178460. lajstromszámú szabadalom • Eljárás krómércet és mullitot tartalmazó tűzálló anyagok előállítására
MAGYAR népköztársaság SZABADALMI LEÍRÁS 178460 Bejelentés napja: 1978. X. 12. Közzététel napja: 1981. IX. 28. (CU—159) Nemzetközi osztályozás : C 04 B 35/12 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Megjelent: 1983. XII. 31. Szabadalmas: Csurgay István oki. vegyészmérnök, 27,5%, Cser Arisztid oki. vegyészmérnök, 27,5%, Nagy Lajos oki. vegyészmérnök, 27,5%, dr. Terényi Gyula oki. vegyészmérnök kandidátus, 17,5%, Budapest Eljárás krómércet és mullitot tartalmazó tűzállóanyagok előállítására 1 2 A találmány fokozott salakellenállóképességgel rendelkező, krómércet és mullitot tartalmazó tűzállóanyagok előállítására szolgáló eljárás. Ismeretes, hogy a nagy üzemi hőmérsékletek, a hosszú idejű salakhatás, az agresszív salakösszetételek alkalmazása miatt, a salakhatásnak kitett falazatokban, pl. acélöntőüstöknél terjed a bázikus (magnezit, krómmagnezit, dolomit), a cirkon, valamint a nagy A1203 tartalmú tűzállóanyagok alkalmazása (J. Hardgraves: Refractories Journal U. K. 1978. No. 6, 11—17). Ismeretes továbbá, hogy a krómoxid, ill. a krómércet tartalmazó tűzállóanyagok salakellenállóképessége vasoxid tartalmú vagy alkalikus salakokkal szemben igen nagy. A tisztán krómércből előállított ún. kromit-téglák alkalmazása azonban az ilyen téglák rossz hőlökési ellenállása miatt nem terjedt el. A nagy krómérc arányú krómmagnezit téglák is csak korlátozottan terjedtek el a gyenge hőlökésállóság, nagy hővezetőképesség, nagy fajhő és térfogatsúly, továbbá a nagy tömörségű tégla előállításának műszaki nehézségei miatt (a jó salakellenállóképesség feltétele a nagy tömörség). Kielégítő salakállóság és jó hőlökésállóságuk miatt elterjedtek a nagy A1203 tartalmú falazó téglák. Ezek hátránya, hogy a nagy FeO tartalmú salakok, különösen igen magas hőmérsékleten (1550—1650 °C) és hosszú üzemidő alatt nagy kimaródást, erős infiltrálódást okoznak bennük. Az a kézenfekvő megoldás, hogy a nagy A1203 tartalmú és krómérc tartalmú téglák előnyös tulajdonságait krómérc és nagy A1203 tartalmú alapanyagok elegyítésével használják ki, nem vezetett eredményre, ui. ekkor alacsony olvadáspontú, csekély salakellenállóképességű 5 termékek keletkeznek [W. F. Ford, W. J. Rees: Trans. Brit. Cer. Soc. 45 (3) 125—136 (1946)]. Ezt saját vizsgálataink is megerősítették. Nagyon csekély (10—20%) mullit tartalmú elegyek előállítása lehetséges két fokozatban, amikoris a szeny- 10 nyezett krómércekben levő Si02 tartalmat pótlólagos A1203 adagolásával mullittá alakítják át az első fokozatban (U. S. Pat. 2 066 543), majd az így kapott zsugorítmányból a második fokozatban állítanak elő tűzálló idomokat. A kisebb-nagyobb krómoxid, ill. krómérc 15 adagolást csak olvasztott termékekben tartják lehetségesnek, amikor a káros hatásokat Zr02 adagolással (U. S. Pat. 2 297 546) esetleg az alkotó oxidok szigorúan szabályozott arányával kompenzálják (U. S. Pat. 2 408 305, DRB. Pat. 653 705; U. S. Pat. 2 063 154 és 20 G. U. Kukolev és tsa: Ognyeuporü 1948. No. 11. 487 old.). A fentiek ismeretében érthető az a tény, hogy a krómércmullit tartományban a tiszta Cr203 adalékos mullit (rendkívül drága és nehezen üzemesíthető) (D. J. Juzvuk 25 és tsai: Ognyeuporü 1962. No. 9. 389—391. old.), vagy kevés krómércet tartalmazó mullit [M. L. Keit és tsa: J. Geol. 60 (2) 182 (1952)] tűzállóanyagok kísérleti kipróbálásáról tudtunk csak az utóbbi időig. A krómérc-mullit, ill. alumíniumszilikát-krómérc 30 elegyéből készült tűzállóanyagok (U. S. Pat. 3 773 532 178460
