178951. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szádfal padlók beverésére köves altalajba, valamint eljárás szádfal lehorgonyzás készítésére
MAGYAR NÉPKÖZT ARS A8 AG SZABADALMI LEÍRÁS 178951 Bejelentés napja: 1978. X. 24. (RO—997) Nemzetközi osztályozás: E 02 D 7/26, E 02 D 5/76 Német Szövetségi Köztársaság-beli elsőbbsége: 1977. X. 26. (P 27 47 937.4), 1., 6., 7. igénypontok 1978. III. 3. (P 28 09 098.4) 2-5. igénypontok ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1981. X. 28. Megjelent: 1983. X. 31. Rosenstock Winfried mérnök, Obernkirchen, Német Szövetségi Köztársaság Eljárás szádfal pallók beverésére köves altalajba, valamint eljárás szádfal lehorgonyzás készítésére 1 A találmány tárgya eljárás szádfal pallók beverésére köves altalajba, szádfal kiépítésére, és a szádfal ezt követő kihorgonyzására. A találmányt különösen vízépítésnél alkalmazzák, azonban alkalmas minden olyan mélyépítési területen is, amelynél szádfalat kell köves altalajba elhelyezni. A folyó- és tengeri kikötők, vagy más vízi utak kiépítésekor gyakran nagy vízszint-különbségeket és a nagy hajók trendje miatt jelentős mélységeket kell figyelembe venni. Támfalakként általában szádfalakat alkalmaznak, amelyek egyes, egymás mellett fekvő szádfal pallókból vannak összeállítva, és a biztos rögzítés érdekében előre meghatározott mélységben kell beverni azokat. A verési mélységet azonban gyakran nem lehet elérni, mivel már kis mélységben köves altalaj található a talajszerkezet alatt, ami nem teszi lehetővé az e mélységen túli beverést. A köves altalaj által korlátolt ilyen verési mélység nem káros akkor, ha a szádpallók alsó végei olyan mértékben rögzíthetők a köves altalajban, hogy a pallók a lágy talajviszonyokon alapuló elméletileg meghatározott verési mélység elérése nélkül megfelelő szilárdsággal rendelkeznek. A pallók éles alsó peremekkel rendelkeznek, ezért viszonylag lágy, köves altalajban az alsó pallóvégek a legtöbbször különösebb nehézségek nélkül bevethetők a biztos rögzítést adó mélységig. Keményebb altalajoknál azonban az egyszerű be verés nem sikerülhet, mert a pallók alsó ségei a verési kísérleteknél ki csorbulnak vagy oldalirányban elhajolnak. 2 Az ilyen nehezebb talajviszonyokhoz ismert olyan eljárás, amelynél a szádpallókat nem verik, hanem a köves altalajba robbantott horonyba helyezik, és víz alatti beton segítségével bebetonozzák. Ez az 5 eljárás rendkívül nagy ráfordítást igényel és drága, mivel az általában V alakú hornyok robbantása előtt a köves altalaj felett fekvő törmeléket és egyéb anyagokat el kell távolítani, és lazább talajnál 3 :1 arányú rézsű szöget kell betartani, a horony robbantó tás utáni feltöltődésének biztos megakadályozására. A pallók befeszítése után a V alakú hornyokba és az azt követő betonozási folyamat után gyakran szükségessé válik a sok fáradsággal elszállított törmelék visszatöltése, hogy biztosítsák a két szádfal végső 13 stabilitását. Eltekintve a megnőtt munkaráfordítástól, a szádfal tulajdonképpeni előnye, vagyis az altalaj anyagtömörítésével létrejövő szilárd rögzítés az altalajban, teljes mértékben veszendőbe megy, a szádfalat így szabadon álló falként helyezik el. 20 A nem verhető köves altalajnál azonban nemcsak a szádfal létrehozása okoz nehézségeket, hanem ugyanilyen nehézségek lépnek fel az ezt követő oldalirányú kihorgonyzáskor. A szádfal építésekor - vagyis az egyes szádpallók beverése után - ugya- 25 nis szükségessé válhat a szádfal felső végének biztosítása az elmozdulás ellen, ami a gyakorlatban horgonyok segítségével történik, amelyek megközelítőleg 45°-ban haladnak a szádfal felső peremétől lefelé. Az ilyen kihorgonyzást különösen olyan szádfalak- 30 nál alkalmazzák, amelyek nagy egyoldalú taíajnyo-178951
