178565. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gipsztartalmú falfelület kiegyenlítő, bevarró vagy ragasztómassza előállítására

5 178565 6 mértékében). Lucas által felsorolt anyagok a kötés kezdetét 57, a végét 94 percre módosítják. G. A. Bertoldi (Stukkógipsz kötéskezdetének és kötésvégének befolyásolása. Zement, Kalk, Gips. 1976, 29. köt. 5. sz. 223-225. o.) stukkógipszet 5 vizsgált 108 adalékanyaggal 0,001-1% közötti ada­lékanyaggal végezve a vizsgálatokat. Az anyagok közül konkrétan csak a pptont, citromsavat, bo­rostyánkősavat és a DL-almasavat említi, összefüg­gést állapít meg a kötésidő kezdete és vége között, 10 melyek viszonya az összes vizsgált anyagra 3,026. Ez azt jelenti, hogy a kötés kezdetének meghosszabbí­tása a kötés végét is jelentősen eltolja (háromszo­rosan). H. Reul (Stukkó és gépi vakológipsz vizsgálata 15 oxikarbonsav és fehérje alapú késleltetőkkel. Ze­ment, Kalk, Gips. 1977. 30. köt. 7. sz. 331—333. o.) késleltetőként mono-, di- és trioxi-karbonsav és megfelelő ketó- és szubsztítuálatlan karbonsav befo­lyását vizsgálta a kötőképességre 0,03-0,1 %-ban 20 adagolva DL-almasavat, citromsavat, borkősavat Javasolták azt is, hogy gipszhez enyves oldatot adagoljanak keményítő-oldattal együtt és ala­csonyabb mólsúlyú anyagokat, mely utóbbi a timsó, a formaldehid és a krómsavaskálium köréből kerül- 25 hét 10.(82 716. sz. magyar szabadalmi leírás). A fent ismertetett eljárások eredménye: I. falfelületek bevonása, kiegyenlítése, ragasztása vagy képzése előregyártóit, kétkomponensű (folyé- 30 kony és szilárd fázisú), a felhasználás helyén keve­rendő anyaggal, 2. a gipsz kötésének késleltetése max. 8 óra hosszat. Ezen eljárásokkal tartósan tárolható massza nem 35 biztosítható, mert néhány, max. 8 órán túl az anyag megkötés közben szilárdul, mely folyamat irreverzi­bilis, és az így megkeményedett massza felhasználás­ra már alkalmatlan. Célul tűztük ki olyan felületbevonó, kiegyenlítő, 40 és ragasztómassza készítését gipsz-bázison, amely- gyárilag előállítható és felhasználható kész álla­potban hónapokig tárolható,- bármely felhordási technológiával alkalmaz- 45 ható és tartós réteget képez,- belőle az eddig ismertekkel azonos, vagy na­gyobb szilárdságú réteg képződik kikeményedéskor,- kötésszilárdsága egyesíti a polimer-kötés és gipsz-kötés szilárdságát, 50- olyan konzisztenciát ér el, ami a gépi felhor­dást és simítást is lehetővé teszi, illetve az ismert polimer-kötésű anyagok feldolgozási tulajdonságait eléri vagy meghaladja,- a réteg felhordása után a jelenleg alkalmazott 55 technológiák szerinti várakozási időnél nem hosz­­szabb idő múlva tovább munkálható és- lehetőleg egy réteg felhordása olyan felület­minőséget biztosít, amilyent a jelenlegi anyagokkal csak két réteggel lehet elérni. 60 Eddig ismeretessé vált anyagok az előzőekben le­írtak szerint: 1. gipsz és cellulóz-származékok együttes alkalma­zása, 65 2. gipsz és műanyag-diszperziók együttes alkal­mazása, és mindkét anyagpámak kétkomponensű felhasználása. Ismert továbbá: 3. gipsz és a gipsz kötését lassító adalékok alkal­mazása, de nem ismert olyan eljárás illetve kompo­zíció, ami fenti (1. és 2. szerinti) anyagokat egyetlen rendszerben egyesítené és ezzel lehetővé tenné az egykomponensű alkalmazást. Ugyanis meglepő módon azt tapasztaltuk, hogy ha a már ismert és alkalmazott műanyag-diszperzió­kat (polivinil-auriát, polimetil-metakrilát), makro­­molekuláris cellulóz alapú kolloidképzőket (metil­­-cellulóz, karboximetil-cellulóz-Na-t) és vizet gipsz félhidráttal meghatározott arányban és sorrendben keverünk össze, olyan tixotróp massza nyerhető, ami hosszú ideig — nevezetesen hónapokig — tárol­ható a gipsz kötésének bekövetkezése nélkül. Ez a massza úgy amint van, felhordható, vagyis egykom­ponensű. Ez a massza azért tárolható hosszú ideig, mert a masszában gátolt a gipsznek vízfelvétellel járó átkristályosodása, illetve koagulálása, megkötése. A találmány vonatkozik továbbá ennek a masszá­nak az előállítására, melynek lényege, hogy a főal­kotók adagolásának helyes sorrendje esetén kerül­hető csak el a gipsz kötésének bekövetkezése. A massza készítése az alkotók előkészítéséből (cellulózszármazékok duzzasztásából) és ezek meg­felelő sorrendben való összekeveréséből áll. A főal­kotók sorrendje lényeges a keveréskor, mert a gip­szet csak a többi főalkotó keverése után adagolhat­juk, míg a töltő- és adalékanyagok (melyekkel a massza speciális tulajdonságai szabályozhatók) sor­rendisége nem befolyásolja a massza kötését. A találmány szerinti anyagot az alábbi példákban ismertetjük annak megjegyzésével, hogy — a % értékek a kész masszára vonatkoztatott súly%-ot jelentenek, — a viz% a polimer-diszperzió által bevitt víz kivételével az összes vizet jelenti, aminek egy részét előzetesen a cellulózszármazékok duzzasztására hasz­nálunk fel, — a főalkotók példákban megadott sorrendje egyben az adagolás sorrendjét is jelenti. A példákban alkalmazott jelölések: Főalkotók: víz gipsz-félhidrát műanyagdiszperziók cellulózszármazékok Töltőanyagok: barit mészkőliszt hegyikréta bécsimész kvarcliszt pigmentek V G PVAc pdivinil-acetát PMMA polimetil-metakrilát CMC karboximetil-cellulóz-Na MC metil-cellulóz Ba MKL HK BM QL Ti02 titándioxid Blanc-fix bécsifehér 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom