178952. lajstromszámú szabadalom • Alagút és eljárás annak építésére
s 178952 6 A 3. ábra szerinti megoldásnál négy 3 tüskét alkalmaztunk egy kapcsolat kialakításához, amelyek a 2 vasbeton elem _b vastagságát felező >c tengelytől kétoldalt azonos d. távolságra, az y felezősíktól pedig - ugyancsak kétoldalt — azonos ç. távolságra helyezkednek el. A 4. ábrán látható kapcsolathoz is négy 3 tüske került beépítésre, ezek helyzete azonban csak az y középsíkhoz képest szimmetrikus, és csak egy-egy"oldalon, nevezetesen a felső 3 tüskék az _y középsíktól ç az alsó 3 tüskék pedig ennél kisebb s. távolságokra helyezkednek el, míg az x. középtengelytől minden tüske e megoldásnál is d távolságra van. Nagyobb méretarányban az 5. ábrán látható a találmány szerinti kapcsolat, a 4. ábrán bejelölt vonal mentén vett metszetben, feltételezve egy, a 3. ábra szerintivel azonos másik csatlakozó 2 vasbeton elemet is. Amint látható, a 3 tüskék a szomszédos 2 vasbeton elemnek egymáshoz illeszkedő 4 homlokfelületeire kitorkolló, a vasbeton elemekben kiképzett, egymással szemben levő 5 lyukakban vannak 6 utószilárduló anyaggal rögzítve. Az 5 lyukak hossztengelyei az illeszkedő 4 felületekre lényegében merőlegesek. A fentiek szerint kialakított kapcsolatok húzás és nyomja felvételére alkalmasak, és olyan csuklókként funkcionálnak, amelyek az elemek között korlátozott mozgást — elfordulást, illetve tengelyirányú elmozdulást - engednek meg. A 9. ábrán olyan alagút nyomatéki ábrája látható, amelynek felső pontján van egy mozgásában nem korlátozott Gi csukló kialakítva, a többi Gs csukló viszont a találmány szerinti eljárással készült, mozgásában korlátozott csukló. Az azonos értékű p megosztó terhelés hatására egy öntöttvas-csavarozott-tübbinges alagút nyomatéki ábrája a 7. ábrán, egy nem korlátozott csuklós kapcsolatú, vasbeton elemekből álló alagút nyomatéki ábrája a 8. ábrán látható, a csuklókat itt is Gj hivatkozási jellel jelöltük. A csavarozott tübbinges alagút (7. ábra) puha talajban is képes felvenni a nagy - Mi max. és + Mi max. nyomatékot, azonban a fentiekben már részletezett hátrányok mellett. A minden vasbeton elem-pár között korlátozatlan mozgású csuklókkal rendelkező alagút (8. ábra) csak kemény, megtámasztást biztosító talajban alkalmazható, puha talajban ilyen alagút nem építhető. A találmány szerinti eljárással készült alagút nyomatéki ábrája (9. ábra) azt érzékelteti, hogy viszonylag kis - M3 max. és + M3 max. nyomatékok jelentkeznek, de nem a kapcsolati helyeken, és az alagút puha talajban is megépíthető. A 3 tüskék egy célszerű rögzítési lehetőségét nagyobb méretarányban a 6. ábrán tüntettük fel. A szomszédos 2 vasbeton elemekben kialakított 5 lyukak egyikét - a 6. ábra szerint a felső 5 lyukat - 7 hüvely alkotja, amelynek 7a belső menete van, és a ° karmok segítségével van a 2 elembe bebetonozva. A másik alsó 2 vasbeton elemben levő 5 lyukat a 7 hüvelynél szélesebb, és az elem belseje felé még ^szélesedő 9 hüvely alkotja. Ez utóbbi is be van betonozva az alsó 9 elembe, annak testébe a 8 karmok segítségével van bekötve. A 3 tüske kívül 3a ^anettel van ellátva. E kapcsolat kialakítása a találértelmében oly módon történik, hogy