említett vesszőkből készített csapokat fás oltással párosítják. Az oltáshoz elegendők olyan csapok, amelyeken csak egyetlen rügy van. Dy módon takarékosabb felhasználása válik lehetővé mind a szaporításra szánt nemesvesszőknek, mind az alanyvesszőknek. Az említett vesszők letermelésénél, valamint azokból egyrügyes csapok készítése során általában a kézi metszőollót használták. A vesszők ily módon történő begyűjtése, valamint az illető vesszőkből 5 egyrügyes csapok készítése rendkívül nagy fizikai megterhelést jelentett az ezzel foglalkozó személyek számára. Belátható, hogy a kézi metszőollókkal végzett munka igen hamar kifárasztotta az eme munkát végző személyek tenyér és csuklóizmait. Gyakran történt, hogy a munkások keze megerőltetés folytán hosszú ideig munkaképtelenné vált. Az izmok és csontok fájdalmán túl idegi megterhelés szempontjából is rendkívül káros volt a vesszők letermelése és azokból egyrügyes csapok készítése kézi metszőollóval. Az egyhangú, monoton munka ugyanis nagyfokú figyelmet kívánt és ez idegi kimerültség okozója lett. Bár látszólag nagyon egyszerű ez a munka, mégis a figyelem elterelődése folytán sok selejtes vágáshoz vezetett. A selejt az egycsapos vesszők készítésénél azt jelentette, hogy igen sok rügy használhatatlanná vált, azért mert helytelen vágás miatt nem lehetett tovább felhasználni a csapokat. Ismeretesek olyan eljárások is, amelyeknél az oltócsapokat a tőkéről való levágáskor készítik, tehát tulajdonképpen a szőlőtőkéről a vesszőt már egyrügyes csapok formájában termelik le. Ilyen eljárások során is természetesen metszőollókkal történik a vágás, így lényegében nincs változás az olyan eljárásokhoz képest, amelyeknél a vesszőket termelik le a 178990
