178464. lajstromszámú szabadalom • Berendezés anyajuhok elletése, fogadtatás és bárányóvoda céljára

MAGTAR népköztársaság SZABADALMI LEÍRÁS szolgalati találmány 178464 Bejelentés napja: 1979. IV. 27. (BE-1348) Nemzetközi osztályozás: A 01 K 1/00 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1981. IX. 28. Megjelent: 1983. III. 31. Feltalálók: Szabadalmas: Zebegnyei István gépészmérnök, 60%, Szlavkovszki István gépészmérnök, 40%, BÉKE Mezőgazdasági Gödöllő Termelőszövetkezet, Zagyvarékas Berendezés anyajuhok elletése, fogadtatása és bárányovoda céljára 1 A találmány tárgyát képező berendezés az anya­juhok elletésének, a fogadtatásának és a szopós bárányok nevelésének (bárányóvodának) olyan fej­lett technológiáját biztosítja, mely kielégíti a nagy­üzemi juhtartás követelményeit, ezen belül a juhtar- 5 tás optimális állategészségügyi, takarmányozási és életfenntartási igényeit. A juhtenyésztés mind a húsiparnak, mind a tex­tiliparnak, mind a tejiparnak, valamint a prémfeldol­gozó iparnak jelentős alapanyagokat szolgáltató for- 10 rása, melyet nem lehet helyettesíteni más — a juhte­nyésztésnél látszólag magasabb szintű és nagyobb volumenű — állattenyésztési ágazatok termékeivel. A juhtenyésztés ezen jelentősége és a juhok viszony­lagos igénytelensége folytán a juhtenyésztés világ- 15 szerte elterjedt, de a juhtartás módjában különb­ségek vannak, amennyiben azt a terület éghajlata és az adott éghajlatot tűrő fajta tulajdonságai határoz­zák meg. A juhtenyésztésben a huszadik század első harma- 20 dáig közös vonás volt az extenzív tartás, vagyis az, hogy kevés takarmány kiegészítéssel az év nyolc hónapjában a nyáj a legelőn tartózkodik. Ennek előnye ugyan, hogy a téli tartáshoz szükséges fedett épületen kívül egyéb beruházásra nincs szükség, 25 utódnevelés és állománynövelés szempontjából azon­ban több olyan hátránya jelentkezett, melyek a juh­tartás jövedelmezőségét korlátozta. Ezért, különösen Európában, a jelen évszázad harmincas éveitől olyan kezdeményezés indult, mely az ún. „igénytelen” 30 állatfaj előnyösebb életfenntartásához és jövedel­mezőségéhez új — de célszerűen „szegény” - tar­tásmódot követel meg. Az extenzív legelői tartásnál az anyák zömében a „pusztán” ellettek. Az utód életben maradását a faji erősség és az anyajuh pártfogása döntötte el. Ezért vált szükségessé - a genetikus erősítés mellett - olyan műszaki technológia keresése illetve kialakí­tása, amely biztosítja a juhfaj céltudatos tartását és az adott körülmények között a biztos tenyésztést. Az elmúlt évtizedekben több olyan kezdemé­nyezés született, amelyek mind genetikai, mind tar­tástechnológiai, mind műszaki technológiai megol­dásokkal igyekeztek a juhtartás jövedelmezőségét elősegíteni. Ezeknél a megoldásoknál általában fel­használták a már lényegesen magasabb szinten álló szarvasmarhatartás tapasztalatait. A juhtartás fejlesz­tésére irányuló megoldások egyrészt célszerű be­ruházásokkal - főleg gépesítéssel -, másrészt elő­nyös fajta kiválasztással törekedtek a juhtartás jöve­delmezőségének növelésére. A fejlesztésnek beruházások útján való foganato­sítását hátráltatta, hogy hosszú ideig nem ismerték fel a juhtenyésztés nagy előnyeit és ezért nem találták arányban állónak a beruházások költségeit a várható eredményekkel. Többek között e miatt sem fej­lődött kellőképpen a juhtartásban a termelékenység és a szaporaság növelésére irányuló tartás- és mű­szaki technológia, melynek lényeges műveletcso-178464

Next

/
Oldalképek
Tartalom