a 3 a felső 2 vasbeton elem 7 hüvelyébe ezen elem elhelyezése előtt becsavarozzuk, úgy hogy a tüske a felső 2 elem 4 homloklapjából kinyúlik. Az alsó 2 vasbeton elem 9 hüvelyét — az utószilárduló anyag viszkozitásától függően az elem elhelyezése előtt, vagy azt követően - 10 utószilárduló anyaggal, például ragasztóval töltjük ki, és a felső 2 vasbeton elemet úgy emeljük a helyére, hogy becsavarozott 3 tüskéje a már elhelyezett alsó 2 vasbeton elem 10 utószilárduló anyaggal töltött 5 lyukjába illeszkedjék. Csavarmenetes tüske helyett sima tüskét is használhatunk, és annak mindkét végét helyszíni ragasztással rögzíthetjük a szomszédos 2 vasbeton elemek lyukaiban, amelyeket pl. ilyen esetben furatok vagy fészkek is alkothatnak. Az elhelyezendő elem egyik vagy mindkét csatlakozó homlokfelületén levő lyukakat ragasztóanyaggal töltjük ki, és a beszerelésre előkészített elemet úgy emeljük be, hogy a csap befogadására szolgáló lyukja a már beszerelt elem csapjára kerüljön. A találmány szerinti kapcsolat kialakításához különféle fajtájú utószilárduló anyagok használhatók. Célszerű például nedvességre kevéssé érzékeny normál cementhabarcs, vagy duzzadó cementhabarcs latex bázisú adalékkal, vagy anélkül, epoxigyanta bázisú ragasztóanyag, vagy más műanyag ragasztóanyagféleség. Fontos szerepe van az utószilárduló anyag „fazékidejének”, vagyis annak az időtartamnak, amely alatt a bekevert ragasztóanyag még bedolgozható. Tekintettel arra, hogy a kötőanyag bedolgozását részben vagy egészben az alagútfalazat szerelése közben végzik, a ragasztóanyag (utószilárduló anyag) felhasználhatósági időtartamának nagyobbnak kell lennie, mint egy teljes gyűrű szerelési idejének. Az alagútépítési körülményektől és a kapcsolat, pl. csukló mozgása korlátozásának igényétől függően kell megválasztani a ragasztóanyag végszilárdságát és a kikeményedés időtartamát, vagyis azt az időtartamot, amely alatt a ragasztóanyag a kívánt végszilárdságot eléri. Amennyiben pl. az az igény, hogy a kapcsolat a beszerelés után azonnal teherhordó legyen, gyorsan kötő utószilárduló anyagot - pl. gyorsan kikeményedő ragasztóanyagot - használunk. Ha az a követelmény, hogy az idővel növekvő nyomás hatásának csökkentése érdekében a kapcsolat kezdetben még ne gátolja az alagútszerkezet elmozdulását, akkor hosszú kötésidejű utószilárduló anyag, például lassan kikeményedő ragasztóanyag használata kívánatos. Természetesen a ragasztóanyagnak olyannak kell lennie, hogy az alagútépítési körülmények között bekövetkező kapcsolati mozgások (pl. gyűrű kitolása a pajzsból, injektálás, stb.) hatására se következhessék be a kapcsolóelem (tüske), illetve a beton között tapadási elégtelenség. Helyszíni ragasztás esetén a ragasztóanyag viszkozitásának is igen fontos szerepe van. A viszkozitásnak olyannak kell lennie, hogy a kapcsolóelemek (tüskék, csapok, stb.) elhelyezéséhez szükséges lyukakból az anyag akkor se follyék ki az elem beszerelésének időtartamáig, ha az elem lefelé van fordítva. A találmány szerinti eljáráshoz igen jól alkalmazható például a Maynadier-cég „RIVALCOLL F. W.” epoxibázisú ragasztóanyaga. Nedves felülethez jól 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
