178706. lajstromszámú szabadalom • Eljárás bisz-indol-alkaloidok és savaddíciós sóik előállítására
3 178706 4 zásra, mint tumorgátló szer. A leurozin tumorgátló hatása állatkísérletekben bizonyítást nyert, azonban a klinikai gyakorlatban nem bizonyult használhatónak nagyfokú vérképzőszervi toxicitása miatt [Rohn R. és munkatársai: Cancer Chemother. Reports 28, 53 (1963)]. Az ismert előállított vegyületek közül a vinkrisztin előállításmódjait például a 3 205 220 számú Amerikai Egyesült Államok-beli, a 819 663 számú belga, a 168 433 és 165 599 számú magyar (= 3 899 493 számú Amerikai Egyesült Államok-beli), valamint a 2 614 863 számú Német Szövetségi Köztársaság-beli szabadalmi leírások, az N-dezmetil-vinblasztin előállításmódjait a 3 354 163 számú Amerikai Egyesült Államok-beli, a 819 078 számú belga, valamint a 165 599 számú magyar szabadalmi leírások ismertetik. Az N-dezmetil-N-formil-leurozint és az N-dezmetil-leurozint a 165 986 számú magyar (= 1 412 932 számú nagy-britanniai szabadalmi leírás ismerteti. Az N-dezmetil-származékoknak nincs számottevő tumorgátló hatása. Az N-formil-származékok elsősorban akut leukémia és különböző limfómás megbetegedések gyógyítására alkalmasak, a vinkrisztint psoriasis kezelésére is használják. (3 749 784 számú Amerikai Egyesült Államok-beli szabadalmi leírás.) Minthogy a diindol-alkaloidok többségénél toxikus mellékhatások lépnek fel — így például a vinkriszűnnél bénulásos tünetekkel járó neurotoxicitás tapasztalható —, a kutatások egy jó része arra irányul, hogy azonos, vagy hasonló főhatású, de kevéssé toxikus származékokat, vagy kombinációkat állítsanak elő. Egy további kutatási irányzat szerint a klinikai gyakorlatban be nem vált diindolalkaloidokat az orvosi gyakorlatban alkalmazott alkaloidokká alakítják. Ismeretes például a 165 986 számú magyar szabadalmi leírás szerinti eljárás, mellyel a leurozint a hatásos nem toxikus N-dezmetil-N-formil-leurozinná, illetve a 165 599 számú magyar szabadalmi leírás, mely szerint a vinblasztint a hatásosabb N-formil-származékká, a vinkrisztinné oxidálják. Ezen eljárások szerint a kiindulási anyagot jégecet, aceton és ecetsavanhidrid jelenlétében krómtrioxiddal oxidálják -90 °C és -30 °C közötti hőmérsékleten, majd a reakcióelegyet közömbösítjük és a kapott, a megfelelő N-dezmetil- és N-formil-származékból álló keverékből a keverék komponenseit kinyerik, vagy kívánt esetben a keveréket, vagy csak az N-dezmetil-származékot formilezőszerrel a megfelelő N-formil-származékká alakítják. Kísérleteink során célul tűztük ki, hogy további oxidációs származékokat állítsunk elő. Meglepő módon azt találtuk, hogy ha oldószerként aceton helyett más, az alkaloidokat jól oldó, vízzel nem elegyedő szerves oldószert, előnyösen klórozott szénhidrogént és kismennyiségű etanolt alkalmazunk, akkor a krómoxidos oxidáció során új vegyületek is keletkeznek. Éspedig a vinblasztint oxidálva egy RGH-4451 nevű új vegyületet is kapunk, illetve a leurozin oxidációjánál egy RGH-4478 nevű új vegyület is keletkezik, mely vegyületek az (Ic) általános képletnek felelnek meg. Az új (Ic) általános képletű vegyületek mellett mindig keletkezik a megfelelő ismert N-dezmetil és a megfelelő N-dezmetil-N-formil-származék is. [(la) és (Ib) általános képletű vegyületek]. Míg az ismert vegyületek keletkezésének az etanol jelenléte nem előfeltétele, addig az új vegyületek keletkezéséhez az etanol feltétlenül szükséges. Az etanolt a szerves oldószer mennyiségéhez képest 0,1—8,0%, előnyösen 0,1-3,0%-os mennyiségben alkalmaztuk. Az oxidációt -30 °C és -90 °C között célszerű végezni. Az RGH-jelű új vegyületek az adott hőfokintervallumban, etanol jelenlétében keletkeznek, de -45 °C feletti hőmérsékleten végzett oxidáció esetén nehezen preparálhatok ki. Azt találtuk továbbá, hogy a kapott új (la) általános képletű RGH-jelű vegyületek savas hidrolízissel az ismert (la) általános képletű N-dezmetil-származékokká, illetve ez utóbbiak ismert módon a megfelelő (Ib) általános képletű N-dezmetil-N-formil-származékká alakíthatók. Az oldószerváltoztatásnak technológiai előnye is van: a kétfázisú reakcióközegnek köszönhetően, az oxidáció és az azt követő semlegesítés kevésbé exoterm módon, jól kézbentarthatóan zajlik le, s ezáltal csökken a hőre kényes diindol-vegyületek elbomlásának veszélye, illetve növelhető a sarzs-nagyság. A találmány szerinti eljárással előállított új vegyületeket összehasonlító farmakológiai vizsgálatnak vetettük alá, s megállapítottuk, hogy az előállított vegyületek legelőnyösebb képviselője az RGH 4451 jelű új vegyület. Az RGH—4451 akut toxicitását egéren vizsgáltuk. Az LDS o érték a vegyületre 70 mg/kg-ip-nek adódott, mely a vinkrisztinének 17-szerese, a vinblasztinénak körülbelül 10-szerese és az N-dezmetil-N-formil-leurozinénak 2,5-szöröse. A letalis adagtól az állatok a kezelést követő 2-5. napon pusztultak el. Az elhullást bénulási tünetek nem kísérték, és szemben a vinkrisztin kezelésnél megszokott tünetekkel a túlélő állatok átmenetileg sem voltak bénák. A daganatnövekedés gátló hatást először szövettenyészetben vizsgáltuk. Az RGH-4451 vegyületből 20 mg/ml-es oldatot készítettünk Fischer médiummal, majd ezt hígítottuk a megfelelő koncentrációra. P 388 tenyészetek sejtszámát 24, illetve 48 órával a kezelés után állapítottuk meg. Az RGH—4451 10-1 Mg/ml koncentrációban a P 388 sejtek növekedését jelentősen, nevezetesen 24 óra elteltével 43, és 48 óra elteltével, 89%-ban gátolta. A vegyület in-vitro a vinkrisztinnél 100-szor, az N-dezmetil-N-formil-leurozinnál 4-szer kevésbé toxikusnak bizonyult. A daganat növekedésgátló hatását különböző transzplantált rágcsálótumorokon is vizsgáltuk. Hatás P 388 egérleukémia tumorra A P 388 egérleukémia transzplantációja BDF i hybrid egerekbe 106 tumorsejttel i.p. történt. Az RGH—4451 vegyülettel való kezelést a transzplantáció utáni napon kezdtük meg. A kísérlet eredményét a következő táblázat mutatja: 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
