178562. lajstromszámú szabadalom • Teleszkóp-szerű ducoló keret nagytáblás ducolatok készítéséhez
3 178562 4 Iák süllyesztésével egyidőben az oszlopokat is tolják lefelé. E rendszernél lehetőség van arra, hogy az oszlop hosszúságánál nagyobb mélységű munkagödröt készítsenek azáltal, hogy az oszlopokat felül egy rövidebben toldják meg és ebben az esetben a külső táblák fölé még egy rátét táblát helyezve, a mélyítést tovább folytathatják. A berendezés előnye egyértelműen az, hogy állandó védelmet szolgáltat és míg csak sínenként (vagy vezetékenként) egy tábla kerül beépítésre, addig a berendezés visszanyerése is gond nélküli. Hátránya mindenképpen az, hogy nagyobb mélység esetén, tehát ha a rátét táblát is használják, akkor a külső tábla kihúzása mindig nagy nehézséggel, igen sok esetben csak igen nagy teljesítményű emelőberendezéssel lehetséges. Hosszabb beépítési idő esetén előfordul az is, hogy a táblákat nem lehet kihúzni. MGF (Maschinen und Gerätebau Fernthal) kéttős-sínű, nagytáblás dúccáati rendszer: A rendszer elvét tekintve ugyanaz, mint az előbb leírt, azonban egyes szerkezeti elemei eltérőek attól. A dúcoló keret felépítése: A dúcolókeret két oszlopból áll, melyeket feszítődúcok kötnek össze. Egy-egy oszlop zártprofilú lemezszekrény, melynek két oldalsó felületén felhegesztett I tartók vannak elhelyezve, melyekhez kapcsolódnak a nagyméretű dúcoló táblák. Az oszlop belső (gödöroldali) felületén helyezkedik el az a szerkezet, melyhez a feszítő dúcok kapcsolódnak. A dúcoló keret használata teljesen azonos módon történik, mint az előbbiekben leírt módszernél, azzal a különbséggel, hogy itt a táblákat az 1 tartókhoz kapcsolják, azokba csúsztatják be. E rendszernél is mód van arra, hogy az oszlopok hosszúságának növelésével a dúcdható mélység rátét tábla segítségével növelhető, azonban az előbb említett nehézségek is ugyanúgy jelentkeznek a táblák visszanyerésekor. ALLROUND kettős-sínű nagytáblás dúcolati rendszer: A rendszer elvét tekintve szintén ugyanaz, mint az előbbiek, azonban szerkezeti elemei ennek is eltérőek. A dúcoló keret felépítése: A dúcolókeret két oszlopból áll,r melyeket feszítődúcok kötnek össze. Egy-egy oszlop zártprofilú lemezszekrény, melynek egyik oldalsó felületén sínek, másik oldalának felületén a sínekhez illeszkedő vezetékek kerültek elhelyezésre. Az oszlop belső (gödöroldali) felületén helyezkednek el azok a rögzítési lehetőségek, melyekhez a feszítő dúcok kapcsolódnak. Az oszlopok speciális, nem szimmetrikus felépítése miatt a táblák két függőleges vége nem azonos, mert az egyik végén sín, a másikon vezeték van. A dúcoló keret használata teljesen azonos módon történik, mint az előbbiekben ismertetett rendszereknél, azzal a különbséggel, hogy itt a táblákat a sínekhez és a vezetékekhez kapcsolják, illetve azokba csúsztatják be. E rendszer készítőinek véleménye szerint a rátét táblával elérhető mélységnövekedés nem okoz annyi előnyt, mint amennyi hátrányt jelent az a visszanyerésnél. így e rendszernél nincs mód az oszlopok meghosszabbítására. Igen nagy előnye a rendszernek az, hogy a táblák és az oszlopok kialakítása miatt nagymértékben alkalmas ívelt munkagödrök kiképzésére. Amennyiben az ívesség meghaladja azt a mértéket, amelyet a kapcsolat lehetővé tesz, úgy mód van arra, hogy két dúcdókeretet kapcsoljanak össze az egy oldalon levő oszlopok egymásbacsúsztatásával. Megismerve most már a találmánnyal kapcsolatos jelenlegi technikai színvonalat, a következők állapíthatók meg: Amíg sínenként (vagy vezetékenként) csak egy dúcolótáblát használunk, addig sem a beépítés, sem pedig a visszanyerés nem okoz problémát. Célszerű lenne tehát három darab sínt (vagy vezetéket) elhelyezni a dúcolókeret oszlopaira, mert így három, egymástól függetlenül mozgatható táblát lehetne használni. Az előbbiek figyelembe vételével azonban még mindig szükséges lenne az oszlopokat toldani a szükséges mélység elérése érdekében, és így a nagyobb hosszúság miatt a be- és kiépítéskor nagyobb súrlódási erőt kell legyőzni. Az előbbiekben leírtakat figyelembe véve, a nagyobb mélységek problémamentesebb elérése érdekében célszerű tehát a dúcoló keretet a tapasztalatok alapj an átalakítani. Ennek egyfajta előnyös megvalósítási lehetőségét mutatja az 1. ábra, mely egyben a dúcolókeret használatát is bemutatja az árokmélyítés folyamán. A találmány szerinti dúccá ókeret felépítésénél a kialakítandó munkagödör mélységének bizonyos részét képező hosszúságú 1 szekrényes tartó készül, melynek 2 oldalsó a gödör falára merőleges lemeze kissé túlnyúlik az 1 szekrényes tartó 3 — gödör falával párhuzamos — zárólemezénél. A 3 zárólemezhez kapcsolódik, az arra merőleges 4 összekötőlemez, melyhez a 9 U-profilú lemez kapcsolódik. Az 1 szekrényes tartó felső végét az 5 ütközőlemez záija, az alsó végét a 6 zárólemez záija. Az 1 szekrényes tartó egyik 2 oldalsó felületén helyezkedik el a 7 sín, a másik 2 oldalsó felületén helyezkedik el a két 8 L-profilból álló vezeték. A túlnyúló 2 oldalsó lemez, a 3 zárólemez, a 4 összekötőlemez és a 9 U-profilú lemez két darab általuk határolt részt eredményez. Ezekbe a határolt részekbe illeszkedik a 10 szekrényes tartó, melyet felül keresztmetszetének megfelelő, alul a 2 oldalsó lemez túlnyúló részének élét, a 3 zárólemez élét, a 4 összekötő lemez élét és a 9 U-profilú lemez megfelelő élét fedőlemez zár. A 10 szekrényes tartó 2 lemez felőli oldalsó felületéhez kapcsolódik a 11 összekötő lemez, mely tartja a 12 tartólemezt, amelyen a 7 sín és a két 8 L-profilból álló vezeték helyezkedik el. Az így elkészített oszlopból két darabot véve és azokat megfelelő számú feszítő dúccal összekapcsolva nyerhető a dúcolókeret. A dúcolókeret használatánál az előbbieknek megfelelően kivitelezett és összeállított keretet a szükséges szélességű és a talaj állékonyságának megfelelő mélységű, előre kiásott gödörbe helyezzük ügyelve arra, hogy az a talajszintre merőlegesen álljon. Ezután a dúcolókeret két oszlopának 1 szekrényes tartóján elhelyezkedő 7 sínre, Sietve a két 8 L-profilból álló vezetékbe csúsztatjuk a megfelelően 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
