178483. lajstromszámú szabadalom • Eljárás teherhordó burkolatú építőelemek gyártására
3 17W93 4 2 x 2,5 m-es építőelemrészhez 150—200 kN nyomóerő szükséges. Mivel a használt Idkeményedő ragasztók kötésideje viszonylag hosszú, ezt újabban fűtőberendezéssel, pádéul nagyfrekvenciás fűtőberendezéssel i 3 igyekeznek rövidíteni, ami nagyon energiaigényes, és a gyártást tovább bonyolítja. A fenti hiányosságok jelentős mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy az ismert teherhordó burkolatú építőelemek egyébként kiváló tulajdonságaik és 10 számottevő előnyeik dacára a gyakorlatban alig terjedtek el. A találmánnyal célunk a fenti hiányosságok kiküszöbölése. A találmánnyal megoldandó feladat ennek meg-15 lelelően teherhordó burkolatú építőelemek gyártási eljárását úgy továbbfejleszteni, hogy ezáltal a költséges és bonyolult szorítóberendezés kiküszöbölhető legyen, és a gyártás lényegesen egyszerűbbé váljék, mint az ismert megoldásoknál. 20 A kitűzött feladatot a találmány szerint azáltal oldottuk meg, hogy teherhordó burkolatú építőelemek farostlemezből, illetőleg forgácslapból, illetve rétegelt falemezből történő gyártásakor az építőelem vázának legalább egyik oldalán a burkolatot 25 nyomás alkalmazása mellett ragasztással rögzítjük, amit azzal fejlesztettünk tovább, hogy a ragasztást formaldehid-alapú, réskitöltő, kikeményedő ragasztóval végezzük, továbbá a vázhoz mérettartó, a burkolathoz pedig 1 000 000 N/cm2-nél kisebb hajlí- 30 tási rugalmassági moduluszú faroslemezt illetve forgácslapot illetve rétegelt falemezt használunk, továbbá az alapsíkon összeillesztett váz és burkolat ragasztásához legfeljebb 25 N/cm2 nyomást alkalmazunk. 35 A találmány szerint olyan foganatosítás is lehetséges, amelynél az alkalmazott nyomás legfeljebb 2 N/cm2 értékű. A gyártás előnyösen úgy történik, hogy először az alapsíkra a vázat helyezzük, majd arra a burko-40 latot, arra a második vázat, majd második burkolatot ragasztunk. Eljárhatunk úgy is, hogy a ragasztónak az építőelemek mozgatását már lehetővé tevő kike* ményedési foka után az építőelemeket a felső 45 burkolatukkal lefelé fordítjuk és a váz másik oldalához is burkolatot ragasztunk. Bizonyos esetekben a burkolat hajlítási rugalmassági modulusza 50,00 N/cm2 -nél kisebb lehet. A találmány szerint javasolt nyomás lényegében 50 nem haladja meg az egymás fölé helyezett építőelemek, illetve elemrészek önsúlyát. A találmány szerinti eljárással gyártott építőelemek szilárdsági tulajdonságai megegyeznek azokkal az ismert eljárások szerint gyártott építőelem-55 kével, amelyeket például fenyővázra szegeit és ragasztott lemezanyagból állítottak elő nagy nyomás alkalmazása mellett. A találmány szerinti javasolt ragasztó a csatlakozó felületek között meglevő réseket kitölti és 60 folytonos kapcsolatot hoz azok között létre. A ragasztóezemek legalább 0,5 mm-es rést jól ki kell töltenie. Ilyen ragasztók lehetnek például a modifikált és nem modifikált epoxi-ragasztók, poliuretán ragasztók, aldehidek, előnyösen formaldehid, vagy 65 például melamine, karbamid, tio-karbamid, monofend vagy difenol kondenzációs termékein alapuló ragasztók és ezek keverékei. Ezek közül a formaldehid alapú kondenzációs műgyantákat részesítjük előnyben, mivel ezek viszonylag olcsók, nem mérgezők és nem allergikus hatásúak, ugyanakkor kötésidejük viszonylag rövid és jó nedvesítő tulajdonságúak. Különösen jó tapasztalatokat szereztünk kísérleteink során a formaldehid-alapú „RESORCIN”, vagy „RESORCIN/FENOL” műgyantákkal kiváló nedvesítő, réskitöltő és időálló tulajdonságaik következtében. A formaldehid alapú kondenzációs műgyanták töltőanyagaként alkalmazhatók például kókuszdióhéj-liszt és/vagy kolloid kovasav. A töltőanyag 5—60 súly% lehet, előnyösen 10—25 súly%. Gyakorlati szempontból a könnyen folyó ragasztó néha nem kívánatos. Így célszerű, ha a ragasztónak olyan tulajdonságai vannak, amelyek bizonyos határok között változtathatók a ragasztott szakasz jó kitöltésének megőrzése mellett. Például, adott esetben célszerű lehet, ha a ragasztó gyöngyszerű alakban hordható fel és ez meg is marad az összeragasztandó részek összeillesztése után is, ami egyúttal megakadályozza, hogy a csatlakozófelületek egymáson közvetlenül felfeküdjenek. Ezek a tulajdonságok töltőanyagok hozzáadásával önmagában ismert módon változtathatók. A gyöngyök átmérőjének előnyösen nagyobbnak kell lennie 2 mm-nél, előnyösen 3—10 cm közötti értékű. Előnyös továbbá, ha az alkalmazott ragasztó 35 °C alatti hőmérsékleten keményedik ki és viszonylag rövid idő alatt. A mérettartási követelményeknek a fa nem felel meg, mivel az nedvességfelvétel után vetemedik. A ragasztó felhordható kézzel vagy például szórópisztoly alkalmazásával önmagában ismert módon, amikor is a ragasztó és az edző megfelelő arányban van összekeverve. A találmányt részletesebben a rajz és példák alapján ismertetjük. A rajzon: az 1. ábra a találmány szerinti eljárással gyártott építőelem példakénti kiviteli ' alakja, a burkolat nélküli nézetben, a 2. ábra az 1. ábra szerinti megoldás részlete viszonylag nagyobb léptékben, a 3—10. ábrákon a találmány szerinti eljárás különböző fázisait szemléltetjük perspektivikus képben. Amint az 1. ábrán látható, az építőelem példakénti vázának 1 hosszgerendái vannak, amelyeket végeiken 2 keresztgerendák fognak össze. Az 1 hosszgerendák elmozdulásának megakadályozása érdekében ezek közé 3 közdarabok vannak építve, így a váz lényegében rekeszekből áll. Ragasztás előtt a víz tájolóegységek vagy más kapcsolat segítségével helytállóan megtartható. Ilyen tájolóegység lehet például a 2. ábrán feltüntetett 4 betét, amelyet itt sraffozva jelöltünk. A 4 betétek az 1 hosszgerendákhoz vagy az itt fel nem tüntetett burkolathoz vagy mindkettőhöz önmagá-2
