178841. lajstromszámú szabadalom • Orkapocs marhák prophilaktikus vagy terápiás kezelésére
3 178841 4 Az orrkapocs 1 kengyelének olyan szilárdsággal kell rendelkeznie, hogy biztosítsa a depótestnek az anatómiailag helyes felfekvését a teljes viselési idő alatt. Másrészt olyan rugalmasnak kell lennie, hogy az orrkapocs fölhelyezését és levételét lehetővé tegye, valamint, hogy utána tudjon engedni, például a borjú növekedésekor bekövetkező méretváltozás esetén. Az optimális erőt és relaxációt a kengyelek 2,5 mm-es kihajlásához, úgynevezett erőútmérésekke), valamint borjúk által viselt berendezések összehasonlító kísérleteivel határoztuk meg. Megmutatkozott hogy kengyelek 0,5—4 N erő esetén a legkedvezőbbek. Ezt az erőt anyagvizsgáló ^épen lOmm-től 2,5 mm út megtétele mellett 25 C-os hőmérsékleten határoztuk meg. A kengyelek gyártásához anyagként fémek vagy műanyagok, mint poliamidok, polisztirolok és különösen polipropil és poliacetát mutatkozott kedvezőnek. A kengyelek vastagsága bizonyos határok között változik és az anyagtól függ. A kengyelek 2 végei a hatóanyagoknak depótest formájában történő felvételére szolgáló szerkezeti részekkel rendelkeznek. A találmány előnyös kivitele szerint a kengyelvégek egymás felé be vannak hajlítva és mint ahogj az 1. ábrából látható, a hajlásszög nagyobb mint 0 . Ez a szög előnyösen 5 -tói 30 , különösen 10—23 . A kengyelvégek azonkívül el vannak fordítva, amely elfordítás’ szöget j3-val jelöltük (lásd 3„ ábra). A ß szög előnyösen 2—45°, különösen 8—28°. Ezt az elcsavarást lehet maguknak a kengyelvégeknek az elcsavarásával előidézni, vagy a tartórész elfordításával. Az a és ß szögű elfordítás az orrkapocs optimális illeszkedését biztosítja anatómiailag. A ß szögű torziós elfordítás kiküszöböli az orrkengyel téves összerakását, valamint téves felhelyezését. Amennyiben a kengyelvégeken található depótestek olyan felületekkel rendelkeznek, amelyek egymáshoz képest döntve vannak és el vannak fordítva, akkor az a és ß szögeket tulajdonképpen a depótestek felületei zárják be, azaz ezeket a szögeket a depótestek különleges kialakításával lehet létrehozni. A találmány szerinti orrkapcsot hatóanyagok felhasználásával alkalmazzuk, amikor is ez az alkalmazás hosszú ideig, például több héten keresztül történik. A hatóanyag depótest formájában áll rendelkezésre, ahol a hatóanyag maga a depótest lehet, vagy hatóanyaggal átitatott, de a hatóanyag szabaddá válását késleltető hordozóanyag lehet. A depótest lehet hatóanyag formatest, amelyet egy hüvely vesz körül. Természetesen lehetséges hatóanyagokat alkalmazni, amelyek nem depótest formájában kerülnek az orrkapocsba behelyezésre, A depótestek közvetlenül a 2 kengyelvégekhez rögzíthetők. Előnyösen a kengyelvégeken egy-egy 3,4,16 tartórész lehet elhelyezve (4-12. ábra), amely a kengyelvég és a depótest közötti kapcsolatot biztosítja. A kapcsolórész a kengyelvég felé eső oldala előnyösen a 4—12. ábrák szerinti módon van kialakítva. A lapszerű 3, 4 tartórészek átmérője, vastagsága és alakja nem kell, hogy azonos legyem A találmány szerinti kialakítás előnye, hogy a depótest mint gyógyszer hatóanyag hordozó a többi részel független munkamenetben állítható elő és adott esetben csak utólag kell a 2 kengyelvégekkel kapcsolatba főzni. Ez lényegesen egyszerűsíti a sorozatgyártásszerű előállítást. További lényeges előny abban van, hogy ugyanazok a depótestek és különböző nagyságú kengyelekkel hozhatók kapcsolatba és így különböző nagyságú állatokhoz, illetve marhákhoz alkalmazhatók. Végül lehetségessé válik, hogy ugyanazon az orrkapcson belül két különböző depótestet lehet alkalmazni. A depótestek például ugyanolyan hatóanyag esetén kiképezhetek úgy, hogy más-más a hatóanyagok felszabadulási karakterisztikája, ami lehetővé teszi inkompatibilis hatóanyagok szétválasztását. A tartórészek különböző módon lehetnek a 2 kengyelvégekkel összekötve, például hegesztéssel, ragasztással csappanózár segítségével, nyomógombos zár segítségével vagy hengeres, illetve golyós zár segítségével. A 2 kengyelvégek célszerűen a hatóanyagok felvételére szerkezeti résszel vannak ellátva. Ezek furatok, bevágások lehetnek. A bevágások oldalt eltolva képezhetők ki, oly módon, hogy a bevágások tengelyei a kengyelvégek hossztengelyeivel szöget alkotnak. A kengyelek és a tartórészek elmozdulásmentesen vagy szabadon elmozdíthatóan kapcsolhatók össze, amely utóbbi esetben a szükséges elfordulási szög magától beáll. A szabadon elmozduló kialakítás esetén az orr nyálkahártyájának mechanikus igénybevétele lényegesen kisebb, ami további előnyt jelent. A tartórész a depótest felvételére szolgáló oldala, amely közvetlenül a szerkezeten lehet, különböző módon alakítható ki. A kialakítás a depótest tulajdonságaitól és alakjától függ. Megkülönböztetésül vannak merev depótestek, például műanyagból vagy viaszból, rugalmas depótestek, például szilikonkaucsukból, poliuretán kaucsukból, poliakrilát kaucsukból, természetes kaucsukból, butilkaucsukból. A depótest és tartórész azonos anyagból is készíthető, amikor is őket egyetlen munkamenetben lehet előállítani. Lehetséges azonban először a tartórészt legyártani, amelyre azután a depótestet felhelyezzük. A kengyel és tartórészek előállításánál a műanyagtechnikában szokásos eljárásokat alkalmazzuk, míg a depótestek előállításánál a fröccsöntés mellett a gyógyszergyártás eljárásait fel lehet használni. Az előállítás módja a felhasználásra került anyag tulajdonságaitól függhet, és olyannak kell lennie, amely lehetővé teszi a tömeggyártást, valamint a tartórészeknek a kengyelekkel történő összekapcsolását. Amennyiben a depótest és a tartórész különböző anyagból van és az előállításuk különböző időben történik a tartórész depótest felé eső oldalát úgy kell kialakítani, hogy a depótest a tartórészre horgonyozható legyen. Ezt azáltal biztosítjuk, hogy a 3 tartórész a depótest felé eső 4 oldalát, például a 4. ábrán látható 5 csappal látjuk el, amelyen egy vagy több horony lehet kialakítva (5., 6., 7., 10., 12. ábra). A tartórész 4 oldala a 9. ábra szerint több csappal is ellátható. A 8. ábra egy olyan kivitelt szemléltet, ahol a 4 oldal 6 befelé hajló peremmel van ellátva. A depótestek, amelyek alkalmazásukkor elúció révén mechanikusan vékonyodnak vagy a hatóanyag 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
