178759. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nehezen éghető, textilbetétes gumiheveder előállítására
17875° gumi szállítószalag nehezen éghető kivitelben való előállítására. Az egyik ismert eljárás szerint a textil-gumi tapadást biztosító latex- vagy szerves oldószeres gumikeverékben égésgátló anyagokat alkalmaznak és ezzel impregnálják a textíliát. Ezzel a módszerrel a textil égésállósága lényeges mértékben nem növelhető, mert a textil súlyához képest elenyésző a felvitt szárazanyag tartalom (kb. 10%), másrészt pedig a latex- illetve gumikevérék éghető kaucsuktartalma miatt a keverék égésállósága korlátozott. Ha például az irodalom szerint csúcsértéknek tartott 60-as oxigén indexű gumikeverékkel történik a 18-as oxigén indexű textil impregnálása, a kapott termék oxigén indexe még mindig az éghetőség tartományában van. Emellett magas oxigén indexű, tehát égésgáti c anyagokat igen nagy súlyarányban tartalmazó keverék impregnáló oldatban való alkalmazása a textil-gumi tapadási, és ezáltal a heveder dinamikus tulajdonságait nagymértékben rontja. A másik szokásosan alkalmazott eljárás szerint a textih szervetlen kristályos égésgátló anyagok vizes, vagy szerves égésgátló anyagok szerves oldószeres oldatával impregnálják. Igaz ugyan, hogy a fenti eljárás a textilt nehezen éghetővé teszi a szárítás utáni koncentrált égésgátló anyag jelenléte miatt, azonban a technológia számos hátrányt ejt magában. Gyártástechnológiai szempontból az eljárás hátrányos, mert a nehezen éghetőséget biztosító impregnálás után a textil-gumi tapadást biztosító impregnálás is szükséges, ami az első impregnáíási művelet után további impregnálásként. vagyis plusz műveletként jelentkezik. A szerves égésgátló anyagok a heveder vulkanizálási hőmérsékletén elbomlanak, és a textília anyagával kémiai reakcióba lépve rontják annak szilárdsági tulajdonságait. A szervetlen kristályos égésgátló anyagok a textil szerkezetben kristályosodva mechanikai sérülést okoznak, ezzel a szilárdsági tulajdonságokon kívül a dinamikus tulajdonságot is nagymértékben rontják. Megállapítható tehát, hogy a nehezen éghető, textilbetéres gumihevederek előállításával kapcsolatos nehézségek rendszerint a textilbetét nehezen éghetővé tételével kapcsolatban jelentkeznek, és az eijárás hátrányait is pontosan a textilbetét ilyen irányú kezelésének következményei okozzák. A találmány szerinti megoldás célkitűzése olyan eljárás kidolgozása, amelynek segítségével a technika állásából ereüő hátrányok kiküszöbölhetők, és ugyanakkor teljes egészében nehezen éghető hevedert lehet előállítani. Azt találcuk, hogy célkitűzésünket úgy tudjuk megvalósítani, ha nem a textilbetét külön kezelésére törekszünk, hanem azt biztosítjuk, hogy a textilbetét semmilyen körülmények között, tehát sérülés, meghibásodás esetén se maradjon fedetlen, vagyis ha a borítógumi esetleges leszakadásakor a szétválás nem a textília és az ágyazó gumi között következik be - mint valamennyi ismert eljárás esetében -, hanem maga az ágyazó gumi válik szét, és egy része a textílián, másik része pedig a borítógumin marad. A kérdés ilyen, az előző megoldásoktól elvileg különböző, új alapokon való megközelítése speciális eljárási, műveleti körülmények alkalmazását, és több .1 intézkedés, illetve több feltétel egyidejű kielégítését tehát kombináció alkalmazását teszi szükségessé. ’ Vizsgálataink során megállapítottuk, hogy a textil és az impregnáló keverék, illetve a textil és ágyazó keverék között a homogén kapcsolatot meg kell javítani, és legalább 6,0 kp/cm tapadási szilárdságot kell biztosítani ahhoz, hogy olyan egységes és együttdolgozó rendszert kapjunk, amely a találmány szerinti eljárás célkitűzésének megvalósításához szükséges. Tekintettel arra, hogy a találmány szerinti eljárás esetében a textil nehezen éghetőségét nem kell biztosítani, az impregnáló keveréknek csupán a kaucsukot és a tapadásfokozó gyantaképző anyagokat kell tartalmaznia. így a textil és az impregnáló keverék között kialakult magas tapadás egyben jó dinamikus tulajdonságot is eredményez. Az ágyazó gumikeveréknek az említett, legalább 6,0 kp/cm tapadási szilárdság biztosítására szintén tartalmaznia kell tapadásfokozó gyantaképző anyagokat. Tekintettel arra, hogy az impregnáló keverék és az ágyazó keverék hasonló sajátságokkal rendelkezik - szemben a textil-gumi határfelülettel -, a gyantaképző anyagok koncentrációja kisebb lehet, ezért az ágyazó keverék a kaucsuk mellett jelentős mennyiségű egyéb — például szokásos égésgátló - komponenst tartalmazhat. Az impregnáló keverék például izoprén kaucsuk lehet, és a kaucsukra vonatkoztatva legalább 20 súlyrész tapadásfokozó gyantaképző anyagot tartalmaz, az ágyazó keverékben viszont a teljes kaucsuk mennyiségre vonatkoztatva a tapadásfokozó gyantaképző anyagokból legalább 4 súlyrész szükséges. A textil-ágyazó gumi egységes rendszer biztosítására a legalább 6,0 kp/cm tapadási szilárdság mellett az ágyazó keverék M3 0 o moduluszának legalább 40 kp/cm2-nek kell lennie A keverék modulusza a kaucsuk típus és a keverék töltési tényezője mellett a vulkanizálás során kialakuló térháló sűrűségtől függ. Mivel az égésgátló anyagok nem erősítő hatásúak, és nagyobb koncé ítrációban szükséges ezeket alkalmazni az égésállóság miatt, a moduluszt lényegében a térhálósító anyagok mennyiségével lehet befolyásolni. Azt találtuk, hogy megfelelő eredményeket a teljes kaucsuk mennyiségre vonatkoztatva legalább 4 súlyrész térhálósító anyag adagolásával nyerhetünk. A textil-ágyazó gumi egységes rendszer biztosítására a legalább 6,0 kp/cm tapadási szilárdság és legalább 40 kp/cm2 M300 modulusz érték mellett biztosítanunk kell azt is, hogy a hasadási ellenállás legfeljebb 35 kp/cm legyen. A hasadási ellenállás ilyen alacsony szinten való tartására a heveder szempontjából fontos egyéb tulajdonságok egyidejű biztosításával kis hasadási ellenállású kaucsukot, például ciszpolibutadién kaucsukot kell alkalmazni, a teljes kaucsukmennyiségre vonatkoztatva legalább 20% mennyiségben. A fenti három feltétel egyidejű teljesítésével * heveder használata során bekövetkező esetleges gu‘ misérüléskor a szétválás nem a textília és az ágyazó gumi között következik be, mint az előzőekben lein ismert eljárások esetében, hanem az ágyazó gunU válik szét, és annak egy része a textílián, másik része pedig a borítógumin marad. Így tehát a textílián 5 lu 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
