178527. lajstromszámú szabadalom • Burkolat-fölerősítés és eljárás annak megvalósítására
MAGTAB népköztársaság SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY 178527 0 Bejelentés napja: 1978. III. 15. (EI-785) Nemzetközi osztályozás: F 16 B 13/00 ORSZÁGOS Közzététel napja: 1981, IX. 28. TALÁLMÁNYI HIVATAL Megjelent: 1983. IV. 30» Feltaláló: Szabadalmas: Somogyi László okleveles építészmérnök, Budapest Építéstudományi Intézet, Budapest Burkolat-fölerősítés, és eljárás annak megvalósítására 1 A találmány burkolat-fölerősítés és fölerősítési eljárás fémből, szilikátipari termékből, műanyagból stb. készült előregyártott burkoló-elemeknek meglevő vagy űj épületek, főleg külső határoló falaihoz való rögzítésére. A fölerősítés a burkoló-elemek 5 szélei mentén elhelyezett és a burkoló-elemet rögzítő erőt a teherhordó falszerkezetnek egy vagy több segédelem útján továbbító, kívülről elhelyezett és kívülről hozzáférhető csavarok segítségével történik. A rögzítő csavar a teherhordó falszerke- 10 zetben kialakított és legalább egy részében utószilárduló kötőanyaggal kitöltött lyukba van beültetve, a rögzítő csavar szára köldökcsap jellegű csavartartó hüvelybe van behajtva, elhelyezése és meghúzása után feje védősapkával van ellátva, a 15 burkolóelem és a teherhordó falszerkezet között pedig adott esetben hő- és/vagy hangszigetelő réteget is tartalmazó légárat van szabadon hagyva. Az építőipar szerelő jellegűvé tétele és az 20 építéskivitelezésnek iparosított módszerekkel való végrehajtása során fejlődtek ki azok a burkolási módszerek, amelyek közös sajátossága, hogy a teherhordó falszerkezetre közvetlenül vagy közvetve nagyméretű táblákat helyeznek el. E nagyméretű 25 táblákkal szemben követelmény az esztétikus megjelenés, a gyors és biztonságé« elhelyezhetőség, továbbá az, hogy a teherhordó falszerkezetet az időjárási.-hstásokiől jól megvédjék,' és maguk is e Az ismert un. szerelt homlokzatburkolatok szilikátipari termékekből (könnyűbeton lapokból, műkőből, azbesztcementből, cementkötésű faforgács lapokból stb.), műanyagokból vagy fémből készülnek, és a teherhordó falszerkezethez való rögzítésük mechanikus kötőelemek, elsősorban csavarok esetleg csapok vagy tüskék segítségével történik. Az ismert homlokzatburkolatok egy tekintélyes részénél a fölerősítés ragasztással vagy pattintással történik. Ez utóbbi kedvezőtlen, mert a bepattintással való fölerősítéshez mindenképpen valamilyen külön váztartó szükséges. Ugyanezzel a hátránnyal bír a legtöbb más, ismert megoldás is, amelyek az ebből származó gazdaságtalanságuk miatt szélesebb körben elterjedni nem tudtak. A ragasztással való fölerősítés is kedvezőtlen azonban, mert munkaigényes, amellett pedig a ragasztás megkötésének idejére az elemeket ideiglenesen meg kell támasztani. A szakirodalomban található és fejlettnek nevezhető szerelt homlokzatburkolatok közös sajátossága a szekundér tartóváz szükségessége mellett az is, hogy e tartóvázaknak a teherhordó falszerkezethez való rögzítése önmagában is munkaigényes, a burkolati elemeknek a tartóvázhoz való kapcsolása pedig - facsavarozással, önmetsző csavarozással, popszegecseléssel, köldökcsapos hüvelyekkel stb. - részben nem teljesen megbízható, részben drága és bonyolult Kedvezőtlen az is, hogy a burkolati eíejmk rögzítéséhez többnyire azok átfúrása, illetve 17852?
