178738. lajstromszámú szabadalom • Szállítóber fekvőbetegek szállítására és átfektetésére különösen kórházi betegszállítás céljára
7 178738 8 letesen feszített állapotban lehessen tartani, mód van arra is, hogy legalább az egyik terelőgörgőt vízszintes irányban eltolhatóan csapágyazzuk és a másik terelőgörgő irányában történő eltolás értelmében a két végén rugóval feszítsük ki. A 40 szalag meghajtását a szalag 43 alsó szakaszának a 41 szalag 44 felső szakaszával történő súrlódó kapcsolata létesíti. Jóllehet ennek kialakítása végett több megoldás lehetséges - melyekre alább még részletesen is kitérünk - a menesztést egyszerű módon, a 40 szalag 43 alsó szakaszának a 41 szalag 44 felső szakaszával történő súrlódó kapcsolata révén oldhatjuk meg. E cél érdekében a 40 szalag és az alsó 41 szalag önmagában ismert — de legalább a külső felületi kialakításukat tekintve — olyan anyagból állnak, amelynek nagy súrlódási együtthatója van. Egy erre a célra alkalmas szalaganyag lehet például valamilyen alig nyújtható szövedék, például üvegszálmerevítésű, vagy poliakrilnitril szövedék, amelynek külső felületén poliuretán, belső felületén pedig politetrafluoretilén réteg van felhordva. A poliuretánnak csekély ugyan a súrlódási együtthatója, s így a felső 37 lemez, illetve az alsó 38 lemez belső felületén a súrlódás kicsi lesz. Különösen kedvezőnek bizonyult az, ha a 40 szalag és a 41 szalag külső felületét olyan anyagból képezzük ki, amely súrlódásos párosítás esetén (azonos anyaggal) nagy adhéziós tulajdonsággal, egyéb műanyagrost és gyapotszövedékű anyaggal történő párosítás esetén viszont - amilyen anyag például az ágyhuzat, lepedő - csak csekély súrlódási együtthatóval rendelkezik. Ilyen anyag a polivinilklorid. A szalag anyagául ezért vitorlavászon csíkot alkalmazhatunk, mégpedig olyan anyagból, mint amilyenből például a tehergépkocsikra szerelt, eső ellen védő sátrakat készítik. Erre polivinilklorid réteget viszünk fel. Szükség esetén a szalaganyag belső felületét szintén politetrafluoretüénnel lehet bevonni. Úgy találtuk, hogy a 40 és 41 szalagok közötti nagyobb súrlódás biztosításához elegendő, ha a 40 szalag, vagy a 41 szalag külső felülete kis súrlódási együtthatójú anyagból, például politetrafluoretilénből, a másik hozzárendelt szalag külső felülete pedig például poüuretánból vagy gumiból áll, amely az előbb említett anyaggal súrlódásos kapcsolatban párosítva magas súrlódási együtthatót biztosít. Különösen célszerű az, ha a 40 szalag külső felületét kis súrlódási együtthatójú anyaggal vonjuk be, míg az alsó 41 szalagot kívülről nagy súrlódási együtthatójú anyagréteggel alakítjuk ki. Ez az intézkedés azt is szolgálja, hogy akkor, amikor akár a 40 szalag, akár a 41 szalag a 37, 38 lemezek közötti résbe fut, a beteg ruháját a 40 szalag súrlódás révén ne vigye magával és ne csíptesse a két lemez közötti résbe. Az 1. ábrán látható középső állásban a 35 fektetőszint a szalag haladási irányában, két oldalon a 36 tartószerkezetnél magasabban áll ki. A 36 tartószerkezetnek ebben az irányban mért szélessége ugyanis kisebb, mint a fektetőszint fele, de a kiviteli példában kisebb, mint a 35 fektetőszint szélességének negyede. Ezen túlmenően, a 35 fektetőszint vízszintes irányban, a szalag haladási irányával párhuzamosan, egy még később ismertetésre kerülő hajtóberendezés