178692. lajstromszámú szabadalom • Eljárás építőanyag, főleg mészhomoktégla jellegű, kisméretű falazó idom előállítására
5 178692 6 egyszer a termék belsejében szilárdságcsökkentő lokális zárványokat eredményeznek. A mi esetünkben ez a kedvezőtlen körülmény nem fordul elő. A találmány szerinti eljárás jelentősége főleg abban van, hogy alkalmazásával egy prímér és egy szekundér gazdasági eredmény szuszper ponálódik kedvezően. A primér gazdasági eredmény abban van, hogy az építőanyagipart általa új, eddig ld nem aknázott nyersanyag bázishoz lehet juttatni, míg a szekundér gazdasági eredményt az jelenti, hogy sekélyesedésre hajlamos és ezáltal eredeti gazdasági értékének elvesztésére hajlamos tavak iszapháztartását lehet a módszer segítségével egyensúlyban tartani. Az elvégzett kísérletek alapján összeállítottunk egy lehetséges célszerű módszert, mellyel kapcsolatos tapasztalatainkat a következőkben foglaljuk össze: A tavak iszapját kotrógépekkel célszerű a mederből kibányászni, és azt csővezetéken vagy szállító szalagon lehet tároló helyre juttatni. A tároló hely ún. zagytároló kell hogy legyen, amelyből a fölösleges víz el tud szivárogni, és így földnedves iszapot tudunk a további műveleti lépésekhez használni. Égetett iszap alkalmazása esetén a földnedves anyagot égető berendezésbe, célszerűen forgó kemencébe juttatjuk. A kemence előnyösen gáz- va^y olajtüzelésű lehet, hőmérsékletét 700 és 1200 C közöttire kell beállítani. A legkedvezőbb eredményeket 1100 °C-os égetésnél hapasztaltuk. Az égetett iszapot ezután hővisszanyerő berendezésen, előnyösen dobhűtőn keresztül továbbítjuk pl. hengerjárat formájában kialakított aprító berendezésbe, majd onnan újból tároló térbe. Az így előkészített égetett iszap mészhomoktégla gyártására kedvező — maximálisan 3 mm szemnagyságú - alapanyagot képez. A tároló térből szállítószalag segítségével tovább visszük az anyagot a keverő berendezésbe, ahol egyidejűleg a nedvesítést is elvégezzük. Amennyiben a terméket sajtolással állítjuk elő, akkor ún. teknős keverőt, míg öntéssel végrehajtott formázás esetében lapátos keverőt érdemes használni. A keverőben játszódik le az iszap égetésekor keletkezett kalciumoxid oltódása. A sajtolásos módszerrel nagyobb nyomószüárdságú falazó idomokat lehet előállítani. A műveletet az anyag ún. félszáraz állapotában célszerű végrehajtani, amikor kb. 4-6 % nedvességet tartalmaz. A keverő - ez esetben teknős keverő - és a présgép közé célszerűen lehet ún. pihentető silót közbeiktatni. A sajtolásnál legalább 15 MPa fajlagos nyomóerőt kell alkalmazni. A sajtolás végrehajtása után lehetőleg sínen mozgó kocsik segítségével továbbítjuk a már elkészült falazó idomokat a megszilárdítást végző autoklávba, ahonnan a művelet befejezésekor mint kész áru vehető ki. Amennyiben a kisebb szilárdságot eredményező öntéses formázási módot alkalmazzuk, úgy a keverő berendezésből a zagyot nyitható oldallapokkal ellátott tálcákba csapoljuk. Itt jegyezzük meg, hogy az öntéses technológia esetében a keverés során sokkal több (45-55%) vizet kell az égetett iszaphoz hozzáadni, mintha a sajtolásos módszert választottuk volna. A tálcákban az égetett mész és a víz között lejátszódó hőtermelő reakció hatására az anyag fölmelegszik, a fölmelegedett zagy pedig megszilárdul. A tálcák oldallapjainak lehajlása után a még bizonyos mértékig képlékeny állapotban lévő anyagot könnyűszerrel — pl. acélhúrok segítségével-a kívánt termékméretnek megfelelő darabokra tudjuk aprítani. Ezt követően a tálcák oldallapjait visszahajtjuk, majd lehetőleg ezúttal is kocsiszerkezet segítségével a tálcákat a rajtuk lévő termékkel együtt autóklávba továbbítjuk. Azt tapasztaltuk, hogy az autóklávban a telített gőz nyomásának legalább 0,5 MPa, de célszerűen inkább 1,0 MPa körüli nyomásunknak kell lennie. Az autóklávozást legalább 4 órán keresztül kell végezni. A legkedvezőbb szilárdsági eredményeket akkor kaptuk, ha az autóklávozást kb. 8 órán keresztül végeztük. A művelet befejezése után a kész árut a tárolás és szállítás egyszerűsítése végett egységrakományokba érdemes összerakni. Ezzel lezárul a falazó idom előállításának folyamata. Az eddigiekben ismertetett technológiai műveletsorral szemben a falazó idom előállításának azt a módját is követhetjük, melynél alapanyagként égetett iszap helyett nyers iszapot használunk. A tó medréből kibányászott iszapot először egy célszerűen vibrációs elven működő rostáló berendezésen eresztjük keresztül, és ezzel a benne lévő esetleges durva szennyeződéseket eltávolítjuk. A műveletek láncolata a továbbiakban abban különbözik az előbbiekben részletezett módszer műveleteitől, hogy az égetés elmarad, viszont ezzel szemben a keverő berendezésekbe kalciumoxidot kell bevinni. A keverőkbe való bejuttatás előtt az égetett meszet meg kell őrölni és tároló silókba kell juttatni, ahonnan adagoló mérlegek útján továbbíthatjuk a kívánt mennyiségeket a keverőgépekbe. A technológiai folyamat a továbbiakban megegyezik azzal, amit az égetett iszap alkalmazásával végzett gyártásnál láttunk. Meg kell azonban jegyezni, hogy az autóklávozás ezúttal nemcsak a megszilárdítás feladatát látja el, hanem egyben hatástalanítja az iszap szerves alkotó részeit is. Az égetett iszap alkalmazása esetén ilyen szerepet az autóklávozás nem tölt be, hiszen az égetés során a szerves anyagok elégnek. A mellékelt táblázatban összefoglaltuk a találmány szerint gyártható falazó idomok legfontosabb két fizikai tulajdonságát, nyomószilárdságukat és hővezetési tényezőjüket. A táblázatból is megítélhető, hogy akár égetett iszapot, akár nyers iszapot használunk, a sajtolással előállított termékek szilárdsága számottevően nagyobbnak bizonyul. A találmány szerinti eljárás jelentőségét kidomborítja, hogy alkalmazása az építőanyagipari szakemberek számára nem várt előnyöket jelent. Az eddig meddőnek, tehát haszontalannak tartott tavi iszap hasznos építőanyagipari alapanyagként vehető számításba. A segítségével előállított kisméretű falazó idomok hővezető képessége rosszabb, tehát 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
