178800. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés nem alaphálózat jellegű villamos hálózat energiaszállító vezetékkel összekötött két pontja között, elsősorban üzemzavar esetén történő jelátvitelre
MAGYAR NÉPKÖZTARSASAG SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY 178800 Nemzetközi osztályozás: Bejelentés napja: 1979. II. 28. (VI-1237) (1 — 10. igénypontok) H 04 B 3/54 Módosítási elsőbbsége: 1980. VI. 23. (11 — 17. igénypontok) ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI hivatal Közzététel napja: 1981. IX. 28. Megjelent: 1983. VII. 30. Feltalálók: dr. Bendes Tibor oki. gépészmérnök, Hatvani György oki. villamosmérnök, Kovács József Gábor oki. villamosmérnök, Nyikos József oki. villamosmérnök, dr. Szaniszló Mihály oki. villamosmérnök, Budapest Szabadalmas: Villamosenergiaipari Kutató Intézet, Budapest Eljárás és berendezés nem alaphálózat jellegű villamos hálózat energiaszállító vezetékkel összekötött két pontja között elsősorban üzemzavar esetén történő jelátvitelre 1 A találmány eljárás és berendezés nem alaphálózat jellegű villamos hálózat energiaszállító vezetékkel összekötött két pontja között elsősorban üzemzavar esetén történő jelátvitelre. A villamosenergia rendszerek védelmei (távolsági védelem, túláram-idővédelem, differenciál-elvű védel- 5 mek), üzemzavari automatikái (visszakapcsoló automatika, terheléskorlátozó automatika, tartalékáramforrás bekapcsoló automatika) és üzemviteli automatikái (feszültség határautomatika, feszültségszabályozó automatika, állapot- és eseményvezérlésű át- 10 kapcsoló automatika) közül nagyon sok olyan van, amelynek működéséhez feltétlenül szükséges a védett, ill. automatikával felszerelt objektum (távvezeték gyűjtősín, transzformátor) földrajzi és villamos értelemben vett túlsó végén rendelkezésre álló ada- 15 tok, információk ismerete. Ilyen információk: forráskiesés, táppont túlterhelődés, energiaigény, teljesítmény hiá ny, megszakító ill. szakaszoló helyzete, ép vagy meghibásodott állapota, feszültség letörés, a másik végpont ki- vagy bekapcsolásának elrendelése. 20 Ezeket az információkat az energiarendszer egyik pontjáról a másik pontjára az irodalomból és a gyakorlatból ismert többféle módon lehet átvinni. Az egyik megoldásnál a villamosenergia rendszer egyik földrajzi pontjából a másikba, ahová az információt 25 el kell juttatni, erősáramú segédvezetőt, legtöbbször kábelt fektetnek, vagy postai hírközlő kábelt építenek ki, és ezen az ipari frekvenciától eltérő hangfrekvenciás jeleket visznek át olyan modulációs eljárással, amelyek lehetővé teszik a szükséges információ átvitelét. Egy másik eljárás szerint magát az energiarendszeri objektumot használják fel információátviteli csatornaként oly módon, hogy nagyfrekvenciás, alkalmasan modulált jeleket állítanak elő, amelyek tartalmazzák az átviendő információt, és ezeket a jeleket kapacitív úton vagy rezgőkör felhasználásával az energiarendszer ipari frekvenciás jelére szuperponálják. Azon a ponton, ahol az információra szükség van, a szuperponált jelet alkalmas szűrőkörökkel a hálózatról leválasztják, demodulálják és felhasználják. Ezek a jelátviteli megoldások igen elterjedtek, közös hátrányuk, hogy költségesek és bonyolult berendezéseket igényelnek. Olyan nem alaphálózat jellegű hálózatoknál, amelyeknél nem kell az időegység alatt nagy meny nyiségíf információt átvinni, és az információt első sorban vagy csak üzemzavari esetben kell további tani, a találmány az ismert jelátviteli megoldásoknál egyszerűbb és olcsóbb megoldást nyújt. Alaphálózatnak a 220, 400 és 750 kV-os hálózatokat nevezzük. Nem alaphálózat jellegű hálózatokon az ennél kisebb üzemi feszültségű hálózatokat értjük. A találmány azon a felismerésen alapul, hogy a rendelkezésre álló primer hálózati berendezéseket használjuk fel nemcsak a jelek átvitelére, hanem azok csatolására is, és a primer hálózat üzemszerűen meglévő jeleit (üzemi feszültség, áram, illetve teljesítmény) változtatjuk az átviendő jel kódjának megfelelően. 178800
