178780. lajstromszámú szabadalom • Önhordó lemezszigetelés

5 178780 6 nem utolsó sorban az automatika hegesztés a szige­telő táblák nagy teljesítőképességű sorozatgyártását teszi lehetővé. A találmányt kiviteli példa kapcsán, rajz alapján világítjuk meg közelebbről. A mellékelt rajzon az 5 1. ábra a találmány szerinti önhordó lemezszige­telés elhelyezkedése a megvédendő műtárgy felü­letén, a 2. ábra a lemeztábla és a bekötő csap kapcso-1° lata, a 3. ábra a bekötő csapok kiosztásának egy lehet­séges módja, a 4. ábra a bekötő csapok kiosztásának egy másik kiviteli alakja. 15 Az 1. ábrán a megvédendő 5 betonműtárgy függőleges fala mentén helyezkedik el az önhordó lemezszigetelést alkotó 1 lemeztáblák sorozata. Az 1 lemeztáblák „v” vastagságúak és az egymástól „a” 20 távolságban elhelyezkedő 2 bekötő csapokkal van­nak az 5 műtárgyhoz elmozdulhatatlanul hozzá­erősítve. A 2 bekötő csapok „d” vastagsága általá­ban meghaladja az 1 lemeztáblák „v” vastagságát. 25 A tapasztalat szerint célszerű, ha a 2 bekötő csapok „d” vastagsága legalább másfélszerese az 1 lemeztáblák „v” vastagságának. A 2 bekötő csapok előnyösen körkeresztmetszetűek, és betonacélból vannak kialakítva. Érdemes a 2 bekötő csapokat 30 periodikus betonacélból készíteni mivel ezek 3 bor­dázata a 2 bekötő csap palástfelülete és az 5 műtárgy betonanyaga között nagyobb behorgonyzó erő kialakulását teszi lehetővé. Ezáltal kevesebb - ritkábban elhelyezett — 2 bekötő csapra van 35 szükség, mintha az sima betonacélból készülne. A 2. ábrán az 1. ábrához viszonyítva nagyított léptékben látható az 1 lemeztáblának a 2 bekötő csappal való kapcsolata. A csaphegesztés jellegű var­ratkészítés következtében szinte teljes egészében a 2 40 bekötő csap anyagából alakul ki a 4 varratot képező ömledék. Természetesen a varratkészítés során föllépő hő és a vele együtt alkalmazott nyomóerő együttes hatására az 1 lemeztáblának a 2 bekötő csappal érintkező felülete is bizonyos mértékig meg- 45 ömlik, és így alakul ki a két érintkező szerkezeti rész közötti anyagi folytonosságot szolgáltató mole­kuláris kötés. A 3. és 4. ábrán a 2 bekötő csapoknak az 1 50 lemeztáblához viszonyított elhelyezkedését tün­tettük föl. A 3. ábrán ún. négyzetháló, a 4. ábrán ún. háromszög háló szerint vannak a 2 bekötő csa­pok az 1 lemeztábla mentén kiosztva. Mindkét eset­ben a 2 bekötő csapok egymással párhuzamos, egy- 55 mástól „a” távolságban levő sorokban helyezked­­nek el. A 3. ábrán levő négyzetháló esetén a 2 bekötő csapok két egymásra merőleges főirányban és egy­mástól azonos távolságban levő sorokban rendeződ- 60 nek el. A 4. ábra szerinti háromszög háló esetén a háromszögek célszerűen egyenlő oldalúak. Az 1 -, 3- és 4. ábrán egyaránt bejelöltük azt, hogy a 2 bekötő csapok legszélső sora az 1 lemeztábla szélétől az „a osztástávolság felének, illetve a háromszögek „b” 65 oldalhossza negyedének megfelelő távolságban he­lyezkedik el. Az „a osztástávolság nagysága összefügg az 1 lemeztábla vastagságával. A tapasztalat szerint cél­szerű, ha az „a” osztástávolság nem több, mint az 1 lemeztábla „v” vastagságának 40-60-szorosa. Szélső esetben legföljebb a „v” vastagság 100-szorosáig le­het elmenni, nehogy a csapméreteket kelljen túlsá­gosan megnövelni. A találmány szerinti önhordó lemezszigetelés számos mélyépítési műtárgynál alkalmazható ked­vezően. Jó tapasztalatokat szereztünk a metró mélyállomásoknál, ahol résfalas technológiával kel­lett egyes műtárgyrészeket előállítani. Lehetővé vált a találmánynak köszönhetően a műtárgy beton­acéljainak gazdaságos elhelyezése. A vasalás ugyanis nem ütközött a szigetelés bekötő bordarendszerével, mivel azt a találmányi gondolat értelmében el tud­tuk hagyni. A résfalas módszerrel (pl. réspanelok segítségével) épülő műtárgyak mellett alkalmaztuk a módszert - ugyancsak sikeresen - alagútfalazó blokkok szigetelésénél is. A találmány szerinti önhordó lemezszigetelés a le­meztáblák kis vastagságú anyagból való előállítását teszi lehetővé, ezeknek pontonkénti, közvetlen be­kötésével a műtárgy és a szigetelés között izotróp erőátadási viszonyokat, magában a lemeztáblákban pedig a húzott membrán feszültségi állapotához ha­sonló, mechanikailag kedvező erőjáték kialakulását teszi lehetővé. Szabadalmi igénypontok: 1. önhordó lemezszigetelés, főleg mélyépítési műtárgyak határoló felületein, különösen a mű­tárgyak védett oldalain elhelyezett pl. fémlemez szigetelés, amely legalább helyenként a műtárgy te­herhordó részéhez hozzá van erősítve, azzal jelle­mezve, hogy a szigetelést sík vagy domborított le­meztáblák (1) sorozata alkotja, a lemeztáblák (1) a műtárgy felületébe belenyúló bekötő csapokkal (2) vannak pontonként helyzetükben rögzítve, a bekötő csapok (2) vastagsága (d) a lemeztáblák (1) vastag­ságát (v) általában meghaladja, előnyösen annak legalább 1,5-szerese, a bekötő csapok (2) hosszúsága (h) legalább 5v, előnyösen azonban legalább 15v, egymástól való távolságuk (a) pedig bármely irány­ban legföljebb lOOv, előnyösen 40—60v. 2. Az 1. igénypont szerinti önhordó lemezszíge­­telés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a bekötő csapok (2) közvetlenül, pl. csaphegesztés útján van­nak a lemeztáblákkal (1) összeerősítve. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti önhordó le­mezszigetelés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a bekötő csapok (2) palástfelülete a behorgonyzást elősegítő súrlódásnövelő és/vagy felületnövelő kikép­zéssel rendelkezik, pl. periodikus betonacélból van kialakítva 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti önhordó lemezszigetelés kiviteli alakja, azzal jel­lemezve, hogy a szomszédos lemeztáblák (1) egy­máshoz vízzáróan csatlakoznak, előnyösen átlapolva egymással össze vannak hegesztve. 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom