178546. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés sugárzásszennyezettségmérő készülék rataméter időállandójának tranziensmentes váltására
178546 MAGYAR népköztársaság SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1979. VIII. 21. (GA-1296) Nemzetközi osztályozás: G 01 T 1/16 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1981. IX. 28. Megjelent: 1983. IV. 30. Feltalálók: Szabadalmas: Sarlcadi András mérnök 50%, Tóth Istvánné mérnök 30%, Istók Gyula mérnök Gamma Művek, Budapest 20%, Budapest Kapcsolási elrendezés sugárszennyezettségmérő készülék rateméter időállandójának tranziensmentes váltására 1 A találmány tárgya kapcsolási elrendezés sugárszennyezettségmérő készülék rateméter időállandójának tranziensmentes váltására. Ismeretes, hogy a sugárszennyezettségmérő készülék tervezésének és alkalmazásának igen lénye- 5 ges része az általánosan használt raterméterek időállandójának megválasztása. Ezeknek a berendezéseknek ugyanis két fő felhasználási területe van: egyfelől az esetleg kis mértékben szennyezett felület felkutatása, másfelől a felkutatott szennyezettség 10 pontos meghatározása. E feladatok végrehajtásához, azaz a sugárszennyezett felület gyors detektálásához rövid integrálási időre (1—3 mp) van szükség, hogy a műszer azonnal jelezze az érzékelője előtt megjelenő sugárforrást. Ugyanakkor a sugárszennyezettség 15 pontos meghatározásához hosszú integrálási idő (30-60 mp) szükséges, hogy a statisztikus bomlásból eredő hiba a mérést ne hamisítsa meg. A kettős feladat közötti ellentmondás legegyszerűbb és igen gyakori megoldása az, hogy minden 20 méréshatárban külön, kompromisszumos időállandót választanak, s a sugárfonás keresését az értéktelenebb, de gyorsabb méréshatárban végzik el. Ez a módszer azonban az igen kis szennyezések felfedezését lehetetlenné teszi, mert a stochasztikus 25 hiba lefedi a sugárforrás okozta kitérést. Gyakodati szakemberek előtt ismert e probléma megoldásának olyan lehetősége, hogy a rateméter időállandója a méréshatártól függetlenül változtatható, mégpedig úgy, hogy vagy az integráló konden- 30 2 zátor kapacitását, vagy a kisütő ellenállást növelik. Az átváltás után azonban a beállási idő három-négyszerese az integrálási időállandónak, így a pontos méréshez három-négyszer annyi idő szükséges, mint amennyi a radioaktív stochasztikus voltából adódna. A találmány szerinti megoldásnak megfelelő kapcsolási elrendezéssel ennek a beállási időnek a lecsökkentését kívánjuk elérni. A megoldás lényege az, hogy egy három áramkörös, kétáüású kapcsoló nagyobb időállandójú állásba történő átkapcsolásakor egy áramkör a nagyobb integrálási időhöz tartozó másik kondenzátornak egy további kondenzátor mintavételezett feszültségére, majd a nagyobb integrálási időhöz tartozó kondenzátort a kisebb integrálási időhöz tartozó kondenzátorral párhuzamosan a műszerkörre kapcsolja. Az áramkör csak az átkapcsolási tranziens idején fogyaszt áramot. Az átkapcsolás után a beállási idő lényegesen lerövidül, mert így csak az eredeti felfutás utolsó szakaszát, azaz kb. egy integrálási időállandónak megfelelő időtartamot kell megvárni. A találmány szerinti megoldásnak megfelelő kapcsolási elrendezést a leíráshoz mellékelt elvi kapcsolási vázlat révén részletesen ismertetjük. Az 1. ábrán a kapcsolási elrendezés elvi felépítését mutatjuk be. 178546
