178780. lajstromszámú szabadalom • Önhordó lemezszigetelés
5 178780 6 nem utolsó sorban az automatika hegesztés a szigetelő táblák nagy teljesítőképességű sorozatgyártását teszi lehetővé. A találmányt kiviteli példa kapcsán, rajz alapján világítjuk meg közelebbről. A mellékelt rajzon az 5 1. ábra a találmány szerinti önhordó lemezszigetelés elhelyezkedése a megvédendő műtárgy felületén, a 2. ábra a lemeztábla és a bekötő csap kapcso-1° lata, a 3. ábra a bekötő csapok kiosztásának egy lehetséges módja, a 4. ábra a bekötő csapok kiosztásának egy másik kiviteli alakja. 15 Az 1. ábrán a megvédendő 5 betonműtárgy függőleges fala mentén helyezkedik el az önhordó lemezszigetelést alkotó 1 lemeztáblák sorozata. Az 1 lemeztáblák „v” vastagságúak és az egymástól „a” 20 távolságban elhelyezkedő 2 bekötő csapokkal vannak az 5 műtárgyhoz elmozdulhatatlanul hozzáerősítve. A 2 bekötő csapok „d” vastagsága általában meghaladja az 1 lemeztáblák „v” vastagságát. 25 A tapasztalat szerint célszerű, ha a 2 bekötő csapok „d” vastagsága legalább másfélszerese az 1 lemeztáblák „v” vastagságának. A 2 bekötő csapok előnyösen körkeresztmetszetűek, és betonacélból vannak kialakítva. Érdemes a 2 bekötő csapokat 30 periodikus betonacélból készíteni mivel ezek 3 bordázata a 2 bekötő csap palástfelülete és az 5 műtárgy betonanyaga között nagyobb behorgonyzó erő kialakulását teszi lehetővé. Ezáltal kevesebb - ritkábban elhelyezett — 2 bekötő csapra van 35 szükség, mintha az sima betonacélból készülne. A 2. ábrán az 1. ábrához viszonyítva nagyított léptékben látható az 1 lemeztáblának a 2 bekötő csappal való kapcsolata. A csaphegesztés jellegű varratkészítés következtében szinte teljes egészében a 2 40 bekötő csap anyagából alakul ki a 4 varratot képező ömledék. Természetesen a varratkészítés során föllépő hő és a vele együtt alkalmazott nyomóerő együttes hatására az 1 lemeztáblának a 2 bekötő csappal érintkező felülete is bizonyos mértékig meg- 45 ömlik, és így alakul ki a két érintkező szerkezeti rész közötti anyagi folytonosságot szolgáltató molekuláris kötés. A 3. és 4. ábrán a 2 bekötő csapoknak az 1 50 lemeztáblához viszonyított elhelyezkedését tüntettük föl. A 3. ábrán ún. négyzetháló, a 4. ábrán ún. háromszög háló szerint vannak a 2 bekötő csapok az 1 lemeztábla mentén kiosztva. Mindkét esetben a 2 bekötő csapok egymással párhuzamos, egy- 55 mástól „a” távolságban levő sorokban helyezkednek el. A 3. ábrán levő négyzetháló esetén a 2 bekötő csapok két egymásra merőleges főirányban és egymástól azonos távolságban levő sorokban rendeződ- 60 nek el. A 4. ábra szerinti háromszög háló esetén a háromszögek célszerűen egyenlő oldalúak. Az 1 -, 3- és 4. ábrán egyaránt bejelöltük azt, hogy a 2 bekötő csapok legszélső sora az 1 lemeztábla szélétől az „a osztástávolság felének, illetve a háromszögek „b” 65 oldalhossza negyedének megfelelő távolságban helyezkedik el. Az „a osztástávolság nagysága összefügg az 1 lemeztábla vastagságával. A tapasztalat szerint célszerű, ha az „a” osztástávolság nem több, mint az 1 lemeztábla „v” vastagságának 40-60-szorosa. Szélső esetben legföljebb a „v” vastagság 100-szorosáig lehet elmenni, nehogy a csapméreteket kelljen túlságosan megnövelni. A találmány szerinti önhordó lemezszigetelés számos mélyépítési műtárgynál alkalmazható kedvezően. Jó tapasztalatokat szereztünk a metró mélyállomásoknál, ahol résfalas technológiával kellett egyes műtárgyrészeket előállítani. Lehetővé vált a találmánynak köszönhetően a műtárgy betonacéljainak gazdaságos elhelyezése. A vasalás ugyanis nem ütközött a szigetelés bekötő bordarendszerével, mivel azt a találmányi gondolat értelmében el tudtuk hagyni. A résfalas módszerrel (pl. réspanelok segítségével) épülő műtárgyak mellett alkalmaztuk a módszert - ugyancsak sikeresen - alagútfalazó blokkok szigetelésénél is. A találmány szerinti önhordó lemezszigetelés a lemeztáblák kis vastagságú anyagból való előállítását teszi lehetővé, ezeknek pontonkénti, közvetlen bekötésével a műtárgy és a szigetelés között izotróp erőátadási viszonyokat, magában a lemeztáblákban pedig a húzott membrán feszültségi állapotához hasonló, mechanikailag kedvező erőjáték kialakulását teszi lehetővé. Szabadalmi igénypontok: 1. önhordó lemezszigetelés, főleg mélyépítési műtárgyak határoló felületein, különösen a műtárgyak védett oldalain elhelyezett pl. fémlemez szigetelés, amely legalább helyenként a műtárgy teherhordó részéhez hozzá van erősítve, azzal jellemezve, hogy a szigetelést sík vagy domborított lemeztáblák (1) sorozata alkotja, a lemeztáblák (1) a műtárgy felületébe belenyúló bekötő csapokkal (2) vannak pontonként helyzetükben rögzítve, a bekötő csapok (2) vastagsága (d) a lemeztáblák (1) vastagságát (v) általában meghaladja, előnyösen annak legalább 1,5-szerese, a bekötő csapok (2) hosszúsága (h) legalább 5v, előnyösen azonban legalább 15v, egymástól való távolságuk (a) pedig bármely irányban legföljebb lOOv, előnyösen 40—60v. 2. Az 1. igénypont szerinti önhordó lemezszígetelés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a bekötő csapok (2) közvetlenül, pl. csaphegesztés útján vannak a lemeztáblákkal (1) összeerősítve. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti önhordó lemezszigetelés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a bekötő csapok (2) palástfelülete a behorgonyzást elősegítő súrlódásnövelő és/vagy felületnövelő kiképzéssel rendelkezik, pl. periodikus betonacélból van kialakítva 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti önhordó lemezszigetelés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a szomszédos lemeztáblák (1) egymáshoz vízzáróan csatlakoznak, előnyösen átlapolva egymással össze vannak hegesztve. 3
