178832. lajstromszámú szabadalom • Nincs cím
5 178832 6 műveletben laza szerkezetű, legföljebb 38 g/m2 fajsúlyú üvegvliest használunk fel, tapasztalataink szerint ugyanis a sűrűbb szövésű és nagyobb fajsúlyú üvegvliesek nem elég rugalmasak és hajlékonyak ahhoz, hogy jól tudják követni a hengerek és a release 5 papír mozgását. Más hordozóanyag felhasználásakor vagy más rendeltetésű lapszerű burkolóanyagok előállítására azonban esetenként 38 g/m2 -nél nagyobb fajsúlyú üvegvliest is alkalmazhatunk. Padlógyártásra különösen alkalmasoknak bizonyultak a 35 g/m2 10 vagy annál kisebb fajsúlyú üvegvliesek. Ezután az üvegvliessel fedett polimer plastisolt a gélesedés (szolvatáció) 60—80%-os lezajlásáig előzselatináljuk. Az előzselatinálás hőmérséklete természetesen a plastisol összetételétől és az átvezetés 15 sebességétől függően változik. A fent közölt összetételű plastisolt 130-170 °C-on (rendszerint 150 °C-on) hőkezeljük. A gélesedés 60—80%-os lezajlásához szükséges kezelési hőmérsékletet és időt szakember előkísérletekkel könnyen meghatározhatja 20 a fent ismertetettől eltérő összetételű polimer plastisol ok esetére. Ezután az előzselatinált anyagra felvisszük a 2—6 súly%, előnyösen 3,5—4,5 súly% tixotróp anyagot tartalmazó, egyébként azonban önmagában is- 25 mert összetételű második polimer plastisolt. Tixotróp anyagokként az ismert, tixotróp tulajdonságokkal rendelkező agyagásványokat (például bentonit, illit, montmorrillonit stb.) használhatjuk 30 fel. Szakember számára nyilvánvaló, hogy csak olyan tixotróp anyagokat alkalmazhatunk, amelyek a polimer plastisol további komponenseivel kompatibilisek. A tixotróp anyagot előnyösen lágyítószerrel előre elkészített mesterkeverék formájában adjuk a po- 35 limer plastisol további komponenseihez, a mesterkeverék 10-30 súly% (célszerűen körülbelül 20 súly%) tixotróp anyagot és 70—90 súly% (célszerűen körülbelül 80 súly%) lágyítót tartalmazhat. A második polimer plastisol összetételére az alábbi példát közöljük: Hostalit P 4472 100 súlyrész Eviplast 610 45 súlyrész Ba-Cd stabilizátor 3 súlyrész (például Meister M 3010) Epoxi stabilizátor 3 súlyrész (például Reoplast 39) Bentonitos mesterkeverék 40 súlyrész A felhasznált bentonitos mesterkeverék 20 súly% bentonit port és 80 súly% Eviplast 610 lágyítót tartalmaz. A második polimer plastisolból igen vékony (rendszerint körülbelül 200 g/m2 fajsúlyú) réteget 55 képezünk az üvegvlies felületén. A második polimer plastisol felvitele után az anyagot ismét hőkezeljük. Amennyiben további polimer plastisolt már nem kívánunk felvinni, a hőkezelést a gélesedés teljessé válásáig folytatjuk, míg ellen- 60 kező esetben a gélesedést csak 60—80%-ban hagyjuk végbemenni. A kezelés hőmérséklete a gélesedés elérni kívánt mértékétől, továbbá — miként már korábban közöltük — a hőkezelés idejétől és a polimer plastisol összetételétől függően változik. Ha csak gj 60—80%-os gélesedést kívánunk elérni, a fenti összetételű plastisolt 130-170 °C-on (rendszerint 150°C-on) hőkezeljük. Teljes gélesedés biztosítására a hőkezelés idejét vagy hőmérsékletét megfelelő mértékben növeljük. A fent közölttől eltérő összetételű polimer plastisolok hőkezeléséhez szükséges időt és hőmérsékletet szakember rutin előkísérletekkel könnyen meghatározhatja. Padlók előállítása esetén az üvegvlies felületére rendszerint egy harmadik polimer plastisolt is felviszünk. Ez a harmadik polimer plastisol önmagában ismert összetételű, hő hatására habosodó rendszer lehet, amelynek összetételére a következő példát közöljük: Solvic 373 MD Ongrovil S 160 Eviplast 610 Festékpaszta Ba-Cd stabilizátor Epoxi stabilizátor Genitrón paszta 20 súly% bentonit port és 80 súly% Eviplast 610 lágyítót tartalmazó mesterkeverék 100 súlyrész 75 súlyrész 90 súlyrész 2 súlyrész 5 súlyrész 5 súlyrész 3,5 súlyrész 30 súly rész Az üvegvlies felületére — a burkolóanyag rendeltetésétől függően — természetesen nem habosodó polimer plastisolt is felvihetünk. A harmadik polimer plastisol felvitele után az anyagot végső hőkezelésnek vetjük alá, amikor a gélesedést teljessé tesszük, és — habosodó polimer plastisol felhasználása esetén — egyúttal a habosítást is végrehajtjuk. A fenti összetételű plastisol felhasználásakor a hőkezelést 180—200 C-on végezzük, szakember számára azonban nyilvánvaló, hogy ettől az értéktől — a polimer plastisol összetételétől és a hőkezelés idejétől függően — el is térhetünk. A hőkezelés paramétereit szakember előkísérletekkel könnyen meghatározhatja. A végső hőkezelés után a készterméket lefejtjük az organofób hordozóanyagról, és feltekercselve tároljuk. Zsugorodásmentes, kiváló minőségű készterméket kapunk, amely minden további utókezelés nélkül közvetlenül felhasználható burkolóanyagként. A találmány szerint előállított, üvegvlies betétes burkolóanyagok minőségileg eltérnek a hagyományos, ragasztásos technológiával előállított termékektől. A találmány szerinti eljárással előállított termékekben az üvegvlies a műanyaggal szerkezeti egységet képez, teljes mértékben beágyazódik a műanyagba, és az egyes műanyag-lapoktól lefejtéssel nem választható el. A találmány szerint előállított, az üvegvlies mindkét oldalán műanyagréteget tartalmazó termékekben a harmadik polimer plastisol formájában felvitt műanyagréteg nem zsugorodik, noha nincs közvetlen fizikai kapcsolat a műanyagréteg és az üvegvlies között. Ez a meglepő hatás feltevéseink szerint azzal magyarázható, hogy az üvegvlies orientálja a második polimer plastisolban levő tixotróp anyag részecskéit, ezek viszont orientálják a második polimer plastisolban levő makromolekulákat, amelyekre ezután szintén orientáltan épülnek rá a harmadik polimer plastisol makromolekulái. 3
