178594. lajstromszámú szabadalom • Sebészeti varrótű és ahhoz való előkészítő eszköz
178594 MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1979. VIII. 24. (KA—1537) Nemzetközi osztályozás: A 61 B 17/00 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1981. IX. 28. Megjelent: 1983. IV. 30. Dr. Kalabay László egyetemi adjunktus, Budapest Sebészeti varrótű és ahhoz való előkészítő eszköz 1 A találmány tárgya sebészeti varrótű, és ennek előkészítésére szolgáló eszköz. A sebészi varrótű előkészítése alatt elsősorban a tű befűzésére és egyszerű használatbavételt biztosító tartására kell gondolni. A sebészeti varrótűk alapvető kiképzése a rendes 5 varrótűknél szokásos formát eredményez. Ez azt jelenti, hogy a tű egyik végénél van a tű foka, a másik vége pedig hegyben végződik. Az ilyen kiképzésű ismert sebészeti varrótűk használata során a varrat készítése közben a tűfogóval tartott tűt csak két- 10 szeri fogáscserével lehet egy teljes öltés befejezéséig vezetni. A beöltéskor használt megfogást fel kell váltani egy újabb fogással, a következő beöltéshez. Ez a sok fogáscsere végső soron a varrási időt növeli, nehézséget jelent a sebész számára, és a szövetek 15 fokozott mértékű roncsolását is magában rejti. A találmány szerinti sebészi varrótű alkalmazása során az ismert hasonló célú varrótűk hátrányai, hiányosságai kiküszöbölhetők. 20 A javasolt sebészi varrótű elé kitűzött cél az volt, hogy tegye lehetővé varrás közben a tűfogóval való fogáscserék számának csökkentését, és ezáltal mind az U varratok, mint a tovafutó varratok elkészítésének egyszerűsítését, gyorsabbá-tételét. 25 A kitűzött célt a találmány szerinti sebészi varrótű azáltal éri el, hogy két hegye van, amely hegyek egy középrész két végének folytatását képező oldalrészek végeinél vannak, mimellett a tű foka a már említett középrészen van. A tű oldalrészei célszerűen 30 ív alakúak és a tűfok környezetében a tű legalább egyik oldala horonnyal van ellátva. Az így kialakított tűnek két optimális befogási helye van. Optimális befogási hely alatt a találmány szempontjából olyan helyet kell érteni a varrótűn, ahol a tűfogóval megfogva, egy öltés befejezése után mindjárt — tehát fogáscsere nélkül - lehet az ellentétes irányban beölteni a tűt. A találmány szerinti sebészi varrótű anyaga a szokásos varrótűk anyagával megegyező lehet. A találmány ugyanis nem támaszt újabb igényt az ismert tűanyagokhoz képest. A tű testének keresztmetszete kör, ellipszis, háromszög, négyszög vagy esetleg ívek és egyenesek által határolt idom lehet. Célszerű a találmány szerinti tűnek a két homlokfelülete mentén legalább a tűfok környezetében, vagyis a középrészen, hornyokat kiképezni. Ezek a hornyok a tűfoknál helyet biztosítanak a fonalnak, az be tud feküdni ezekbe a hornyokba, és kisebb mértékben roncsolja a szöveteket varrás közben, minthogy a tű és fonalágak együttes keresztmetszete kicsi. A találmány szerinti sebészeti varrótű lényege tehát, hogy tűfokkal ellátott középrésze, ennek végeitől kiinduló, tűhegyben végződő, görbült oldalrészei és legalább az egyik felülete egy szakaszára kiterjedő, a tűfoktól kiinduló hornyai vannak. A találmány szerinti sebészi varrótű lehetővé teszi, hogy annak előkészítése, befűzése és így a sebész számára egyszerűen kézbevehető helyzetben tartása újfajta eszközzel történjen. 178594
