178668. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés zajos csatorna komplex átviteli függvényének mérésére

178668 4 A találmány lényege, hogy a helyi oszcillátor kimeneti jelét (mérőjelet) segéd csatornán átvive, korrigálva és felerősítve adjuk a mérendő csatorna bemenetére és a mérendő csatorna kimeneti jelét külön-külön megszorozzuk magával a mérőjellel és a 90° fázissal eltolt mérőjellel, a szorzatokból pedig időátlag képzéssel leválasztjuk az átviteli függvény valós és képzetes részeivel arányos egyen­­feszültségeket, amelyek ingadozásának kívánt mérték alá csökkentéséig végezzük a mérést. A találmány szerinti eljárás az ortogonális függvények tulajdonságain alapszik. A mérendő za­jos csatorna kimenőjelében az átviteli függvénynek megfelelő amplitúdóval és fázissal van jelen az U’g generátorfeszültség. A helyi oszcillátor Ug mérő­jelével, mely a meghajtójellel azonos frekvenciájú és fázisú, a zajos csatorna kimenő jelét megszoroz­zuk. A két jel szorzatának időátlaga az Ug mérő­jellel azonos frekvenciájú és fázisú komponenssel arányos nagyságú Ux egyenfeszültséget szolgáltat. Az összes ettől eltérő frekvenciájú és 90°-kai eltolt fázisú - azaz merőleges, ortogonális - komponen­sekből származó átlagfeszültség tart a nullához. A merőlegesen elforgatott 7t/2 ortogonális, de azonos frekvenciájú komponenssel arányos Uy egyenfeszült­séget a 7r/2-vel eltolt Ug mérőjellel való szorzás időátlaga adja. Erre is áll, hogy minden más frekven­ciából és a merőleges fázisú jelekből — 0 és 180 az Ug mérőjelre — származó átlagfeszültség tart a nullához. Célszerű természetesen az átlagolást az Ug mérőjel félperiódusidejének egész számú többszörö­sére végezni, hogy a felharmonikusok, elsősorban a kétszeres frekvenciájú komponensek kiessenek. A zajos csatorna meghajtása pedig úgy történik, hogy az Ug mérőjelet segédcsatornán keresztül átvive és 5 vezérelt generátor segítéségével korri­gálva és felerősítve adjuk a mérendő 1 zajos csator­na Ug meghajtó bemenetére. Ezzel megoldottuk a zajos csatorna fázishelyes meghajtását, akár na­gyobb távolságra is. Az időátlagolással leválasztott Ux és Uy egyenfeszültségek tehát a meghajtó U’g generátorfeszültséggel és a zajos csatorna komplex átviteli függvényének valós és képzetes részével arányosak. Az egész vázolt mérési ciklus vezérlését az idő­átlagolásból származó Ux és Uy egyenfeszültségek, illetve azok ingadozásának kívánt mérték alá csök­kenésével végezzük. Az ingadozás a zajteljesít­ménynek megfelelő induló értékről tart az átlagolás idejével fordított arányban a nullához. A találmány szerinti eljárás foganatosításához alkalmas mérőberendezés blokksémáját a rajzok szemléltetik, ahol az 1. ábra a komplex átviteli függvény valós és képzetes részeit szolgáltató berendezés blokkváz­lata, a 2. ábra a zajos csatorna amplitúdó karakterisz­tikáját mérő berendezés blokkvázlata, a 3: ábra az amplitúdó és fáziskarakterisztikát merő berendezés blokkvázlata. A találmány szerinti eljárás foganatosításához szükséges mérőberendezés olyan szinkron -vevő el­ven működő vevőnek fogható fel, ahol a sávszéles­3 ség a mérési idővel arányosan csökken. Ez a sávszélesség csökkenés mindig olyan mértékű - azaz adaptív - hogy a zajtól függetlenül az előírt pontosságú mérési eredményt szolgáltassa. A találmány szerinti eljárás foganatosítására szol­gáló mérőberendezés felépítése a következő: A mérendő 1 zajos csatorna kimeneti jelét az első és második 2 és 2’ szorzók egyes bemeneteire vezet­jük. A 2 és 2’ szorzók másik bemenetére rendre a 3 helyi oszcillátor Ug mérőjelét illetve ennek a 7 7r/2-es fázistolóval 90°-kal eltolt Ug mérőjelét kapcsoljuk. A 2 és 2’ szorzók kimeneti jelét az első és második 6 és 6’ időátlag képző áramkör bemenetére kapcsoljuk. Azok kimenetein rendre megkapjuk az 1 zajos csatorna komplex átviteli függvénye valós és képzetes részével arányos Ux és Uy egyenfeszültségeket. Ezeket a 8 vezérlő áram­kör bemeneteire kapcsolva biztosítjuk a mérés ve­zérlését (indítás és beállítás) a 3 helyi oszcillátor és a 6, 6’ időátlagképző áramkörök vezérlő bemene­téin. A 3 helyi oszcillátor Ug mérőjelét pedig a 4 segédcsatornán átvive és az 5 vezérelt generátor segítségével korrigálva és felerősítve kapcsoljuk az 1 mérendő zajos csatorna bemenetére. Az 1 zajos csatorna amplitúdó - karakterisz­tikájának mérése — mely tulajdonképpen az átviteli függvény abszolút értéke -, csupán azzal tér el az előzőekben ismertetett megoldástól, hogy az átvi­teli függvény valós és képzetes részeivel arányos Ux és Uy egyenfeszültségek négyzetösszegének po­zitív négyzetgyökével arányos feszültséget állítunk elő. Ezt célszerűen az alábbi függvénykapcsolatnak megfelelő aritmetikai egység áramkörével végezzük. A 9 quadratúra összegző aritmetikai egységet az Ux, Uy egyenfeszültségekkel hajtjuk meg a beme­netéin, - melyeket a 6 és 6’ időátlagképző áram­körök állítanak elő és ennek UA kimenőfeszült­ségét (UA = Ux2 + Uy2 ) adjuk ebben az esetben a 8 vezérlő áramkör bemenetére (2. ábra). A találmány szerinti eljárást foganatosító beren­dezés további kiviteli példája 1 zajos csatorna fáziskarakterisztikájának mérése csupán abban tér el az előző kiviteli példától, hogy az átviteli függvény valós és képzetes részeivel arányos Ux, Uy egyenfeszültségekből a 6 és 6’ időátlagképző áram­körök kimeneteire kapcsolt 10 hányados és arc tg-képző aritmetikai egység segítségével Uy’ fázis­szöggel arányos feszültséget állítunk elő (3. ábra). A találmány alkalmazási területe elsősorban a 0,001 Hz-től 10 Hz-ig terjedő frekvenciatartomány (a frekvencia tartománynak egyik irányba sincs eh1 korlátja). Különös jelentősége a geofizikai márése^ nél van, pl. az aktív elektromágneses szondázásn , ahol a generátor teljesítménye nem növelhető te szőlegesen, és ezért a vett jelben a hasznos jekj nagyobb zajjal kell számolni. A mérési idő nőve sével a zaj hatása csökkenthető, azonban a ho* periódusidő miatt kis zaj esetben ez a mérési i felesleges megnövekedését eredményezi. A tsí mány előnye a rövid mérési idő általában neh* . teljesíthető követelményének maradéktalan teje tése. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom