178937. lajstromszámú szabadalom • Statikus frekvenciaváltóról táplált státorfrekvencia változással működő aszinkron vagy szinkronmotoros hajtás önvezérléses rendszerű közvetlen fluxus szabályozással

178937 4 működőképességének biztosítása miatt. A fordulat­szám érzékelő szükségessége a szinkron és rövidre­­zárt forgórészű aszinkron motoros hajtások éppen azon előnyös tulajdonságát hagyja kihasználatlanul, hogy állandó státor frekvenciájú táplálás esetén a megengedett nyomaték tartományban fordulatszá­muk egyáltalán nem, illetve csak kismértékben válto­zik, emiatt az esetek túlnyomó többségében nem is lenne szükség fordulatszám szabályozásra. Ezen kívül a fordulatszám érzékelő szükségessége az említett megoldások gyakorlati alkalmazását is jelentős mértékben korlátozza, mivel legtöbb esetben finommechanikai pontossággal kell a fordulatszám érzékelőt a motorral tengelykapcsolatba hozni. Ro­bosztus hajtásoknál ez nehezen megvalósítható, különösen azokban az esetekben, amelyeknél nem áll rendelkezésre szabad tengelyvég a fordulatszámadó számára. Ezért a gyakorlatban az olyan frekvencia­váltós hajtások alkalmazhatók előnyösen, amelyek vezérlése nem igényel fordulatszám érzékelőt. Ezek közös jellemzője, hogy a motor villamos mennyisé­geiből állítják elő az egyenirányító és az inverter vezérlőjeleit. Pl. egy ilyen megoldás, ugyancsak áraminverteres frekvenciaváltóval táplált aszinkron motoros hajtás esetére, a DE-PS 24 18 322 számú szabadalmi leírás által vált ismertté. A hajtás tulajdonképpen két szabályozási hurkot tartalmaz és mindkettő párhuza­mosan hat a hálózati egyenirányító vezérlőbeme­netére. Az egyik szabályozó kör az egyenirányító hálózatból felvett (motor státoráramával arányos) áramát, a másik a motor státorfeszültségét szabá­lyozza. Mindig az a szabályozó kör fejti ki hatását az egyenirányítóra, amelyik nagyobb rendelkezőjelet szolgáltat (ha pl. a feszültség vagy áram ellenőrző jel nagyobb, mint amekkora a beállított feszültség- vagy áramalapjelnek megfelel, a hálózati egyenirányító ve­zérlő jele, tehát a közbenső kör egyenárama csök­ken). Az inverter vezérlőbemenetére egy feszültség­­-frekvencia átalakító csatlakozik, amelyet megfelelő arányos tagon keresztül a motor státorfeszültségével arányos jel, tehát az előbbi feszültségszabályozó el­lenőrző jele vezérel. Minthogy a státor-frekvencia arányos a motor státorfeszültségével, a motor flu­xusa állandó. A feszültségszabályozó kör alapjele ezért a státor-frekvencia nagyságát, illetve a fordu­latszámot úja elő, mindaddig, amíg a hálózati áram a beállított áram alapjelnek megfelelő értéket el nem éri. Amennyiben a hajtást túlterhelik, az áramszabá­lyozó korlátozza a motor áramát, emiatt csökkenni kezd a motor státorfeszültsége, vele arányosan a státor-frekvencia, tehát a motor fordulatszáma is, miközben a motor fluxusa állandó marad, követke­zésképpen az áramszabályozó kör megszólalása a nyomaték korlátozását eredményezi. A fentiek szerint felépített frekvenciaváltós hajtás a teljes fordulatszám-nyomaték tartományban állan­dó motor fluxussal dolgozik. Számos hajtási fela­datnál viszont előnyösebb a fluxust a terhelőnyo­maték függvényében megfelelő módon változtatni, pl. azért, hogy a hajtás minden munkapontban az elérhető legjobb hatásfokkal rendelkezzék, ezt pedig a fenti felépítésű hajtás nem teszi lehetővé. Jelen találmány alapján lehetségessé válik a fluxus valamely célfüggvény szerinti változtatása, és lénye­3 gesen egyszerűbb felépítésű, kedvezőbb dinamikai tulajdonságú fluxusszabályozó kör alakítható ki az előzőeknél. A találmány alapja az a feüsmerés, hogy egy célszerűen kialakított, feszültségvezéreit késleltető áramkör önmagában el tudja látni egy frekvenciavál­tós áram- vagy feszültséginverteres hajtás fluxussza­bályozó, feszültség-frekvencia átalakító és fluxusér­zékelő elemeinek szerepét és az így kialakított hajtás nemcsak egyszerűbb felépítésű, hanem több szabá­lyozástechnikai előnnyel is rendelkezik a korábbi megoldásokhoz viszonyítva. A jelen találmánynak az a lényege, hogy egy olyan feszültségvezéreit késleltető áramkört tartal­maz, amely egy integráló hatású bemenettel, egy, a kezdeti feltétel időpillanatát beállító, és egy, a kez­deti feltétel pillanatértékét beállító bemenettel, vala­mint egy, a kezdeti feltétel beállításának időpillana­tához képest az integráló hatású, és a kezdeti felté­tel pillanatértékét beállító bemenetre jutó jel nagy­sága által együttesen meghatározott időpillanatban impulzust szolgáltató kimenettel rendelkezik, amely kimenet egyrészt össze van kötve a motort tápláló inverter impulzus bemenetével, másrészt közvetlenül vissza van csatolva a késleltető áramkör kezdeti fel­tétel beállításának időpillantát előíró jelbemenetére, a késleltető áramkör integráló hatású bemenetére az aszinkron vagy szinkronmotor státor kapcsaira közvetlenül, vagy feszültségváltón át kapcsolt egyen­irányító kimenete csatlakozik, míg a késleltető áram­kör kezdeti feltétel pillanatértékét meghatározó jel számára szolgáló bemenete az aszinkron vagy szink­ronmotor kívánt státor - frekvenciáját előíró jel­bemenet. A találmányt részletesebben az alábbi ábrákon bemutatott kiviteli példák alapján ismertetjük: 1. és 2. ábrán a késleltető áramkör ki- és beme­netéinek szerepét szemléltetjük a találmány szerinti alkalmazásban, 3. ábra a találmány egy lehetséges kiviteli alakját szemlélteti. A K késleltető áramkör működésének egyes fá­zisait az áramkör egy belső F kapcsának Up jelén figyelhetjük meg (2. ábra). A kezdeti feltétel időpillanatát beállító S beme­netre adott Us szinkronizáló impulzus ts időtartama alatt a K késleltető áramkör UF jele pl. a lehetséges legnegatívabb Un m feszültségre ugrik, miközben a K késleltető áramkör integrátorként! működésében sze­repet játszó energiatároló feszültségét a kezdeti fel­tétel nagyságát beállító V bemenetre jutó Uv feszült­ség a kívánt értékre beállítja. A ts időtartam után a K késleltető áramkör integrátorként működik: az Up jel hullámalakja a beállított kezdeti értékből kiindulva az integráló hatású I bemenetére jutó ui feszültség integráljának megfelelően emelkedik. Ab­ban az időpillanatban, amikor az UF jel egy megha­tározott (pl. zérus) értéket elér, UF jel értéke ugrás­szerűen a lehetséges legpozitívabb Upm feszültségre változik, miközben a K késleltető áramkör P kime­netén Up impulzus keletkezik. Az S bemenetre adott U, szinkronizáló impulzushoz képest a P ki­menetéi az Up impulzus tk késleltetéssel jelenik 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom