178942. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és adapter kukorica címerének eltávolítására hibrid vetőmeg előállításánál
3 178942 4 ges bizonytalansági tényezője, végeredményben a termelés gazdaságosságát veszélyezteti. Lásd: dr. Láng Géza: Szántóföldi növénytermesztés 152—153. oldal (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1976.). A kukorica címerezésének gépesítésére, vagy legalább a nehéz fizikai munka könnyítésére már történtek próbálkozások. A nehéz munkakörülmények részbeni kiküszöbölésére alakították ki az úgynevezett hordszékes címerezőgépet. Ennek lényege, hogy egy önjáró hídszerkezetű magasított traktor vázára korlátokkal körülvett munkaállásokat szerelnek fel. A címert továbbra is a kézi erővel, a dolgozók távolítják el, akik a hordszékeken állva végzik munkájukat és általában egy dolgozó egyszerre egy sor címereit szedi le. A megoldás a dolgozókat megkíméli a nehéz talajon történő járástól. Ez a megoldás is munkaigényes. Az önjáró hídszerkezetre felfüggesztett hordszékek számától függően 8—12 sor egyidejű címerezését 8-12 dolgozó tudja végezni. Ilyen megoldást alakított ki a Lenin MgTSZ, Szabadszállás, a francia Établissements Lhospitalier cég (Ennezat), az amerikai Hagie cég (Clarion, lowa). A hordszékes megoldás hátránya, a munkaigényesség mellett, a nagy szélesség, így olyan területeken, ahol elektromos vagy telefonoszlopok vannak, használata nehézkes. Hátránya az is, hogy a gép haladási sebességét mindig a legalacsonyabb teljesítményű dolgozóhoz kell igazítani. Történtek próbálkozások a címer gépi úton való eltávolítására is. Egyik ilyen próbálkozás, hogy az önjáró hídszerkezetre nagy fordulatszámmal forgó vágókéseket szereltek fel a kukoricasorok címerének magasságában. A 4—6 kukoricasor-szélességre felszerelt 4—6 vágókés a vízszintes síkban minden, a vágókések szintje fölé nyúló, növényrészt levág, roncsolva a növény leveleit is. Hátránya a megoldásnak az is, hogy a címer gyök részét, esetleg a porzórész tövét is benthagyja a kukoricaszárban. Ismeretes, hogy a megmaradt, bármilyen kis részben tovább élő porzórész éppen úgy elvégzi a beporzást, mint az ép, egész címer. Ennél a megoldásnál a géppel gyakran többször is végig kell menni az anyasorok között, mert egy menetben átlagban a címer levágásának a hatásfoka csak 50%. Az ismételt vágáskor az első vágás tapasztalatai alapján a vágókéseket alacsonyabbra állítják be. Dyen megoldású gépet gyárt például: az amerikai Hagie Manufacturing CO (Iowa), a kanadai Balthes farm equipment (Ontário), a franda Bobard Jeune S. A. és Robert Pudal cég (Aire sur L’adour). A másik ilyen próbálkozás az önjáró hídszerkezetre szerelt, a menetirányba kissé felfelé emelkedő tengelyű, nagyfordulattal (3000/perc) egymás felé forgatott, a palástjuk mentén bordázott pároshengerek 4—6 kukoricasor-szélességben. A bordázott hengerek minden növényrészt, amely közéjük kerül dinamikusan megrántanak és kiszakítanak. Gyakran a címer felső részét elkapva a címert is kettészakítják. A leszakított növényrészek a hengerekre iátekerednek, így azok már nem fünkdonálnak feladatuknak megfelelően. Hyen megoldású gépeket ismertet például a kanadai Balthes farm Equipment (Ontário), az amerikai Corn States hibrid service Inc. (Iowa). Próbálkozások történtek olyan megoldással is, hogy a kukoricasorok távolságának megfelelően egymáshoz viszonyított ferde síkban két-két kényszermeghajtású gépkocsi gumiabroncsot szereltek fel. A gumiabroncsok V alakban felszerelve alsó oldalfelületükkel érintkeznek egymással. Az alsó oldalfelületek közé bejutó kukoricacímert és levélrészeket a gumifelületek dinamikusan megrántják és kitépik. A megoldás az előzőekkel szemben kevésbé roncsolja a levélrészeket, de gyakran a címert is csak lehorzsolja és nem húzza ki. Ilyen megoldású gépet gyárt az amerikai Hagie Manufakturing Company (Iowa). Az ismertetett megoldású vágó és tépőszervek sokfélesége és mind ez ideig a kézi címerezés tömeges és általános alkalmazása bizonyítja, hogy a megfelelő gépi megoldást nem sikerült megtalálni. Az ismertetett tépőszervek legnagyobb hiányossága, hogy a címert viszonylag kis felületen fogják meg, a megfogott címert lökésszerűen megrántják, így az gyakran a megfogás helyén szakad el, a címer alsó része a növény szárában marad, amelyet utána kézzel már nehezebb eltávolítani. A tépőszervek a növény bekerült részeit kíméletlenül roncsolják, lecsipkedik, darabokra tépik, a leveleket, a szárrészeket is több irányú dinamikus erőhatásnak teszik ki, így a sérült részek gombásodásra, betegségre hajlamosak. A hengeres és a gumiabroncsos tépőszervek e legnagyobb hibája arra vezethető vissza, hogy azok nagy fordulatszámmal üzemelnek, a nagy fordulatszám pedig szükséges azért, hogy a megfogott és kitépett címer a tépőszervből még az előtt kijusson, mielőtt az a következő címert megfogná. Különösen hátrányos ez a megoldás a korszerű hibridkukorica termelésnél, ahol az egy sorban levő növények közötti távolság már csak 20—25 cm. Megfigyelésünk szerint kézi címerezésnél a legritkább a címerszakadás, a címer alsó része a száron belül szakad el és csúszik ki a kukoricaszárból. Felismerésünk szerint: — A kukoricanövény a címer eltávolítása közben a függőlegesen felfelé történő húzás következtében mintegy 2%-ot megnyúlik és utána a leggyengébb keresztmetszetben a címer tövénél elszakad, ha a húzóerő lassan és egyenletesen növekszik és nincs dinamikus rántás.- A címer eltávolítása 95%-ban sikeres, ha a címer megfogása nem pontszerű, vagy egyvonalban ható erővel történik, azaz a címer növényi szálait a nyomóerővel nem roncsoljuk. — A címerezés időszakában a viszonylag gyenge címer szárának élsz aki fásához 50—70 newton erő kifejtése elégséges, ha ez az erő egyenletesen és lassan növekszik, miközben a címert legalább kétoldalról körbefogtuk és kíméletes szorítással felfelé húzzuk.- A címerezésnél optimális megoldás az, ha a címer és a kukoricaszár a címerezés alatt nem hajlik el, egyhelyben marad és csak a elmer mozdul el a függőleges irányba. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 (0 65 2
