178779. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet védett teret más térrel összekötő nyílás lezárására vagy szabaddá tételére
MAGYAR NÉPKÖZTARS AS AG SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY 178779 Bejelentés napja: 1978. IX. 22. (UA-218) Nemzetközi osztályozás: E 05 F 1/04 ORSZÁGOS találmányi HIVATAL Közzététel napja: 1981. IX. 28. ' . Megjelent: 1983. VII. 30. Feltalálók: Hossó Nándor gépésztechnikus, Kovács Gábor okleveles mérnök, Dr. Rózsa László okleveles mérnök, Budapest Szabadalmas: Üt- Vasúttervező Vállalat, Budapest Szerkezet védett teret más térrel összekötő nyílás lezárására, vagy szabaddá tételére 1 2 A találmány tárgya védett teret pl. tűz- és/vagy robbanásveszélynek, vagy vízbetörésnek kitett bánya-, alagútszakaszokat, vagy más építési főleg mélyépítési műtárgyakat, és egyéb objektumokat más térrel, pl. különösebb védelmet nem igénylő 5 térrel, vagy a külső szabad térrel összekötő nyílás lezárására, vagy szabaddá tételére való szerkezet. Mint ismeretes, a különböző funkciójú tereket összekötő nyílások nyílászáró szerkezetekkel vannak 10 ellátva. Ezekkel a nyílászáró szerkezetekkel szemben fontos követelmény, hogy általuk ezek a nyílások adott esetekben, pl. veszélyhelyzetben gyorsan lezárhatók, vagy éppen szabaddá tehetők legyenek. Ilyen veszélyhelyzetek lehetnek pl. tűz-, robbanás, vízbe- 15 törés, stb. esetén. A gyakorlatban széles körben alkalmaznak ilyen nyílászáró szerkezeteket, amelyeknek közös jellegzetessége, hogy vezetőpályán eltolhatóan, vagy forgástengely körül elfordíthatóan elrendezett szárny- 20 nyal vannak ellátva. Ezek a szárnyak rendszerint gördülőcsapágyazott vezetőgörgőkön át a vezetőpályával kényszerkapcsolatban vannak. A szárnynak ezeknél a nyílást lezáró és azt szabaddá tevő két véghelyzete van. A vezetőpályát felső vagy alsó veze- 25 tést biztosító egyenesvonalú pályaként szokták többnyire kialakítani. Alsó vezetőpálya esetén és néha felső vezetőpálya esetén is a szárny oldalirányú pl. szélterhelés elleni megvezetéséről külön gondoskodnak. A szárnyak a vezetőpályán pl. hidraulikus 30 vagy villamos működtetésű menesztőszerkezettel vannak egyik véghelyzetükből a másikba tolva. Olyan megoldás is ismeretes továbbá, amelynél a súlyos szárny egyik véghelyzetéből a másikba történő menesztését a menesztőberendezésen túlmenően ellensúly is segíti. Az ismert megoldások közös hiányossága azonban, hogy mivel a veszélyhelyzetben a menesztőberendezések energiaellátása is általában megsérül, ezek feladatukat nem képesek megnyugtatóan ellátni. Ez pedig élet- és vagyonbiztonsági okokból igen komoly jelentőségű lehet. Ilyen esetekben a szárnyat kézi mozgatással kell a rendeltetésszerű helyzetbe hozni, ami pedig igen balesetveszélyes művelet. Az ellensúllyal társított megoldásoknak a fentieken túlmenően az is a hiányosságuk, hogy az ellensúly a szerkezet helyigényét nagymértékben megnöveli, ami pedig komoly költségtöbblettel jár. Továbbá, ezeknél amikor a szárnyat „aktív” véghelyzetéből „passzív” véghelyzetébe menesztik, egyúttal az ellensúlyt is fel kell emelni. Ezért a menesztőberendezést jóval nagyobb teljesítményűre kell méretezni, mint az ellensúly nélküli szerkezeteknél. Ezzel pedig az egész szerkezet beruházási költsége tovább .nő. A találmánnyal célunk a fentiekben vázolt valamennyi hiányosság kiküszöbölése. A találmánnyal megoldandó feladat ennek megfelelően olyan megoldás létrehozása, amellyel a 178779