segítségével tolható el. A hajtóberendezés a 36 tartószerkezetbe van beépítve. Emellett a bemutatott középső állásból a 36 tartószerkezettel szimmetrikus, de egymáshoz képest ellenkező oldalirányban is eltolható. Az egyik végállásban — amint az 1. ábra is mutatja - helyezkednek el a 37, 38 lemezek bal oldali hosszirányú 49, 50 élei, melyek megközelítően a 36 tartószerkezet bal oldali hosszanti iránya felett vannak úgy, hogy a 35 fektetőszint a 36 tartószerkezeten jobbra irányulóan túlnyúlik. Ugyancsak az 1. ábrán látható az is, hogy ennek megfelelően a 35 fektetőszintet balra is lehet tolni mindaddig, amíg az egyik végállásba kerül, melynek a jobb oldali, hosszanti 52, 53 élek legalább megközelítően a tartószerkezet jobb oldali, hosszanti 54 oldala felett helyezkednek el. Amikor a 35 fektetőszintet eltoljuk, akkor egyszersmind a szállítószalag haladási irányával párhuzamosan, a 36 tartószerkezet homlokoldali falai között vezetjük, melyek a tartószerkezet hosszirányú 51, 54 oldalai és a felső 37 lemez fölött kiállnak, egy ilyen, a 39 oldalpánt mögött levő 55 falat az 1. ábrán pontozott vonallal érzékeltetjük. A fektetőszint szélessége a szállítószalag haladási irányában mérve megközelítően egyenlő a hosszanti 51, 54 oldalak közötti távolsággal. Ha pedig a 35 fektetőszintet valamelyik végállásba toljuk el, akkor megvezetését hosszanti irányban, a'36 tartószerkezet felett levő homlokoldali falszakaszok létesítik, úgyhogy a 35 fektetőszint vége terhelés esetén (például, ha a beteg már rajta van) sem fog lefelé billenni. Sőt, a 35 fektetőszint végeinek behajlását is messzemenően el lehet kerülni azzal, ha a 35 fektetőszint eléggé mereven van kiképezve. Ezt egyrészt a 37, 38 lemezek anyagának megfelelő kiválasztásával, másfelől pedig azzal érhetjük el, hogy az oldalfalak a 37, 38 lemezekkel együtt formazáró egészet alkotnak. Az oldalfalak ugyanis magasabbak, mint a 37, 38 lemezek mégpedig ezen lemezek teljes vastagsági méretének megfelelő mértékben. Ezen túlmenően pedig, az oldalfalak — amint később még erre részletesen is kitérünk - az ábrán nem látható, azonban a szalag haladási irányában, az oldalfalak teljes szélességében elhelyezkedő vezetőelemek és a 35 fektetőszint meghajtását végző fogasrudak révén, függőleges síkban, kihajlás ellen is merevítve vannak. A szállítószalag haladási irányához képest ferde irányban a 35 fektetőszintet szükség esetén szintén merevre lehet kialakítani, olyannyira, hogy a beteg testének súlya alatt lényeges kihajlás ne következzék be. Egy üyenfajta kihajlást azzal is meg lehet akadályozni, hogy a 35 fektetőszintet minden helyzetben a 47, 48 terelőgörgőkkel támasztjuk alá. Eltérően a bemutatott helyzettől, mód van arra is, hogy a 47, 48 terelőgörgőket és a 46 hajtódobot a 36 tartószerkezetbe valamivel mélyebben építsük be, úgyhogy a 35 fektetőszint alsó felületét a terelőgörgők ne támasszák alá. Ezáltal ugyanis az alsó 38 lemezt és a 47, 48 terélőgörgők között haladó szalag 45 alsó szakaszát kímélni lehet. A 35 fektetőszint hajtóberendezésének, valamint az alsó 41 szalag meghajtásának egyidejű bekapcsolásával — mely utóbbi egyúttal a felső 40 szalagot is hajtja — illetve ezen hajtóberendezések valamelyikének bekapcsolásával, három üzemi helyzet megvalósítására nyílik lehetőség. 5 10 15 20 2'5 30 35 40 45 50 55 60 65 4
