178983. lajstromszámú szabadalom • Tűzvédő burkolat

5 178983 6 kapcsoló eresztékét befogadó kapcsoló horonnyal vannak ellátva. Szakaszokból összeállított részelemek esetén minden szakasz egyik végén ereszték jellegű kapcsoló nyúlvány, másik végén pedig a szomszédos szakasz kapcsoló nyúlványát befogadó horony jelle­gű kapcsoló felület van kialakítva. A tűzvédő burkolat célszerű kiviteli alakjánál az ugyanazon tartó ugyanazon keresztmetszetéhez tar­tozó burkoló elemek horonyeresztékes kapcsolata­ikon kívül járulékos kötőelemek, pl. rögzítő kapcsok segítségével is egymáshoz vannak erősítve. A burkoló elemek a megvédendő tartóhoz, illetve annak egyes részeihez — adott esetben — ragasztás útján vannak rögzítve. A találmány szerinti megoldás előnye, hogy a burkoló elemek nemcsak kielégítik az építési sza­bályzatokban megkövetelt tűzállóságot, hanem az eddig alkalmazott tűzvédő módszerek mindegyikénél sokkal egyszerűbb és olcsóbb. A teljesen előregyár­tott burkolati elemek egyszerű szerelő jellegű mun­kával, rendkívül gyorsan helyezhetők el pilléreken, gerendákon és adott esetben egyéb szerkezeti eleme­ken. A találmányt kiviteli példák kapcsán rajzokon mutatjuk be közelebbről. A rajzokon az 1. ábra egy I-keresztmetszetű pillér, a 2. ábra egy ugyancsak I-keresztmetszetü geren­da, a 3. ábra egy osztott szelvényű oszlop tűzvédő bur­kolatát mutatja. Az 1. ábrán látható, hogy az I-keresztmetszetű pillér 3 övlemezeit a 2 burkoló elemek kívülről fogják körbe, és ahhoz szorosan illeszkednek. A 2 burkoló elemeknek a 3 övlemezek belső lapjai felé eső széleinél olyan hornyok vannak kialakítva, amelyek mintegy vezető sínül szolgálnak ahhoz, hogy az I-keresztmetszetű pillér 4 gerinclemezének megvédésére szolgáló U-keresztmetszetű 1 burkoló elemeket el lehessen helyezni. Sorrendileg előbb a 2 burkoló elemeket helyez­zük alulról fölfelé, majd ugyancsak alulról fölfelé az 1 burkoló elemeket. Az U-keresztmetszetű 1 bur­koló elemek gerincei a pillér 4 gerinclemeze mentén, szárai pedig a pillér 3 övlemezeinek belső lapjai mentén feküsznek föl. A 2. ábrán látható, hogy a 7 fölső övlemezbői, a 8 alsó övlemezből és a 9 gerinclemezből összeállított gerenda körülvétele az 5 és 6 burkoló elemekkel történik. Ezek kialakítása olyan, hogy ha a 8 alsó övlemez szabadon áll, akkor azt teljes egészében befedik. Látható az ábrán, hogy az 5 és 6 burkoló elemek — előnyösen az I-keresztmetszetű gerenda függőleges szimmetriasíkjában — illeszkednek több­szörös ütközéssel egymáshoz. A 3. ábrán a 13 sarokszögacélokból összeállított osztott szelvényű oszlop részeit Vierendeel-tartó módjára a 14 hevederek dolgoztatják együtt. Az oszlop kívülről való körülvételére szolgálnak az alul­ról fölfelé egyenként elhelyezkedő 11 burkoló ele­mek. Ezek célszerűen két fél darabból állóan fogják körül az osztott szelvényű oszlopot. Az azonos szin­ten elhelyezkedő 11 burkoló elempárokat egymással a 12 rögzítő kapcsok útján foghatjuk össze. Ezek ácskapocshoz hasonló fémidomok, amelyek behe­­lyezhetősége érdekében all burkoló elemeken előre lyukakat készíthetünk. Az 1, 2, 5, 6 és 11 jelű burkoló elemek szorosan illeszkednek a teherhordó tartószerkezethez és álta­lában egymáshoz vannak erősítve. Nincs akadálya annak sem, hogy — példaképpen a 2. ábrán bejelölt módon - a burkoló elemeket vagy azoknak egy részét járulékos módon, előnyösen a 10 ragasztó anyag segítségével a teherhordó tartószerkezethez hozzáerősítsük. A tűzvédő burkolat polisztirol betonból készül, és cementet, vizet, előnyösen 5 mm-t meg nem haladó átmérőjű polisztirol gyöngyöt, valamint célszerűen 1 mm-t meg nem haladó szemnagyságú homokot tartalmaz. A keverék segítségével készített elemek térfogatsúlya megközelítőleg 800 kp/m3. Az elemek 4—5 cm vastagságú rétege kb. 2,0 óra tűzállósági határértéket eredményez. A találmány szerinti tűzvédő burkolat mindenféle fémszerkezetnél mind a tipizált, többcélú kommuná­lis jellegű fémszerkezeteknél, mind pedig az egyedi tervezésű fémszerkezetekből készült épületeknél elő­nyösen alkalmazható. Szabadalmi igénypontok: 1. Tűzvédő burkolat főleg fémből készült tartó­­szerkezetek számára, amely burkolat a tartószerke­zetet körülveszi, és az egyes részeit egymáshoz, vala­mint adott esetben a tartószerkezethez rögzítő szer­veket tartalmaz, a burkolatnak a tartószerkezet osz­lopait, gerendáit stb. alkotó profilok mentén elhe­lyezett, azok falaihoz illeszkedő burkoló elemei van­nak, minden tartószerkezeti elemet, pl. oszlopot, gerendát stb. legalább két részből összetett, a tartó­­szerkezet beépítése után is elhelyezhető burkolat vesz körül, az összetartozó burkoló elemek pedig előnyösen többszörös ütközésű, pl. horony-ereszté­­kes kapcsoló felületek útján vannak egymáshoz il­lesztve, azzal jellemezve, hogy a burkoló elemek (1, 2, 5, 6, 11, 12) polisztirolbetonból készült előre­gyártott idomok, oszlop funkcióját betöltő tömör szelvényű I-tartó esetén a burkoló elemek (1, 2) az I-tartó övlemezeit (3) kívülről takaró talptagokból (2), valamint az I-tartó gerinclemeze (4) mentén fölfekvő, előnyösen azt két oldalról közrefogó és az övlemezek (3) belső falához is illeszkedő U-kereszt­metszetű betéttagokból (1) vannak összeállítva, ge­renda funkcióját betöltő tömör szelvényű I-tartó esetén a burkoló elemeket (5, 6) két vagy több egy­máshoz kapcsolódó és adott esetben az I-tartónak az egyéb épületszerkezeti részekhez csatlakozó részét, pl. fölső övlemezének (7) fölső felületét (7a) kiha­gyó részidőm alkotja, míg — pl. sarokszögacélokból (13) álló - osztott szelvényű oszlop esetén a bur­koló elemek (11, 12) az oszlopot zárt doboz módjára körülfogják, és legalább két, előnyösen azonos része­lemből (11, 12) vannak összeállítva, a burkoló ele­mek (1, 2, 5, 6, 11, 12) a tartószerkezet korrózióvé­delme érdekében adott esetben ragasztó habarccsal vannak a megvédendő tartószerkezethez hozzáerő­sítve, a tartószerkezeti elemek külső fala és a burko­ló elemek (1, 2, 5, 6, 11, 12) belső fala közötti tér 5 10 13 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom