178527. lajstromszámú szabadalom • Burkolat-fölerősítés és eljárás annak megvalósítására
5 178527 6 ségével a lyukakat elkészítjük, utószilárduló kötőanyag segítségével a lyukakba a fogadó idomokat beerősítjük, az utószilárduló kötőanyag megszilárdulása után a fogadó-idomba a szabályozó perselyt becsavarjuk, ezt követően a csavartartó hüvelyt a szabályozó perselybe célszerűen pontosító sablonnal és utószilárduló habarcs segítségével beültetjük, melynek megkötése után a megfogó-idomokat a lyukak fölé helyezve a rögzítő csavarokat a megfogó-idomok nyílásain keresztül a csavartartó hüvelybe vezetjük, és azokba becsavarjuk, végül pedig a megfogó-idomok által meghatározott hálózat mentén a burkolóelemeket helyükre illesztjük. A találmány szerinti burkolat-fölerősítés legfőbb előnye, hogy - szemben az ismert szerkezeti kialakításokkal — nem tartalmaz szekundér vázrendszert. Ezért kialakításában egyszerűbb, anyagban pedig gazdaságosabb, mint az ismert burkolatok, amellett pedig az elvégzendő manuális munka is kevesebb és egyszerűbb. A műszaki előnyök közé tartozik, hogy a találmány szerinti módszer segítségével voltaképpen többszörös szabályozás történik azáltal, hogy a fogadó-idom a lyukban és a csavartartó hüvely a szabályozó perselyben „korrigálható” módon van elhelyezve, a rögzítő csavar meghúzásakor pedig a burkolóelemeknek az épület falától való távolság beállítása, valamint az egyes burkolóelemek éleinek a szomszédjaikkal való szabatos összeillesztése automatikusan megvalósul. A minden eddiginél nagyobb geometriai pontosságot az teszi lehetővé, hogy a teherhordó falszerkezetben elkészített lyukba a rögzítőcsavar nem közvetlenül van beerősítve, hanem egy fogadóidom útján, amelynek helyzete a lyukhoz képest, bizonyos mértékű pozicionáló pontosítást tesz lehetővé, amellett a csavart befogadó szabályozó persely további, az előbbinél lényegesen nagyobb mértékű szabályozásra ad lehetőséget. Ehhez járul még egyfelől az, hogy a lyukakat már eleve furatsablon segítségével, tehát szinte pontosan kívánt helyükön készítjük, másfelől pedig az a körülmény, hogy a burkolóelemek szélei mentén általában azok sarkainál elhelyezett megfogó-idomok maguk is még további kismértékű finom szabályozásra adnak lehetőséget. Végül a burkolóelemeknek a teherhordó falszerkezettől való távolsága igen nagy pontossággal beállítható azáltal, hogy a szabályozó persely a kívánt mértékben csavarható be a fogadó-idomba. Ilyen sokrétű szabályozási lehetőséggel egyik ismert burkolatfölerősítési rendszer sem rendelkezik. A találmányt kiviteli példa kapcsán rajzok alapján ismertetjük. A mellékelt rajzokon az 1. ábra a négyzet alakú burkolóelemek egymáshoz viszonyított elhelyezése, a 2. ábra a tégla alakú burkolóelemek elhelyezésének egy lehetséges módja, a 3. ábra a tégla alakú burkolóelemek elhelyezésének egy harmadik lehetséges módja, a , ábra a rögzítő csavarnak a falszerkezetbe.AMló beef ősi tése metszetben, az ■ 5. ábra megfogó-idom négy találkozó burkolóelem számára, a 6. ábra megfogó-idom függőleges él mentén találkozó két burkolóelem számára, a 7. ábra szélső megfogó-idom vízszintes él mentén találkozó két burkolóelem számára, a 8. ábra megfogó-idom két vízszintes és egy függőleges él mentén találkozó három burkolóelem számára, a 9. ábra megfogó-idom két függőleges és egy vízszintes él mentén találkozó három megfogó-idom számára, a 10. ábra megfogó-idom két függőleges és egy alattuk elhelyezkedő burkolóelem számára, a 11. ábra megfogó-idom két vízszintes él mentén találkozó burkolóelem számára, a 12. ábra megfogó-idom legalsó sorban elhelyezkedő burkolóelem sarokpontjához, a ' 13. ábra megfogó-idom legfölső sorban elhelyezkedő burkolóelem sarokpontjához, a 14. ábra megfogó-idom merőlegesen találkozó homlokzati síkok találkozó éleinél. Az 1. ábrán olyan esetet mutatunk be, ahol a burkolóelemek négyzet alakú lapok, s azok egymáshoz képest .hálósán” vannak elhelyezve. Ez annyit jelent, hogy az egyes burkolóelemek oly módon vannak elhelyezve, hogy sarkaik a szomszédos burkolóelem sarkaivá táálkoznak a csomópontoknál. Hasonló módon hálós elhelyezést látunk a 2. ábrán is azzá az eltéréssel azonban, hogy a burkolóelemek nem négyzet, hanem téglalap áakúak. Ezzel szemben a 3. ábrán — négyzet vagy téglalap alakú burkolóelemek - az előbbiekkel ellentétben .kötésben” vannak elhelyezve. A kötés annyit jelent, hogy a burkolóelemek vízszintes vagy függőleges határoló élei közül az egyiknél a szomszédos elemek oly módon táálkoznak, hogy két burkolóelem sarokpontjához a harmadik elem közepe esik. Tégláap áakú burkolóelemek esetében üyen .kötésben” való elhelyezés vízszintesen és függőlegesen is elképzelhető. Az előbbit fekvő kötésnek, az utóbbit áló kötésnek nevezzük. A 3, ábrán álló kötést tüntettünk föl. Az 1.; 2. és 3. ábrákon bejelöltük a burkolóelemek táákozási helyein ákámazandó 9 megfogó-idomokat. Ezekből a szomszédos burkolóelemek különböző módon váó táálkozási lehetőségeik miatt különböző kialakításúakra van szükség. Az egyes csomóponti helyeken szükséges A, B, C, D, E, F, G, H, J és K jelű 9 megfogó-idomokat az 5-14. ábrákon külön is bemutatjuk. A 4. ábrán nagyobb léptékben metszetben tüntettük föl a burkolat fölerősítést, amelynek sajátossága, hogy többszörös ponfosítási lehetőséggel rendelkezik, és ezért a korábbi fölerősítési módokénál sokkáta nagyobb geometriá szabatossággá lehet az 5 burkolóelemeket a 14 teherhordó, fászerkezethez erősíteni. A nagyfokú geometriá pontosságot az teszi .lehetővé, hogy a 14 teherhordó fászerkezetbe a ll lyukakat furatsablon segítségével készítjük el, de további elhelyezési pontosítást tesz lehetővé az, hogy a 11 lyukba a 6 utószilárduló kötőanyag 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
