178952. lajstromszámú szabadalom • Alagút és eljárás annak építésére
MAGYAR NÉPKÖZTARSASAG SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY 17895; Ä Bejelentés napja: 1979. I. 09. (RO-1007) Nemzetközi osztályozás: E 21 D 11/08 ORSZÁGOS Közzététel napja: 1981. X. 28. találmányi HIVATAL Megjelent: 1983. X. 31. Feltalálók: Szabadalmas: di. Rózsa László okleveles mérnök, Kovács Gábor okleveles mérnök, Budapest Út-, Vasúttervező Vállalat, Budapest Alagút és eljárás annak építésére 1 A találmány tárgya alagút, amelynek egymáshoz csuklósán kapcsolódó vagy egymás homloklapjain feltámaszkodó előregyártott vasbeton elemekből felépített gyűrűi vannak. A találmány tárgyát képezi az alagút építésére szolgáló eljárás is. 5 Az alagútfalazatokkal szemben támasztott alapvető követelmény, hogy a rájuk ható terheléseket biztonsággal felvegyék, és a terhelések hatására bekövetkező alakváltozások ne haladják meg az üzemeltetés által megengedett mértéket. Pajzzsal épített alagutakhoz régebben általánosan, sok helyen még ma is öntöttvas tübbingeket használtak, illetve használnak falelemekként. Az öntöttvas tübbingek lemezes- bordás kialakításúak és sík lapjaikkal illeszkedve csavarozással vannak egymáshoz 15 kapcsolva. A kapcsolat nyomatékátvitelre is alkalmas, egyébként azonban magas költsége, vízzárási problémái a csavarozás nehézkessége, a korrózióveszély, olyan hátrányos tényezők, amelyek miatt világszerte arra törekszenek a szakemberek, hogy 20 öntöttvas tübbingek helyett vasbeton falazóelemeket lehessen az alagútépítéshez alkalmazni. ismeretesek olyan vasbeton falazati elemek, amelyek alakja gyakorlatilag azonos az öntöttvas tübbingek alakjával, illetve utánozzák azt, és a tübbingek 25 között itt is csavarkapcsolat van. Bár ez esetben is folytonos nyomatékbirású alagútgyűrű alakul ki, e nyomatékbírás értéke messze elmarad az azonos szerkezeti magasságú öntöttvas tübbingek ilyen paraméterétől, a szerkezeti magasságban jelentkező 30 2 különbség viszont kizárja az alagútnak öntöttvas és vasbeton elemekből azonos pajzzsal való építhetőségét. Ezen túlmenően a korrózió veszély, valamint a szerelési problémák (acéllemezes csavarfelfektetés, csavarcserés szerelési technológia, a csavarok különleges kulccsal eszközölendő meghúzásának szereléstechnikai nehézkessége, a nagy élőmunkaigény, stb.) e megoldásoknál is súlyos hátrányt jelentenek. Ezenkívül a szerkezeti-statikai okokból szükséges nagy falvastagság miatt nagyobb üreg kifejtésére van szükség. Építettek alagutakat sugárirányban sík lapokkal, illetve íves felületek által alkotott csuklókkal egymáshoz csatlakozó tömör keresztmetszetű vasbeton falazóelemekből is. Az ilyen elemekből készült alagútgyűrűk mentén a csuklók helyének és számának megfelelő megválasztásával olyan kedvező erőjáték kialakulása biztosítható, aminek köszönhetően a gyűrű megközelíti az öntöttvas tübbingekből készült gyűrűk nyomatékbírását, az elemek azonos szerkezeti magassága esetén. A csuklós kapcsolatú elemekből készült gyűrű megfelelő teherbírásának igen fontos előfeltétele azonban, hogy a gyűrűt körülvevő kőzet megfelelő szilárdságú legyen. Az ilyen gyűrűket általában rugalmas ágyazás feltételezésével méretezik. Amennyiben a rugalmas ágyazási együttható kicsi (pL k = 5 kp/c3), vagy egymáshoz közel épülnek alagutak, a gyűrű a terhelés hatására - mivel nyomatékbírása, az elmozdulások felvételére való alkalmassága puha talajokban nem megfelelő — olyan nagy - az előírt építési tűréseket meg-178952
