178682. lajstromszámú szabadalom • Homlokzatpanel
5 178(82 6 elhelyezését követően utószilárduló -anyaggal vannak kitöltve. A találmány szerinti homlokzatpanel egy lehetséges kiviteli alakja esetén a homlokzati síkok konvex éleket képezd találkozási helyeinél sarok 5 kéregelem van elhelyezve. Egy másik lehetséges kiviteli alaknál az egyik homlokzati sík mentén elhelyezkedő panel kérge szélességi értelemben meg van nyújtva, a másik homlokzati sík mentén elhelyezkedő panel kérgének határoló éle a kiszélesí-10 tett kéreg belső oldalához illeszkedik, a másik kéreg látható felületének széle mentén pedig a kiszélesített panel kérgének túlnyúlásához igazodó méretű alátétidom van elhelyezve. A szomszédos panelok találkozási helyeinél az 15 illesztő betétek vagy a rögzítő csavarok fejei legalább a betétidomok felé néző részeiken plasztikus tömítésbe vannak ágyazva. A homlokzatpanel célszerű kiviteli alakjánál a kéreg látható felülete színezéssel és/vagy bevonati réteggel van ellátva. 20 A találmány szerinti homlokzatpanel számos előnnyel rendelkezik. Az ismert és legkorszerűbbnek tartott megoldásokkal szemben előnye legfőképpen abban nyilvánul meg, hogy nem szükséges 2S a fölerősítéshez semmiféle vázszerkezet, mert a panelok a teherhordó fal hézagjaiba vagy lyukjaiba helyezett rögzítő elemek segítségével teljes megbízhatósággal fölerősíthetők. A falba épített rögzítő elemek kialakítása lehetővé teszi a panelok szaba- 30 tos beállítását. Különösen kedvező a találmány szerinti homlokzatpanel az öntöttfalas, a nagytáblás és alagútzsalus módszerekkel készülő épületek esetében. Ezeknél ugyanis a térhatároló fal zsaluzó elemeinek távol- 35 ságtartó csavarlyukai eleve adottak, és minden további nélkül fölhasználhatók a homlokzatpanel bekötő elemeinek rögzítésére. A beépítés technológiája is kedvező, mivel a homlokzatot szolgáltató elemeket sem szögezni, 40 sem csavarozni nem kell, és így a felületi sérüléseket eleve meg tudjuk előzni. A horonyeresztékes illeszkedés a panel elemek között azért is előnyös, mert a hőmérséklet változásokból származó elmozdulások könnyen létrejöhetnek, és nem kell szá- 45 molni a burkolat káros alakváltozásával. Ugyancsak műszaki előnyt jelent, hogy az illesztéseknél fölhasznált plasztikus tömítések — együttműködve a horonyeresztékes csatlakozással — meggátolják azt, hogy csapadék kerüljön a burkolatelemek közé, 50 illetve azok alá. Az eddig elvégzett kísérletek egyértelműen pozitív eredménye volt a rendkívül csekély önsúly (m3 -ként kb. 13 kp), továbbá hogy nem kell külön intézkedéssel a hőszigetelésről gondoskodni, a be- 55 építés „száraz technológiával”, igen termelékenyen hajtható végre, az elemek szerelés közben nem sérülnek, a beépítéshez pedig sem talajról épített állvány, sem emelőgép nem szükséges. A találmányt kiviteli példák kapcsán, rajzok 60 alapján ismertetjük közelebbről. A melláréit rajzokon az 1. ábra a találmány szerinti homlokzatpanel függőleges hosszmetszete, a 65 2. ábra az egymás melletti szomszédos panelok függőleges éleinek illesztése, a 3. ábra az egymás fölötti szomszédos panelok vízszintes éleinek illesztése, a 4. ábra konvex sarokéi kialakítása, az 5. ábra a bekötő elem oldalnézete, a 6. ábra a távtartó gyűrű, a 7. ábra a homlokzatpanelok kiosztása. Az 1. ábrán — középső szakaszának elhagyásával — részleges hosszmetszetben mutatjuk be a találmány szerinti homlokzatpanelt. A nagyszilárdságú önhordó héjként kialakított 1 kéreggel célszerűen azonos anyagból készül az 5 merevítő alátét, sőt a 6 betétidom is. Az S merevítő alátét és a 6 betétidom a panel szélei mentén van csak jelen, mégpedig oly módon elhelyezve, hogy a 6 betétidom az 1 kéreg la határoló élénél és az 5 merevítő alátét Sa határoló élénél beljebb helyezkedik el. Ezáltal alakul ki a 7 illesztő horony. A panel közbenső részén az 1 kéreg szélei mentén az 5 merevítő alátétek célszerűen' ragasztás útján vannak összeerősítve a 4 hőszigetelő táblával. Mielőtt az 1 kérget összeragasztjuk a 4 hőszigetelő táblával, célszerű közéjük beiktatni a 3 párazáró fóliát, amely megakadályozza, hogy a 4 hőszigetelő tábla kívülről átnedvesedjék. A 2. ábrán az egymás melletti homlokzatpanelok függőleges oldaléleinek találkozásánál kiállított illesztést láthatjuk. A .szomszédos panelok egymás felé néző 7 illesztő hornyai által alkotott üregbe helyezzük be a 8 illesztő betétet, amelyet legalább a 6 betétidom környezetében a 14 plasztikus tömítésbe ágyazunk be. Dy módon megakadályozzuk a csapadéknak az 1 kéregbe, illetve az alá való bejutását. A 3. ábrán a panelok vízszintes élei mentén kialakított csatlakozást mutatjuk be. A vízszintes fugák mentén erőátadó kapcsoló elemre van szükség annak érdekében, hogy a homlokzatpanelok súlya ne egymást terhelje, hanem ezeket a 2 teherhordó falszerkezetnek lehessen továbbítani. A 2 teherhordó falszerkezeten kialakított IS lyukakba vagy adott esetben a 2 falszerkezet eleve meglevő hézagjaiba ültetjük be a 11 bekötő elemet, és ehhez kapcsoljuk a 9 rögzítő csavarokat. A 3. ábrán látható, hogy a 9 rögzítő csavar három részből, a 9a csavarfejből, a 9b csavarszárból, és a 9c csavaranyából áll. A 9b csavarszár mentén - a 2 falszerkezet külső síkjában — helyezkedik el a 10 távtartó gyűrű, amely a 9c csavarszárra lazán van fölhúzva. A 9a csavarfej mérete megközelítőleg megegyezik a 2. ábrán föltüntetett 8 illesztő betét méretével, és így beleülik a szomszédos homlokzatf>anelok 7 illesztő hornyai által képzett üregbe. Látszik a 3. ábrán az is, hogy a 15 lyuk, illetve hézag a 11 bekötő dem elhelyezése után a 15 utószilárduló kiöntéssel van kitöltve. A 4. ábrán a homlokzatpanelok találkozási helyeit tüntettük föl az épület konvex sarakdeinéL A 4. ábra azt az esetet mutatja, amikor a sarokéi közelében a sajátságos kialakítású 12 sarok-kéregdemet ■flrrimarzulr, amelynek fölerősítése a 3
