178683. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kis viszkozitású, éterezett lakműgyanta előállítására szerves oldószeres- vizes közegben, pufferrendszer jelenlétében
178683 MAGTAB NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1978. Hl. 04. (PE—1040) ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1981. IX. 28, Megjelent: 1983. V. 31. Nemzetközi osztályozás: C 08 G 12/12, C 08 G 12/32 Feltalálók: Szabadalmas: Gál Árpád okleveles vegyészmérnök 60%, Jakab Sándor oklevele« vegyész- Pest Megyei Vegyi és mérnök 40%, Budapest Divatcikkipari Vállalat, Budapest Eljárás kis viszkozitású, éterezett lakkműgyanta előállítására szerves oldószeres-vizes közegben, pufferrendszer jelenlétében 1 A találmány kis viszkozitású, éterezett lakkmű^yanták, főként amingyanták, éterezésre alkalmas szerves oldószeres-vizes közegben pufferrendszer jelenlétében való előállítási eljárására vonatkozik. Éterezett lakkműgyantákat már hosszú ideje és 5 nagy mennyiségben gyártanak, mivel szerves oldószerben jól oldhatók és a legkülönfélébb lakkok formájában széleskörűen felhasználhatók. Az éterezett lakkműgyanták előállítására számos eljárás ismeretes. Ezek egy része, így pl. a 74.99696 számú 10 japán, az 1,570.776 és a 2,202.730 számú NSZK leírások szerint az aminokat és/vagy amidokat először aldehidekkel, leggyakrabban formaldehiddel metilol vegyületekké alakítják, ezeket elkülönítik, majd a terméket külön műveletben éterezik. Az 15 eljárások egy másik része fejlettebb módon, anélkül, hogy elkülönítenék a közbenső terméket, az aminokat és/vagy amidokat olyan szerves oldószeres közegben kezeli aldehidekkel, amely szerves oldószer egyúttal az éterezési lépésben amúgy is 20 szükséges és így állítja elő az éterezett lakkműgyantákat. Ilyen eljárásokat ismertetnek például a 150.972 számú magyar és az 1,520.692 számú NSZK szabadalmi leírások. Azonban az eddig ismeretes eljárások csak meg- 25 lehetősen nagy viszkozitású éterezett lakkműgyantákat voltak képesek előállítani. Az ilyen lakkműgyantáknak nagy hátránya az, hogy az ezekből készített lakkok nem alkalmazhatók a legmodernebb követelmények szerinti felhordásra. Ugyanis a 30 2 nagyipari sorozatgyártásnál a lakkfelhordás módja döntő fontosságú, mert a termelékenységet nagymértékben befolyásolja, hogy hány réteget kell felvinni pl. öntéssel vagy szórással és így hányszor kell azt szárítani és csiszolni, avagy lehet-e a lakkal a mártásos technológiát alkalmazni, amely a tagolt tárgyak esetében a legkívánatosabb megoldás. A nagy viszkozitású éterezett lakkműgyanták azonban csak olyan mértékű hígítás után képeznek a felhordás módja szerint optimális viszkozitású lakkot, hogy akkor már a lakk nem eléggé testes, tehát csak sok réteg ad kellő vastagságú bevonatot. Az ilyen lakk egyrészt hajlamosabb is a megfolyásra, másrészt teljesen alkalmatlan a mártásos felviteli technológiára. Az ilyen követelmények miatt az ipar egyre inkább igényli az ún. testes, de mégis kis viszkozitású lakkokat. Ezen sürgető igény miatt kezdtük vizsgálni az egyes éterezett lakkműgyanta-előállítási eljárásokat és a gyártás egyes fázisaiban végbemenő folyamatok mechanizmusát, hogy megállapíthassuk a gyanta minőségét, elsősorban a viszkozitását befolyásoló tényezőket. Megállapítottuk, hogy a nagy viszkozitású termékek képződésének oka az, hogy az eddigi eljárásokkal a lakkműgyanták mindig azonos módon történő előállítása nem, vagy csak nehezen érhető eï, mert a termék minősége nagymértékben függ a lejátszódó reakciófolyamatok lefutásától. Ismeretes, hogy ezeket a reakciófolyamatokat erősen befolyásolja a reakcióban résztvevő anyagok mennyiségi 178683
