178816. lajstromszámú szabadalom • Eljárás intravénás adagolásra alkalmas vizes oldat előállítására
MAGTAR SZABADALMI 178816 NÉPKÖZTARSASAG LEÍRÁS Bejelentés napja: 1978. VII. 07. (LI-330) Nemzetközi osztályozás: A 61 K 31/ 18 IBÍ Német Szövetségi Köztársaság-beli elsőbbsége: A 61 K 31/505 1977. VII. 08. (P 27 31 013.0) ORSZÁGOS Közzététel napja: 1981. IX. 28. TALÁLMÁNYI HIVATAL Megjelent: 1983. VII. 30. Feltaláló: Szabadalmas: dr. Groke Kati vegyész, Eggersdorf, Ausztria Chemie Linz Aktiengesellschaft, Linz, Ausztria Eljárás jó elviselhetőségű, intravénás adagolásra alkalmas vizes oldat előállítására 1 A találmány tárgya új eljárás jó elviselhetőségű, intravénás adagolásra alkalmas vizes oldat előállítására. Ismeretes, hogy szulfonamidok és szulfonamid-potendátorok, így például 2,4-diamino-5-(3,,4’,5,- 5-trimetoxi-benzilj-pirimidin parenterálisan elviselhető oldatainak előállítása az oldhatósági tulajdonságok miatt nehézségekkel jár. így a 270 869 sz. osztrák szabadalmi leírás szerint azt javasolják, hogy az oldatokat, különösen az in- 10 jekdós célra szánt oldatokat úgy készítsék, hogy egy szulfonamid vízoldható sóját oldják fel vízben, a szulfonamid-'potendátort pedig egy vízzel elegyedő gyógyászatilag alkalmazható oldószerben, és a két oldatot egyesítsék egy tiszta oldattá. Ilyen oldatnak 15 az a hátránya, hogy a nem-vizes oldószer túlsúlyban van az elegyben. így például az 1. példa szerint 100 ml oldathoz csak 20 ml vizet használnak, a maradék abszolút alkohol, dimetil-acetamid és polietílénglikol. Egy másik példában a vízmennyiség már ,Q lOml-re csökken. A szerves fázis ilyenfajta túltengése azonban inkompatibilitási jelenségekhez vezet. A 304 147. sz. osztrák szabadalmi leírás eljárása szerint ezt a hátrányt úgy kerülik ki, hogy a kis 25 szemcseméretben jelenlevő potendátort a szulfonamid-só vizes oldatában szuszpendálják. Az ilyen oldatok pH-ját azonban 9,75 fölé, előnyösen 10-10,5-re, kell beállítani. A készítmény ezért csak az állatgyógyászat céljára telel meg. 30 2 A 2 400 218. sz. német szövetségi köztársasági nyilvánosságra hozatali irat szerint viszont oldatokat csak savas pH-tartományban, nevezetesen 2—7 pH-n, előnyösen 4—5 pH-n lehet előállítani. Itt a szulfonamidot egy gyógyszerészetileg elfogadható, vízzel elegyedő szerves oldószerben oldják, és egy savnak egy szulfonamid-potendátorral képzett monoaddídós sója oldatával elegyítik. Eltekintve mindenekelőtt az oldat infúziós célokra alkalmatlan pH-értékétől, itt szintén a szerves oldószer jelentős, 50%-os és ennél nagyobb túlsúlyára van szükség. Meglepően azt találtuk, hogy lehetséges tisztán vizes alapon fiziológiás pH-tartományba eső olyan szulfonamidot és szulfonamid-potendátorként 2,4-diamino-5-(3’,4,,5’-trimetoxi-benzil)-pmmidint tartalmazó oldatot előállítani, amely intravénás beadásra megfelelő, ha szulfonamidként 3-metoxi-4-(4’-amino-benzolszulfonamido)-1,2,5-tiadiazolból indulunk ki, és a szulfonamid-potendátort vízben vagy a szulfonamid sójának olyan vizes oldatában oldjuk, amelyhez előzőleg bizonyos mennyiségű cukoralkoholt és/vagy glükózt és/vagy fruktózt adunk. Ennek az oldatnak az az előnye, hogy nagyon jó elviselhetőségű, mivel a pH-érték a 6—8 közötti fiziológiás tartományon belül kívánság szerint beállítható. Lehetséges tehát, hogy ilyen oldatok esetében a különösen kedvező 7,4 pH-értéket nehézség nélkül betartsuk. Ez különösen az ilyen oldatok infúziós célokra történő felhasználásakor jelentős. Infúzióként történő alkalmazáskor előny továbbá, hogy a 178816
