178467. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet szemcsés anyagok elkülönítésére és lerakására
178467 4 3 Az 1. ábrán vázolt 2 szerkezetnek 1 bevezető tartálya van. A 2 szerkezeten belül 3 tölcsér van elhelyezve, amely közvetlenül csatlakozik tölcsér alakú 4 szétfeszíthető pofák 15 tölcsérkamrájával. A 3 tölcsér és a 2 szerkezet fala alsó részei között körgyűrű alakú 14 kamra van, amely a levegő számára örvénykamraként szolgál. A levegő 11 csővezetéken keresztül áramlik az örvénykamrába. A 14 kamra körülfogja a 3 tölcsért és a levegő innen egy szintén körben futó 13 gyűrűrésen keresztül a 15 tölcsérkamrába áramlik. A levegőt bevezető 11 csővezetékben 12 szelep van elhelyezve. A 4 szétfeszíthető pofák 5 tartóidomon elfordíthatóan vannak ágyazva úgy, hogy ezek 19 forgástengelyek körül fordíthatók el. Fölül állandóan szemcsés anyagot vezetünk az 1 bevezető tartályba. A szemcsés anyag a 3 tölcsérben halmozódik föl és innen a 15 tölcsérkamrába hull. E tölcsérkamra alsó végén 18 furat van, amely a legkisebb magnál is kisebb. Amikor a 2. ábrán látható módon all csővezetéken keresztül levegőt vezetünk a 14 kamrába, ez a levegő gyűrű alakban keresztül áramlik a 13 gyűrűrésen, majd innen a 15 tölcsérkamrába jut. A beáramló levegő kifújja a magokat a tölcsérkamrából és lebegve a tölcsérkamra fölött tartja, kivéve egy magot, amelyet a 18 furat alsó végén ható, atmoszférikusnál kisebb nyomás a furaton tart. Ha ezután a két 4 szétfeszíthető pofát a 3. ábrán látható módon szétfeszítjük, akkor az eddig furat fölött tartott mag lefelé kiesik. Ez a szétfeszítési folyamat idő szempontjából úgy van meghatározva, hogy a két szétfeszíthető pofa már az előtt összezár, mielőtt a többi, előzőleg kifújt mag le tudna esni. Ennél a folyamatnál a légáram a 12 szelep révén folyamatosan szabályozható. A szelep szabályozása a művelet elvégzésének sebességétől függ, azaz azoknak a magoknak számától, amelyeket időegységenként le kell rakni. A szerkezet akkor is pontosan dolgozik, ha a légáram állandó. Egy állandó légáram az örvénykamraként szolgáló 14 kamrában kismértékű túlnyomást kelt. Ennek következtében a 13 gyűrűrésen keresztül állandóan levegő áramlik a 15 tölcsérkamrába és a magokat - az ismertetett módon - egy kivételével kifújja. Ezután a két tölcsér alakú 4 szétfeszíthető pofát kifelé elfordítjuk, a 18 furatot nyitjuk és így az előzőleg a 18 furat fölött nyugalmi helyzetben levő mag leesik. A 18 furat szétnyitásával egyidejűleg egy nagyobb lefelé szívó hatás jön létre, aminek következtében a 3 tölcsérben levő magok lefelé esnek. Ebben a pillanatban a 4 szétfeszíthető pofák ütésszerűen összezáródnak és megakadályozzák, hogy a magok tovább essenek a 15 tölcsérkamránál. Ezután a folyamat elölről kezdhető, amennyiben a levegő túlnyomása és a 18 furatnál ehhez kapcsolódó szívó hatás egy kivételével kifújja a magokat a 15 tölcsérkamrából. Mivel ez a folyamat is nagyon gyorsan megy végbe, a folyamatok időben nagyon gyorsan követik egymást, az egyes folyamatok rövid időközökben ismétlődnek. Ennek következtében és ilyen módon az egyes magvak lerakása pontosan és gyorsan végezhető. A 4 szétfeszíthető pofák szétfeszítése különböző módokon végezhető. Erre a célra a 3. ábrán látható megoldásnál két 8 elektromágnes szolgál, amelyeket időközönként gerjesztünk és ezáltal a szétfeszíthető pofákat széthúzzuk, majd rögtön ismét elengedjük. Abból a célból, hogy a 4 szétfeszíthető pofák ismét azonnal összezárjanak, ezek mellett 7 rugóelemek vannak, amelyek feszítő erejét szétfeszítéskor le kell győzni. Maga a szétfeszítés azáltal jön létre, hogy a két 4 szétfeszíthető pofát az alsó végén, azaz a 18 furat terében széthúzzuk és 19 forgástengelyek körül elfordítjuk. A szétfeszítés elektromágnesek helyett a helyszínen levő túlnyomású levegő segítségével is végezhető, mint a 4. ábra mutatja. A 4 szétfeszíthető pofákban a túlnyomású levegő számára 10 csatornák vannak kiképezve, amelyek levegőt bevezető 9 csővezetékkel vannak összeköttetésben. A 10 csatornákat kifelé 6 zárólap zárja le. A két szemközti 6 zárólapot 7 rugóelemek tartják össze. A 10 csatornákba áramló túlnyomású levegő a rugóerőt legyőzi és ekkor a 4 szétfeszíthető pofákat szétfeszíti. Ha a túlnyomású levegőt elzárjuk, a rugóerő hatására azonnal ismét záródnak a szétfeszíthető pofák is. Különösen előnyös az 5. ábrán látható vezérlés alkalmazása. A szintén rugóerő révén összetartott 4 szétfeszíthető pofák alsó végeinél, kívül egy-egy 17 billenőkar van. A szétfeszíthető pofák hajtó szerkezetrészét is tartó 5 tartóidomon egy-egy 16 bütyköstengely van elhelyezve. Ezek a bütyköstengelyek a billenőkarokhoz viszonyítva úgy helyezkednek el, hogy minden egyes körülfordulás során a hozzájuk tartozó billenőkart kifelé nyomják és ezáltal a szétfeszíthető pofákat szétnyomják. A bütyköstengelyek meghajtását a túlnyomású levegőt előállító hajtás vagy más a helyszínen levő hajtó elemek segítségével lehet végezni. Pneumatikus vezérlés helyett hidraulikus vezérlés is alkalmazható. A hidraulikus munkahenger vezérlését végezhetjük túlnyomású levegővel, azonban végezhetjük lökőrúddal, bütyköstengelyekkel vagy hasonlókkal is. A találmány abból indul ki, hogy a magvak kihívása légárammal történik. Különleges esetekben előnyös lehet légáram helyett folyadéksugár alkalmazása, amelyet úgy vezetünk a tölcsérkamra alsó kúpjának nyílásába, furatába, hogy ugyanaz a hatás lépjen föl. Szabadalmi igénypontok: 1. Szerkezet szemcsés anyagok elkülönítésére és lerakására, amely főként vetőmagvakhoz használható, és amelynél egy tölcsérbe légáramot vezetünk és a tölcsér alsó végén egy a legkisebb magnál is kisebb furat van, azzal jellemezve, hogy a szemcsés anyagot fölfogó tölcsére (3) és ennek alsó részén tölcsér alakú szétfeszíthető pofái (4) vannak. 2. Az 1. igénypont szerint meghatározott szerkezet kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a tölcsér (3) és a szétfeszíthető pofák (4) között gyűrűrése (13) van. 3. Az 1. igénypont szerint meghatározott szerkezet kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a tölcsér alakú szétfeszíthető pofák (4) tengely (19) körül elfordíthatóan vannak ágyazva. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
