178948. lajstromszámú szabadalom • Fémdugóval lezárt elektromos lámpa
3 178948 4 dén hajlékonysága és fólia alakjának következtében ebben a szerkezeti kialakításban a molibdén fólia van a lámpaburához vákuumzáróan forrasztva, de a külső áramvezető körül egy kapilláris térköz nyúlik a fóliáig, amelyen keresztül oxigén és nedvesség juthat a fóliához. Ennek következtében a fólia oxidálódhat, és a lapított részben repedések léphetnek fel. Kemény üveg lámpaburák esetén olyan árambevezető huzalokat alkalmaznak, amelyeket előzőleg vékony üvegbevonattal láttak el. Ennek a szerkezeti kialakításnak az az előnye, hogy nagy merevséggel rendelkezik, ami lehetővé teszi a lámpaburán belüli elektromos elem pontos meghelyezését, azonban az üvegbevonat kialakítása költséges eljárási lépés a lámpa gyártása során. A találmány elé célul tűztük ki olyan elektromos lámpa kialakítását, amelynek nagyon egyszerű árambevezető kialakítása van. A kitűzött célt a bevezetőben körülírt elektromos lámpával a találmányunk szerint értük el, amelynek lényege, hogy a fémdugó legalább az első, ónt és ólmot tartalmazó fémcsoport egyik fémjének egy második, titánt, cirkóniumot, hahniumot, nióbiumot, tantált és vanádiumot tartalmazó fémcsoport legalább egyik fémjével alkotott keverékéből áll, az első és második fémcsoport fémjei közötti súlyarány 100 : 0,05-100 : 1 között van, és a fémdugó az üveg lapított részéhez van forrasztva. Az ismert lámpánál alkalmazott fémdugóval ellentétben a találmány szerinti lámpánál használt fémdugó a lámpaburát az árambevezető huzal körül hermetikusan lezárja. A tökéletes lezárás annak ellenére biztosított, hogy a lámpa üveganyaga, az árambevezető huzal fémanyaga és a fémdugó fém anyaga hőtágulási együtthatói között nagyon nagy különbségek vannak. A hermetikus tömítést a fémdugó képlékenysége biztosítja, amely az első fémcsoport fémjének vagy fémjeinek a következménye, és a jó adhéziós kötés mind az üveghez, mind pedig a fémhez a második fémcsoport fémje vagy fémjeinek tulajdonítható. Ezek a tulajdonságok akkor optimálisak, hogyha az első csoport fémjének vagy fémjeinek a súlyaránya a második csoport fémjéhez vagy fémjeihez a fémdugóban 100 : 0,05 és 100 : 1 között van. A fenti összetételű fémdugó a lámpaburának egyedül alkalmas lezáró eszköze. Ez figyelemreméltó, mivel, ha egy lámpának olyan gáztöltése van, amelynek nyomása például szobahőmérsékleten 2,5 bar, akkor működés közben a lámpa gáznyomása hozzávetőlegesen 10 bar-ra megnő. Ellentétben az ismert lámpával, amelynél a lámpabura lezárása az izzószál nagyon vékony árambevezető huzaljánál történik, és amelynél a fémdugó nem biztosított tömítést, a találmány szerinti lámpánál egy árambevezető huzal átmérője szabadon választható, illetve azt más paraméterek határozhatják meg, amelyek a lámpa kielégítő működését meghatározzák, például az árambevezető huzalokban kívánatos alacsony áramsűrűség. Olyan fém dugóknál, amelyeknél az első fém kizárólag ón, az olvadáspont hozzávetőlegesen 235 °C, és az olvadáspont magasabb lesz, mint a fémdugó anyagában az ólom nagyobb mennyiségben van jelen, mint az ón, és hozzávetőlegesen 330°C-ra megy fel olyan fémdugóknál, amelyeknél az első fém kizárólag ólom. Azok a lámpák, amelyeknél a működés közbeni nyomás hozzávetőlegesen 1 bar, olyan körülmények között is működhetnek, amelyeknél a fémdugó hőmérséklete meghaladja a fém anyagának olvadási pontját. Mivel a lámpa működés közbeni nyomása nagyobb, a fémdugó hőmérséklete a lámpa működése közben alacsonyabb értéken, az olvadáspont alatt lesz. Ez például oly módon valósítható meg, hogy a lámpa környezetével jó hőcserélést biztosítunk például egy világítótest révén. A fémdugók viszonylag alacsony olvadási hőmérséklete megkönnyíti a lámpa gyártását. A gyártásra ákalmas eljárás szerint egy lámpabura lapított részében levő árambevezető huzalokat és egy elektromos elemet felhevítünk legalább azon a helyen, ahol a fémdugó lesz a fémkeverék olvadáspontja fölé, majd ezután a fémkeveréket például huzal- vagy spiráldugó alakban felhelyezzük. Amint a fémkeverék megolvad, szétfolyik, és hozzáforrad az árambevezető huzalra, valamint a lámpabura lapított részének üvegéhez, a lámpabura azonnal lehűthető. A dugó fémjeit - azok felhelyezése előtt - nem szükséges tökéletesen összekeverni. Például ónozott ólomhuzalt és titánt alkalmazhatunk a fent meghatározott súlyarányban. A fémdugó szétoszlatása például 1000 °C hőmérsékleten redukáló vagy semleges atmoszférában, például nitrogénben vagy argonban történik. A fémdugó ekkor néhány tíz másodperc alatt kialakul. Ebben az esetben, ha az árambevezető huzal legalább fémdugó részén a második csoport egyik fémjéből áll (az árambevezető huzal például olyan tokbahegesztett huzal lehet, amelynek a lapított résztől befelé nyúló szakasza wolframból, és a lapított résztől kifelé nyúló szakasza nióbiumból van), akkor a meghatározott összetételű keverék a fémdugóhoz úgy hozható létre, hogy az első fémet az árambevezető huzal második fémanyaga köré helyezzük, és megolvasztjuk oly módon, hogy az első és második fém a kívánt arányban keveredjék. A találmány szerinti lámpák lehetnek mind izzólámpák, mind kisüléses lámpák. A fémdugó a lapított rész véglapjánál helyezhető el, vagyis a lapított résznek azon a külső részén, amelyen az árambevezető huzal kinyúlik, és amely a lámpa tengelyének irányába nyúlik. Változatként lehetséges azonban az is, hogy amint az a fent említett amerikai szabadalmi leírás szerinti lámpánál is megvalósul, a lapított részbe, az árambevezető huzal körül a véglapnál egy üreg van kialakítva, amelybe részben vagy teljesen a fémdugó anyaga behatol. Megjegyzendő, hogy a korábban nem publikál 7 802 796 számú holland szabadalmi leírás egy olyan lámpát ismertet, amelynél ugyanez a fémdugó van a külső áramvezető körül elhelyezve. Ennél a lámpánál azonban a lapított részben egy molibdén fólia van a lámpabura lapított részéne 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
