178724. lajstromszámú szabadalom • Eljárás édes- és tengervizek kőolajipari termékek okozta szennyeződéseinek eltávolítására
3 178724 4 mázott foszfor-amino-lipidekkel kapcsolatban nem áll fenn. Az említett 24 17431 sz. Német Szövetségi Köztársaság-beli nyilvánosságrahozatali irat továbbfejlesztett eljárása szerint javulást azzal értek el, 5 hogy a derítéshez alkalmazandó anyagokat más, ugyancsak lebegő szubsztanciákkal — amelyek a vízben nitrogént adnak le — együtt alkalmazzák. Ezzel a mikrobák növekedését segítik elő és 10 kedvezőbb feltételeket biztosítanak egyrészt a foszfor és a nitrogén arány, másrészt pedig a kőolaj tekintetében, így a jelentős magnézium és ammonium megtakarítással különösen kedvező biológiai lebontást érnek el. 15 A tengeri és édesvizek kőolaj és kőolajipari termékek, így szénhidrogének okozta szennyeződésének eltávolítására a találmány szerinti eljárás értelmében vízben kevéssé oldódó sókat alkalmazunk, amelyeket paraffmezéssel lipofillé és lebe- 20 gővé teszünk, és amelyek nitrogént és foszfort olyan alakban tartalmaznak, amelyeket a vízben élő és szénhidrogéneket elbontó mikroorganizmusok asszimilálni tudnak. A találmány szerinti megoldást az jellemzi, hogy az eljáráshoz lipofil és önmagában 25 lebegő, vagy paraffmezéssel lebegővé tett aldehidek karbamidszármazékait alkalmazzuk, amelyek lassan szabaddá váló nitrogént tartalmaznak. Az aldehidek karbamidszármazékai kedvező áron vannak forgalomban, illetve ismert módon könnyen 30 előállíthatok. Abban az esetben, ha négy vagy több szénatomos aldehidek lebegő karbamidszármazékait alkalmazzuk, akkor nem kell különleges hordozót alkalmazni, viszont ha kevesebb mint négy szénatomos aldehidek karbamidszármazékait használjuk, 35 ezeket inert hordozón abszorbeálhatjuk, utána paraffmezéssel lebegővé tehetjük. A paraffin a találmány szerinti eljárásban ezenkívül ragasztóanyagként és lipofil alkotórészként is szerepel, emellett adott esetben a lebegőképességet 40 kis fajsúlyú hordozó hozzáadásával növelhetjük. Kis fajsúlyú hordozóként többek között a következőket alkalmazhatjuk: parafa granulátum, vagy parafapor, porított vagy zúzott fűrészpor, kukoricacső, expandált szilikátok, így horzsakő, expandált riolit, vermi- 45 kulit és hasonlók. Több szénatomos aldehidek karbamidszármazékainak alkalmazása esetén ezek fizikai tulajdonsága következtében és velük együtt a nehezen oldódó foszfátok, így magnézium- és ammónium-foszfát, kalcium-foszfát és hasonlók, bevon- 50 hatók és ezzel az eljárással lebegő és lipofil granulátumot kapunk. A találmány szerinti eljárás folyamán alkalmazott anyagokat tetszés szerinti ideig raktározhatjuk, nincsenek toxikus tulajdonságaik és könnyen száÚítha- 55 tók az alkalmazás helyére. Igen könnyen permetezhetek a szennyeződött felületekre, úgy, hogy a szénhidrogének és kőolaj okozta szennyeződések a legrövidebb idő alatt elbonthatok. A találmány szerinti eljárás jelentős előnye abban 60 áll, hogy az alkalmazott tápanyag a szennyeződés természetes biológiai elbontási folyamatát meggyorsítja, anélkül, hogy az ökológiai egyensúlyt megzavarná. Amikor a szer a feladatát elvégezte, semmiféle maradékot nem hagy maga után, illetve legfel- 65 jebb ásványi sók maradnak vissza, amelyek azonban a természetes környezetben is léteznek. A biológiai lebontáson alapuló találmány szerinti eljárás további előnye az, hogy nemionos diszpergálószer alkalmazását is lehetővé teszi. Ez utóbbi hatása a tápanyagok hatásával szinergizmusban áll, még az által is, hogy azoknak a tápanyagoknak az egyenletes eloszlását javítja, amelyek derítéskor az olajfázisban találhatók. Ezenkívül azt is megállapítottuk, hogy néhány esetben a biológiai lebontást azzal javíthatjuk, hogy a derítések során fagyasztva szárítással konzervált, olyan mikroorganizmusokat adunk hozzá, amelyeknek meg van az a képességük, hogy szénhidrogéneket oxidáljanak. A következő példák közelebbről szemléltetik a találmányt, anélkül azonban, hogy annak oltalmi körét korlátoznák. 1. példa Becsiszolt dugójú 500 ml-es üveglombikba 200 ml nem-sterilezett tengervizet (a római Ostia közeiéről) és 100 ml „BASRA” kőolajat mérünk be, és 5 mg magnézium-ammónium-foszfát (MgNH4P04 • 6H20) granulátumot, valamint 12 mg l-ureido-l-hidroxi-3- -metil-butánt adunk hozzá (a paraffinezést a fent említett szabadalmi bejelentésben ismertetett eljárás szerint végezzük). Ezután a lombikokat 25 °C-on inkubáljuk rotációs keverés közben (percenkénti 100 fordulat 5 cm excentricitással). Az eljárás kezdetekor és minden 6. napon meghatározzuk a még jelenlévő kőolajat, szén-tetrakloridos extrakció segítségével, a következők szerint: a lombikokba 2,5 mg 0,5 n sósavoldatot, 50 ml szén-tetrakloridot és körülbelül 0,5 mm átmérőjű 4-5 g üveggyöngyöt mérünk be. A légmentesen lezárt lombikokat rázógépben 15 percig rázzuk (körülbelül 500 fordulatperc). A szerves fázis egy részét vízmentes nátrium-szulfátról leszűrve a „Revue de T Institut Français du Pétrole”, 9, 419 (1966) leírása szerint elemezzük. összehasonlításként tápsómentes, csak tengervizet és kőolajat tartalmazó lombikokat használunk. Az eredményeket az 1. ábra grafikonja mutatja, ahol az ordinátán a maradék kőolaj %-át és az abszcisszán az időt napokban megadva ábrázoljuk. Az 1. görbe az összehasonlító és a 2. görbe a találmány szerinti eljárással kezelt ugyanazon anyagra vonatkozik. 2. példa 500 ml n-pentánban 20 g 58-60 °C olvadáspontú paraffinviaszt oldunk és az oldatban 12,2 g magnézium-ammónium-foszfátot (MgNH4P04 *6H2 O), 11,6 g krotonilidén-dikarbamidot és 50 g expandált riolitot szuszpendálunk. Ezután az oldószert vákuumban, („Rotavapor” filmbepárló készülékben) bepároljuk. Két csoport 500 ml-es lombikba az 1. példa szerint 200 ml tengervizet és 100 mg „BASRA” kőolajat mérünk be. Az első csoporthoz tartozó lombi-2
