178922. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szubsztituált s-triazolo[5,1-b] benztiazolok előállítására, és az azokat hatóanyagként tartalmazó fungicid szerek
7 178922 8 15 g 1 -acetü-2-(2-metil-fenil)-hidrazint elegyítünk 75 ml benzollal, és 16,4 g nátrium-tiodanátot adunk hozzá. A reakciókeveréket 45 °C-ra melegítjük, és 16 g trifluor-ecetsavat adunk hozzá. A keveréket utána a visszaforralás hőmérsékletére melegítjük, és ezen hőmérsékleten 3 1/2 órát kevertetjük. A fölös benzolt dekantáljuk, és a sűrű maradékot vízbe öntjük. Egyenlő térfogatú etil-acetátot adunk hozzá, és a szilárd anyagokat szűréssel elkülönítjük a reakciókeverékből, és etil-acetáttal mossuk. így 4-acetil-3-(2-metil-fenil)-tioszemikarbazidot kapunk. A fenti intermedier terméket feliszapoljuk 70 ml 1,2-diklór-etánban, és 5,3 g bróm 30 ml 1,2-diklór-etánnal készült oldatát adjuk hozzá cseppenként, keverés közben. A keveréket a visszaforralás hőmérsékletére melegítjük, és éjszakán át keverhetjük. Ezután a reakciókeveréket egyenlő térfogatú dietil-éterrel hígítjuk, és a fehér szilárd anyagot kiszűrjük, és dietil-éterrel mossuk. A terméket 3-{acetil-amino)-2-imino-4-metil-benztiazolin-hidrobromid sóként azonosítottuk. A fenti terméket feliszapoljuk 100 ml vízben. A keveréket NH^OH-dal semlegesítjük, és a terméket szűréssel kinyerjük. A termék 3-(acetil-amino)-2- -imino-4-meül-benztiazolin. A fenti termék 1 g-ját feloldjuk 50 ml ecetsavban, és az oldatot a visszaforralás hőmérsékletén kevertetjük 28 órát. Utána dioxánt adunk hozzá, és az ecetsav nagyrészét azeotrópként eldesztilláljuk. A visszamaradó rekacióelegyet nagymennyiségű vízbe öntjük, és a vizes elegyet kálium-hidrogén-karbonáttal semlegesítjük. Az elegyet utána ismételten extraháljuk etil-acetáttal, és az etil-acetátos rétegeket egyesítjük, és vákuumban bepároljuk. Olaj marad vissza, amely állás közben részben megszilárdul. A maradékot dietil-éter : kloroform 4 :1 arányú elegyében elmorzsoljuk, és a keveréket szűrjük. A szűrletet szilikagél oszlopon kromatografáljuk, benzol : etil-acetát 2:1 arányú elegyével eluáljuk. A terméket tartalmazó frakciókat egyesítjük, és vákuumban bepároljuk. A termék 2,5-dimetil-s-triazolo[5,l-bjbenztiazol. Olvadáspont: 121—23 °C. 4 3. példa 4. példa A „B” példában készített intermedier termék 2,2 g-ját feliszapoljuk 15 ml polifoszforsavban. A keveréket körülbelül 110°C-on melegítjük 1 1/2 órán át. A keveréket utána hagyjuk szobahőmérsékletre lehűlni, és nagymennyiségű vízzel hígítjuk. A vizes keveréket NH4OH-dal semlegesítjük, és kiszűrjük a nyersterméket. Átkristályosítás után 2,5-dimetil-s-triazolo- [5,1-bjbenztiazolt kapunk. Olvadáspont: 121—123 X. Az 1—4. példák szerinti szintézismódszereket alkalmazzuk, megfelelő olyan változtatásokkal, amelyeket egy átlagosan képzett szerves vegyész el tud végezni, valamennyi olyan (I) általános képletű vegyület előállítására, mint a következő példák. 5. példa 5-metil-s-triazolo[5,l -bjbenztiazol, olvadáspont: 134—135 °C. 5 6. példa 2,5-dimetil-s-triazoLo[5,l-b]benztiazol, olvadáspont: 121—23 °C. 10 7. példa 5-fluor-s-triazolo[5,l-bjbenztiazol, olvadáspont: 165—167 °C. 15 5-fluor-2-metil-s-triazolo[5,1 -bjbenztiazol, olvadáspont 162—64 °C. 20 9. példa 5-metoxj-s-triazolo[5,l-b]benztiazol, olvadáspont: 142—143 °C. 25 10. példa 7-metil-s-triazolo[5,l -bjbenztiazol, olvadáspont: 156—58 °C. 30 11. példa 2,7-dimetil-s-triazolo[5,l -bjbenztiazol, olvadáspont: 118—19 °C. 5-klór-2-metil-s-triazolo[5,l-b]benztiazol, olvadáspont: 263-64 °C. 40 13. példa 5-klór-2-hidroxi-s-triazolo[5,l-b]benztiazoi, olvadáspont: 340—41 °C (bomlás). 45 14. példa 5-metoxi-2-metil-s-triazolo[5,l-b]benztiazol, olvadáspont: 146—47 °C. 50 15. példa 5-etil-s-triazolo[5,l-bjbenztiazoÍ, olvadáspont: 93—96 ®C. 55 16. példa 5-etil-2-metil-s-triazolo[5,1 -bjbenztiazol, olvadáspont: 95-% °C. 60 Az (I) általános képletű vegyületek számos in vivő kísérletben a levélgombák ártalmas hatásait csökkentőknek bizonyultak. A példák első csoportját alább megvilágítják a kísérletek, amelyekben a 65 vegyületeket gombák ellen alkalmazzuk. 4
