178722. lajstromszámú szabadalom • Szinergetikus hatóanyagot tartalmazó inszekticid készítmény
7 178722 8 A törzsoldatok előállítása során tehát közelebbről úgy járunk el, hogy 10 mg toxikánst acetonnal 100 ml-re hígítunk lOO/ig/ml koncentrációjú oldatot kapva, illetve 50 mg aktivátort acetonnal 100 ml-re hígítunk, 500 Mg/ml koncentrációjú oldatot kapva. Ugyanakkor 0,2 ml földimogyoróolajat acetonnal 100 ml-re hígítunk, 0,2%-os oldatot kapva a permetezéshez alapoldatként. Miként említettük, a toxikánst és az aktivátort 1 : 5 arányban keverjük, mégpedig egy alumíniumedényben a következőképpen: Az edénybe a 0,2%-os acetonos földimogyoróolaj-oldatból bemérünk 1 ml-t, majd a toxikáns-oldatból és az aktivá tor-oldatból is 1-1 ml-t. A kapott elegyet körkörös mozdulatokkal rázzuk a keveredés biztosítása céljából, majd az oldószert elpárologni hagyjuk. így az edényben 100 Mg toxikáns és 500 Mg aktivátor marad vissza. Alacsonyabb felhasználási arányok biztosítása céljából a törzsoldatokból kisebb mennyiségeket is adagolhatunk. így például 50 Mg toxikánst és 250 Mg aktivátort tartalmazó edényhez mindegyik törzsoldatból 0,5 ml-t adagolunk. Még alacsonyabb felhasználási arányok biztosítása céljából először a törzsoldatokat hígíthatjuk. így például 10 Mg toxikánst és 50 Mg aktivátort tartalmazó edényhez a törzsoldatokat először tízszeresre hígítjuk úgy, hogy 10 ml törzsoldathoz 90 ml acetont adunk. Ezután ezekből a hígított törzsoldatokból adagolunk 1-1 ml-t az edényekbe. A további kísérletek közül a C., D., E. és F. kísérletekben említett törzsoldatokat a fentiekben ismertetett módon, míg a B. kísérletben említett nedvesíthető porkészítményt a 4. példában ismertetett módon állíthatjuk elő. B. Fekete levéltetű (Aphis fabae Scop.: röviden: BBA) Közel 5,0—7,6 cm magas sarkantyúvirágokat (Troaeolum sp.) átültetünk 7,6 cm-es agyagcserepekbe töltött homokos-agyagos talajba, majd növényenként 50-75 vegyes nemű tetűvel megfertőzzük. 24 órával később a növényeket csuromvizesre permetezzük a toxikáns (50%-os hatóanyagtartalmú nedvesíthető porkészítményként formulázva) és az aktivátor vizes szuszpenzióival. A szuszpenziókat a csapvízben feloldott toxikáns és aktivátor azonos aliquotjaiban, csapvizes hígítással készítjük. Mind a toxikáns, mind az aktivátor kísérleti koncentrációja így 0,05% és az 50%-os mortalitás eléréséhez szükséges koncentráció között változik. A mortalitást 48 óra elteltével állapítjuk meg, és az LDS0 értékeket a hatóanyagnak az oldatokban mérhető százalékában adjuk meg. C. Estigmene acrea Druiy (rövidítve: SMC) 50% acetonból és 50% vízből álló elegyekkel készült aktivátor-oldat és toxikáns-oldat azonos aliquotjaiból kísérleti oldatokat készítünk. A kísérleti oldatba ezután 1-2 másodpercre sóska (Rumex obtusifolius) leveleiből kivágott, 2,5—3,2 cm hosszú darabokat mártunk, majd a levéldarabokat huzalból font rácsra helyezzük szárítás céljából. Ezután a már száraz levéldarabot Petri csészébe helyezett, vízzel megnedvesített szűrőpapírdarabra helyezzük, majd megfertőzzük 5 db harmadik lárvaállapotú lárvával. A lárvák mortalitását 48 órával később észleljük, és az LDS0 értékeket a toxikánsnak az aceton-víz elegyben mérhető százalékos koncentrációjában fejezzük ki. D. Trichoplusia ni (röviden: CL). Ugyanúgy járunk el, mint az SMC esetében, azzal a különbséggel, hogy gazdanövényként sóska helyett fehér káposzta leveleit használjuk. E. Heliothis virescens F. (röviden: TBW). Ugyanúgy járunk el, mint az SMC esetében, azzal a különbséggel, hogy gazdanövényként sóska helyett fejes saláta leveleit használjuk. F. Spodoptera exiqua Hubner (röviden: BAW). Ugyanúgy járunk el, mint az SMC esetében, azzal a különbséggel, hogy gazdanövényként sóska helyett fejes saláta leveleit használjuk. Az alábbiakban azt ismertetjük, hogy hogyan számoljuk ki az úgynevezett aktiváló faktort, amely a toxikáns hatását növelő aktivátor hatásosságára jellemző. aktiváló faktor = 1 toxikáns LDS0 -értéke • --------(xy+1) kombináció kísérleti LDS0 -értéke ahol a fenti összefüggésben x = az aktivátor %-ának vagy súlyának aránya a toxikáns %-ára vagy súlyára vonatkoztatva, és y = a toxikáns LDS 0 -értékének aránya az aktivátor LDS o-értékére vonatkoztatva. A kombináció kísérleti LDS0-értéke csak a toxikánsra kifejezve van megadva. Az aktiváló faktor a fenti összefüggésből adódóan nem más, mint a kombináció várható LD5 o-értékének aránya a kísérletileg mért LD50-értékre vonatkoztatva. Megjegyezzük, hogy ha a megfigyelt hatás nagyobb, mint a várt, akkor az aktiváló faktor értéke egynél nagyobb. Ez szinergizmusra utal. Az alábbi II. táblázatban szereplő inszekticid hatóanyag az N-merkaptometil-ftálimido-S-(0,0- -dimetil-foszforoditioát). A találmány szerinti I általános képletű vegyületeket pedig az I. táblázatban hozzájuk rendelt sorszámodat jelöljük. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
