178747. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vérnyomást csökkentő, szinergetikus gyógyszer készítmények előállítására

3 178747 4 (nemzetközi szabad neve hidroklórtiazid) és 4-klór-N-(2'furil-metil)-5-szulfamoil-antranilsav (nem­zetközi szabad neve furoszemid) ismert vegyületek, és az irodalomban leírt módszerekkel állíthatók elő. A találmány szerint a (D-3-merkapto-2-metil-pro­­panoil>L-prolin és a hidroklórtiazid vagy furoszemid kombinációját a magas vérnyomásban szenvedő em­lősöknek olyan hatékony mennyiségben adagoljuk, ami teljes napi adagként 30—600 mg, előnyösen 30-300 mg (D-3-merkapto-2-metil-propanoil)-L-pro­­lint és 15—300 mg, előnyösen 15-200 mg hidro­­klórtiazidot vagy furoszemidet tartalmaz. Az ilyen teljes napi mennyiséget egyetlen adagban vagy napi 2—4 részadagban lehet beadni. Általában előnyös a naponta háromszori vagy négyszeri adagolás. A na­ponta háromszori adagolásnál az előnyös adag­mennyiség 10-100 mg említett prolin-származék és 5-75 mg vizelethajtó szer, és naponta négyszeri ada­golásnál előnyös 5-125 mg prolinszármazék és 2.5- 50 mg vizelethajtószer. Előnyös a perorális be­adás. A találmány egyik előnyös megvalósítása szerint a hatóanyagokat perorális beadásra alkalmas olyan gyógyszerkészítmény, például tabletta, kapszula, ol­dat vagy szuszpenzió alakjában állíthatjuk elő, amely mindkét hatóanyag hatásos mennyiségét fizio­lógiailag elfogadható vivőanyaggal együtt tartal­mazza. Az egységnyi adagban a hatóanyagok, azaz a pro­linszármazék és a vizelethajtószer súlyaránya 1 : 2 és 12:1 között, előnyösen 2,5 :1 és 10 :1 között lehet. Általában 10—200 mg prolin-származék és 2.5- 100 mg második alkotórész könnyen alakítható gyógyszerkészítménnyé. Különféle nagyságú, például 50-700 mg súlyú tabletták készíthetők, ezek a hatóanyagokat a fent leírt határokon belül tartalmazzák, a többi anyag fiziológiailag elfogadható vivőanyagból vagy az elfo­gadott gyógyszerészeti gyakorlatnak megfelelő egyéb anyagból áll. Ezeket a tablettákat természetesen töredék-adagokra is fel lehet osztani. Hasonlóképpen alakíthatunk ki zselatin-kapszulákat. Folyékony készítményeket is előállíthatunk úgy, hogy a hatóanyagok kombinációját farmakológiailag elfogadható szokásos folyékony vivőanyagban old­juk, vagy szuszpendáljuk oly módon, hogy 1-4 kávéskanálnyi folyadékban a kívánt adagmennyiséget kapjuk. Az ilyen alakban levő készítményeket a betegnek naponta 1-4 adagban lehet beadni. A találmány egy másik megvalósítása értelmében abból a célból, hogy pontosabban lehessen az adago­lás módját szabályozni, a hatóanyagokat különálló adagegységekként ugyanazon időpontban vagy gon­dosan megszabott időközökben egymástól elkülö­nítve adhatjuk be. Mivel az adagolás szabályozott módja következtében helyreáll és megmarad a vérnyomásszint, ugyanolyan eredmény érhető el a két hatóanyag együttes jelenlétével. A két hatóanya­got a fent leírthoz hasonló módon különálló adag­egységekként egymástól elkülönítve állíthatjuk elő. Kényelmesebbek és ezért előnyösek az I általános képietű vegyületnek és a vizelethajtószernek állandó összetételű kombinációi, különösen a perorális ada­golásra szánt tabletták és kapszulák esetében. A találmány szerinti készítmények előállítására a fent leírt mennyiségű hatóanyagokat a szolig gyógyszerészi gyakorlatnak megfelelően fiziológiaiig elfogadható vivőanyaggal, tablettamasszával, töltő­anyaggal, tartósító-, stabilizáló-, ízesítőszenei stb. keverve, a megfelelő egységnyi adaggá dolgoz­zuk fel. A tablettákba bekeverhető segédnyagok közül példaként megemlítjük a kötőanyagokat, például tra­­gantmézgát, arabmézgát, kukoricakeményítőt vagy zselatint, a tablettamasszát, például a dikalciumfosz­­fátot vagy a cellulózt, a szétesést elősegítő szert, például a burgonyakeményítőt, alginsavat, kukori­cakeményítőt, stb., a csúsztatóanyagot, például a sztearinsavat vagy magnéziumsztearátot, édesítőszert, például szacharózt, tejcukrot vagy szacharint, íze­sítőszert, például narancsízt, mentát, gaultériaolajat, cseresznyeízt. Ha a készítmény kapszula alakú, ak­kor a fenti típusú anyagokon kívül folyékony vivő­anyagot, például zsíros olajat is tartalmazhat. Bevo­natként vagy az egységnyi adag fizikai alakját másképpen módosító különféle, egyéb anyagokat szintén használhatunk. A tablettákat és kapszulákat például sellakkal, cukorral vagy mindkettővel bevon­hatjuk. A szirup vagy elixir a hatóanyagot vivő­anyagként vízzel, alkohollal vagy más hasonlókkal, oldódást elősegítő szerként glicerinnel, édesítőszer­ként szacharózzal, tartósítószerként metil- és propil­­parabénnel, valamint színezőanyaggal és ízesítőszer­rel, például cseresznyeízzel vagy narancsízzel együtt tartalmazhatja. A fent leírt hatóanyagok közül sok általánosan ismert, farmakológiailag elfogadható sókat, például alkálifémsókat és egyéb szokásos bázisok sóit vagy savaddíciós sókat stb. alkothat. Ezért, amikor az alapanyagokra hivatkozunk, mindenkor beleértjük az alapvegyülettel lényegileg egyenértékű szokásos sókat is. A következő példák a találmányt szemléltetik, és különösen előnyös készítményeket írnak le. 1. példa Tabletták Egy tabletta tartalma: mg (D-3-merkapto-2-metil-propanoil)­­-L-prolin 100 Avicel (mikrokristályos cellulóz) 100 Hidroklórtiazid 12,5 Tejcukor H3 Kukoricakeményítő 12,5 Sztearinsav 2,0 350,0 mg 6000 tablettát a megfelelő mennyiségű alapanya­gokból úgy állítunk elő, hogy a (D-3-merkapto-2-me­­tilpropanoil)-L-prolinból, Avicelből és a sztearinsav egy részéből granulátumot készítünk. A granulátu­mot megőröljük, 2-es szitán átszitáljuk, majd a hid­­roklórtiaziddal, tejcukorral, kukoricakeményítővel és a sztearinsav maradékával összekeverjük. A keveré-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom