178558. lajstromszámú szabadalom • Kötélerő és kötélhossz kiegyenlítő berendezés, surlódótárcsás meghajtású, több kötélágas felfüggesztésű felvonóberendezésekhez

MAGTAB népköztársaság SZABADALMI LEÍRÁS 178558 SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY o Bejelentés napja: 1971. XII. 23. (HA-919) Nemzetközi osztályozás: B 66 B 7/10 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL­Közzététel napja: 1981. IX. 28. Megjelent: 1983. IV. 30. Feltalálók: Szabadalmas: Ákos Bálint okleveles gépészmérnök, Nagy János okleveles mérnök, Szucsányi Ganz-Mávag, Mozdony-, Vagon- Iván okleveles mérnök, Budapest és Gépgyár, Budapest Kötélerő és kötélhossz kiegyenlítő berendezés súrlódótárcsás meghajtású, több kötélágas felfüggesztésű felvonóberendezésekhez 1 A találmány tárgya kötélerő és kötélhossz ki­egyenlítő berendezés súdódótárcsás meghajtású, több kötélágas felfüggesztésű felvonóberendezé­sekhez. A különféle felvonóberendezéseknél a hajtógép nyomatékét — ma már csaknem kizárólag — egy ék alakú, vagy félgömböiyű alászúrt hornyokkal ellátott súrlódó tárcsán (a továbbiakban: hajtótárcsán) átve­tett függesztőkötelek segítségével viszik át a teher­emelő szerkezetre. A kötelek egyik vége a tehereme­­lőlap (a továbbiakban: fülke), míg a másik vége — a fülke és az emelendő teher egy részének (általában a teher felének) kiegyensúlyozására szolgáló — úgyne­vezett ellensúly függesztő berendezéséhez van erő­sítve. A függesztő-kötelek száma a felvonó felhasz­nálási céljától, teherbírásától stb. függően - csak­nem minden esetben — kettőnél több (személyszál­lító berendezésnél minimálisan három). A hajtótárcsa és a kötelek élettartama — helyes méretezés esetén — a hornyok és az egyes kötélágak közötti nyomáseloszlástól és a kötelek csúszásától függ. A kötélátmérő különbségek és a hornyok meg­munkálás pontatlanságai a kötelek relatív hosszvál­tozását, és ennek következtében a kötélerők egymás­közti különbségét okozzák. A kötélerő kiegyenlítés a merev bekötés helyett lehetővé teszi a kötélvégek , .szabad” elmozdulását Az eddigi gyakodatban többnyire kétféle kötélki­egyenlítő berendezést - himbást és rugóst - hasz­nálnak. Az 1. ábrán látható himbás kiegyenlítő a fülkén 5 helyezkedik el, míg az ellensúlyon a kötélvégek fixen vannak bekötve. Ezek a kiegyenlítők akkor látnák el tökéletesen a feladatukat, ha biztosítanák valamennyi kötélág szabad elmozdulását és csak ad­dig egyenlítenek ki, ameddig az elmozdulás lehet- 10 séges. A kiegyenlítés érzékenységét a csapok átmérőjének és a karok hosszának aránya és a súrlódási tényezők határozzák meg. Ez a rendszer körülbelül IS méter emelőmagas­ságig a szokásos pontatlanságok mellett még kidé- 15 gítő megoldást adhat, különösen akkor, ha a szélső helyzetekben a fülke, illetve az ellensúly fölött még elegendő hosszú kötél van. A rugós kiegyenlítők (2. ábra) valamennyi kötélág elmozdulásának lehetőségét biztosítják a haj- 2o tótárcsa mindkét oldalán és a legkisebb erőváltozásra (relatív elmozdulásra) is reagálnak. A kiegyenlítés pontosságát a rugók - nagyobb emelőmagasságnál már el nem hanyagolható — hosszváltozásából adó­dó erőváltozásai határozzák meg. A kiegyenlítés 25 pontossága a rugó hosszának növelésével ugyan javít­ható, de ennek az a hátránya, hogy a fülke, illetve az ellensúly az indulásnál és a megállásnál fellépő gyorsulások, illetve lassulások hatására káros lengést végez. A szokásos terhelési viszonyok és pontatlansá- 30 gok mellett ez a berendezés - legfeljebb 30 méter 178558

Next

/
Oldalképek
Tartalom