178738. lajstromszámú szabadalom • Szállítóber fekvőbetegek szállítására és átfektetésére különösen kórházi betegszállítás céljára

3 178738 4 mértékben meghosszabbítható és így a fertőtlenítés nehézkessé válik. Ismeretes továbbá az 1 260 692 lajstromszámú német közzétételi iratban leírt szállítóberendezés, amely fekvőbetegek átfektetésére és szállítására al­kalmas. Ez a berendezés úgy van kialakítva, hogy a lemezfelsőrész konkáv-görbülettel van kialakítva és át van vezetve a lemez átcsúsztatására szolgáló, hajtóberendezéssel felszerelt tartón. A tartó vízszin­­tes irányban mérve a lemez eltolási irányára tangen­­dálisan olyan széles, hogy nagyságrendileg annak negyede a lemezre fekszik fel. A lemez elcsúsztatása alkalmával tehát a tartószerkezeten elrendezett görgőkre fekszik fel, amelyek a lemezt teljes széles­ségében alátámasztják. Végállásban a lemez a tartó-15 szerkezet hátoldalától megközelítően függőleges irányban, míg kimozdított helyzetében, és üzemi állapotban a tartószerkezet elülső, hosszanti olda­lától kifelé áll ki. A beteget tehát közvetlenül a tartószerkezetre átfektetni nem lehet. 20 Ennél a szállítóberendezésnél egyébként a lemez­nek a tartószerkezettől előre kiálló szakaszát a szalag fogja körül, a lemez alatt pedig egy, a lemezzel együtt eltolható olyan lemezszakasz van, amelyet az alsó szalag fog körül. Mindkét szalag a 25 lemez kihúzásakor és az alsó lemezszakasznak üzemi helyzetbe történő beállításakor a tartószerkezet bel­sejében levő csévéről tekeredik le és a lemez, valamint az alsó lemezszakasz között halad át, annak elülső, hosszanti széle irányában. Amikor a 30 lemezt végállásba, — tehát megközelítően függőleges helyzetbe állítjuk vissza - a szalagok a csévére ismét feltekerednek. Éppen ezért rendkívül nehézkes ezeket a szalagokat sterilen tartani. Ehhez a lemezt először ismét vissza kell állítani üzemi helyzetbe, 35 majd a fertőtlenítő berendezést a lemeznek a felső szalag által fedett részén, utána annak alulsó részén kell végigvezetni. Ugyanakkor a tartószerkezet bel­sejében is lehetnek kórokozó és fertőzést előidéző baktériumok, amelyeket a feltekert szalagok ahhoz a 40 szalagszakaszhoz továbbítanak, melyek a berendezés alkalmazási helyzetében az elülső lemezszélek és az alsó lemezszakaszok, valamint a cséve között helyez­kednek el. Ennélfogva a feltekercselt szalagok a csévén levő fertőző csírák útján ismét szennyeződ- 45 nek. A 2 129 361 lajstromszámú német közrebocsátási iratból egy olyan szállítóberendezés ismerhető meg, amelyet kórházakban fekvőbetegek átfektetésére és szállítására lehet felhasználni. Ez a berendezés úgy 50 van kialakítva, hogy a berendezésbe szerelt egyetlen lemez a tartószerkezet hosszirányú oldalai mentén, felfelé kiálló és a lemez elcsúsztatásának irányával párhuzamos homlokoldali falak között van megve­zetve, ugyanakkor a tartószerkezet szélessége az 55 elcsúsztatás irányában mérve lényegesen kisebb, mint a lemez félszélessége. A lemez beállításától függően ennélfogva tetszőleges szakaszokat vezet­nek a tartó homlokoldali peremei, s maga a le­mez a tartószerkezettel megközelítően szimmetrikus 60 végállásba csúsztatható el. A lemez egyik végállásában, - nevezhetjük munkahelyzetnek is — egy szalag alakú lepedő fekszik fel a tartószerkezet felett felerősített keretről a lemez hosszirányú