178956. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés tárgyak öblítésére
178956 MAGTAR N ÉPKÖZTARSASAG SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1977. IX. 07. (SchE-620) Német Szövetségi Köztársaság-beli elsőbbsége: 1976. IX. 08. (P 26 40 932.5) Nemzetközi osztályozás: C 25 D 5/48, C 25 D 21/08, C 25 D 17/02 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1981. X. 28. Megjelent: 1983. X. 31. Feltalálók: Szabadalmas: Rudolf Kreisler vegyész, Nürnberg NSZK, Walter Meyer vegyész, Nyugat-Berlin Schering Aktiengesellschaft, Berlin és Bergkamen, utóbbi a Német Szövetségi Köztársaság-ban Eljárás és berendezés tárgyak öblítésére 1 A találmány tárgya eljárás és berendezés kémiai és elektrokémiai felületkezelés után alkalmazva, különösen galvanizáló berendezésben történő felületkezelés után a tárgyak öblítésére, szórófúvókákkal és csatlakozó csővezetékekkel ellátott öblítőkád al- s kalmazása mellett. Galvanizáló berendezéseknél az egyes kezelési műveletek közötti öblítésnek a bevonat minősége és az egész kezelési folyamat költsége szempontjából nagy jelentősége van. Majdnem mindig szükség van 10 arra, hogy az előző technológiai műveletnél a tárgyakra tapadt oldatmaradékot az aktív felületkezelő oldatba történő bemerítés előtt eltávolítsák. öblítőszerként általában vagy közműhálózati vezetékes vizet, vagy ioncserélő berendezésben élőké- 15 zeit cirkulációs vizet használnak. Míg az eljárásból adódóan a jó öblítőhatás követelményét teljesítik, a keletkező költségek miatt a vízfogyasztást vezetékes víz használata esetén a lehető legalacsonyabb értéken kell tartani. 20 A költségek egyrészt magának a víznek a költségéből, másrészt az öblítővíz méregtelenítési költségéből tevődnek össze, az öblítővizet ugyanis a közcsatornába történő bevezetése előtt méregteleníteni kell. 25 Ioncserélő cirkulációs berendezés alkalmazása esetén már elegendő víz áll rendelkezésre, mert a berendezés méretezése a kihordott oldat mennyiségéhez és ennek legnagyobb hígításához igazodik, itt a víz cirkulál, tehát nem fogy el. Arról, hogy vizelőké- 30 2 szítésre cirkulációs berendezést alkalmazzanak-e, általában egyik vagy másik eljárás költségtényezőinek elemzése után döntenek, mivel egy ilyen berendezés jelentős beruházást igényel. Ha sikerül az öblítőszer mennyiségét alacsony értéken tartani, gazdaságosabb a vizet a közműhálózatból elvezetni, majd az öblítőművelet után méregteleníteni, és végül vagy a csatornahálózatba leereszteni, vagy a kezelőfürdő párolgási veszteségét ezzel pótolni. A vízmennyiséget csak úgy sikerül alacsony értéken tartam, ha az öblítővízben a lehető legnagyobb lesz a leöblített oldat koncentrációja mielőtt ez méregtelenítésre, vagy visszavezetésre kerül. E követelmény teljesítésére különböző utakat javasolnak. Az öblítőművelet végrehajtható vagy mint mártóöblítés, amikor a tárgyakat öblítőszerrel töltött kádba merítik, vagy mint szóróöblítés, amikor a tárgyakat üres kádban fúvókarendszer segítségével vízzel leöblítik. Mártóöblítésnél egy aktívkád után csak egy öblítőkád alkalmazása esetén gyakorlatilag nem lehetséges az alacsony vízfogyasztás követelményét egyidejűleg a tárgyakra tapadt aktív fürdőoldat megfelelő hígításával együtt biztosítani. Ezért általánosan elteijedt, hogy mártóöblítésnél több folyóvizes öblítőkádat kapcsolnak egymás után. A folyóvizes öblítőkádakat általában kaszkádszerűen kapcsolják egymáshoz és ezekben a víz a tárgyak kezelési irányával ellentétesen folyik egyik kádból a másikba, és közben mind jobban feldúsul az előző aktív 178956
