178483. lajstromszámú szabadalom • Eljárás teherhordó burkolatú építőelemek gyártására
178483 MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1976. II. 09. (CA—391) Nemzetközi osztályozás: B 32 B 7/12, B 32 B 21/04, B 32 B 27/04 Svédországi elsőbbsége: 1975.11.21.(75 02001-6) ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1981. IX. 28. Megjelent: 1983. III. 31. Feltalálók: Szabadalmas: Dr. Mattsson Öve Henning fejlesztési és kutatási vezető, Täby, Peiciwall Evert AB CASCO, Stockholm, Wilford mérnök, Alvsjö, Svédország Svédország Eljárás teherhordó burkolatú építőelemek gyártására 1 A találmány tárgya eljárás teherhordó burkolatú építőelemek gyártására, főleg farostlemezből illetve forgácslapból, illetve rétegelt falemezből. Ismeretes olyan teherhordó burkolatú építőelemek gyártási eljárása, amelynél rétegelt falemez- 5 bői vagy forgácslapból készült csapolt vázhoz az egyik oldalon burkolatot, például vakolt lemezt, vagy farostlemezt szegeinek. Ennek a megoldásnak hiányossága, hogy a beépített anyag nincs kellően kihasználva, mivel az építőelem méretezésénél csak 10 a vázat veszik figyelembe, a burkolat igénybevételét figyelmen kívül hagyják. A kísérletek azonban azt mutatták, hogy az ilyen építőelemeknél a váz és a burkolat együttesét kell szilárdságilag méretezni. Ehhez viszont el 15 kellett érni azt, hogy a váz és a burkolat között jó együttműködés jöjjön létre, azaz lényegében a burkolat vegye fel a terhelést, a vázszerkezet csupán az építőelem merevítésére szolgáljon, azaz megakadályozza a burkolat behajlását és esetleges törését 20 Az ilyen teherhordó burkolatú építőelemek alkalmazása azzal az előnnyel is jár, hogy az építőelemek könnyebbekké váltak, és ezzel egyszerűsödött a gyártás és a beépítés. A váz és a burkolat közötti jó együttműködés 25 eléréséhez széles körben alkalmaznak ragasztást. A szegeit kapcsolatoknak ugyanis nem kielégítő a rugalmassága és merevsége, ami pedig az ilyen típusú építőelemeknél megkívánt. A ragasztott szakaszokkal szemben viszont igen nagyok a követel- 30 2 mények, mivel ezeknek fel kell venniük az építőelemre ható terheléseket és szilárdságilag sem lehetnek gyengébbek, mint az építőelem vázának és burkolatának anyaga. A ragasztott szakasszal szembeni további előfeltétel, hogy a ragasztási helyek nem öregedhetnek és még nagy terhelések esetében sem engedhetik meg, hogy az összeragasztott alkatrészek viszonylagosan elmozduljanak. Például az 501 795 számú svájci szabadalmi leírásból olyan kombinált gyártási eljárás ismerhető meg, amelynél szegelést és ragasztást is alkalmaznak. Ennél a váz és a burkolat csatlakozó felületeit összeillesztik és a ragasztás után nyomás alkalmazása mellett a burkolólemezeket a vázra szegelik. Ez a módszer ugyan egyszerűbb, mint a korábbiak, azonban nyilvánvaló hiányosságai vannak. A szegelés ugyanis nagyon időigényes művelet, amely sok esetben a burkolat károsodását is okozhatja, amit aztán később javítani kell. Továbbá, a szegeléshez a váznak legalább meghatározott vastagságúnak és minőségűnek kell lennie, így a méretek gyakran lényegesen meghaladják a szilárdsági szempontból szükséges méreteket. A vázhoz ezért általában fát alkalmaznak, ragasztásnál pedig annak kikeményedési ideje alatt viszonylag nagy nyomással szorítják össze. Az ehhez alkalmazott szorítóberendezés azonban igen drága. Annak érdekében, hogy ne kelljen a teljes építőelemet a szorítóberendezésben tartani, ezeket általában részletekben szokták ragasztani, ami azonban azt jelenti, hogy például