szélére és körülfogja a tartószerkezet alsó felületét 65 is. A lemez másik végállásának elérése végett a lepedőt a tartószerkezetben levő csévélőszerkezet segítségével lehet feltekercselni. Mivel ilyenkor a fekvő beteg a tartószerkezet felett elrendezett kere­ten nem mozgatható, csak a szállítóberendezés azo­nos oldalára fektethető fel és vehető onnan le. Ennélfogva ezen berendezésnél sincs lehetőség arra, hogy a beteget a berendezés megfordítása nélkül az egyik fekvőhelyről egy vele párhuzamos másik fek­vőhelyre átfektessük. De ezen túlmenően, a lemez­nek a beteg és a lepedő alatti merevítőre történő átcsúsztatása alkalmával az alátámasztó tartórész gyorsabban csúszik előre, mint maga a lemez, ennélfogva fennáll annak a veszélye, hogy a tartó­­szerkezeten levő lepedőt a lemez elülső részéig a lemez magával viszi és ott ráncosodás képződik. Végül nehézkes a lepedő fertőtlenítése, mert a szalagok feltekercselése alkalmával az egyes menetek egymást fertőzik. A lepedőt tehát egy-kétszeres használat után ki kell cserélni, ami viszont további manuális munkával jár. A találmány révén tehát azt a feladatot kell megoldani, hogy fekvőbeteg vagy sérült személy szállítására és átfektetésére alkalmas olyan szállító­­berendezést konstruáljunk, amelyet könnyen lehet kezelni és a szükséges fertőtlenítést kifogástalanul lehet elvégezni. A találmány szerinti megoldásnak megfelelő szállítóberendezés tartószerkezete — mivel csökken­tett méretű szélesség van — kevés helyet foglal el. így a berendezés felállítása könnyebbé, illetve keze­lése operatív helyzetben egyszerűvé válik. Mivel a berendezés megközelítően teljes hosszában vannak a vezetőelemek elrendezve, a fektetőszintet a tartó­­szerkezettel szimmetrikus végállásba lehet eltolni, s e véghelyzetekben a fektetőszint a tartószerkezeten- legalább annak egyik hosszirányú oldalán - túlnyúlik. A fekvő beteget tehát a fektetőszinten a tartószerkezet egyik oldaláról — ezen oldalon túl - a másik oldalára lehet átfektetni, például egy ágyról a vele párhuzamosan felállított hordágyra, melyek között előzőleg a szállítóberendezést elhelyeztük. Mivel pedig a fektetőszint minden helyzetében a tartószerkezetnek a tartószerkezet szélességi mére­tével megegyező egyik szakasza a tartószerkezet felett helyezkedik el, ezért a vezetőelemek segítsé­gével a tartón úgy van megfogva, hogy szabadon mozgatható módon, a tartószerkezet hosszanti olda­lán túlnyúlhat. A mechanikus vezetőelemekkel célszerűen megerősített oldalfalak megakadályozzák azt, hogy a szabadon kifelé mozgatható fektetőszint lefelé, a homlokfelület tartományába áthajoljon. A fektetőszintet ezért bármelyik véghelyzetében lehet hagyni, még akkor is, ha a fektetőszintnek a tartószerkezeten túlnyúló szakaszának a fekvő beteg súlyát kell hordania. Ebből pedig az következik, hogy nincs szükség az ápolók testi erejének igénybe­vételére, mert a fektetőszintet a beteggel együtt nem szükséges a tartószerkezeten annyira visszatolni, hogy a beteg a tartószerkezet felett feküdjék. Ugyanakkor időt is nyerünk, ami átfektetés esetén — például baleseti sérültnél — rendkívül fontos le­het. Ha a fektetőszint nyugalmi helyzetben van, az alsó szalag meghajtása mindig a felső szalag meghaj­tásával egyidejűén történhet, s ekkor a helyszínen 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom