178457. lajstromszámú szabadalom • Előregyártott épületszerkezet

5 178457 6 övlemezei, továbbá a lezáró elemek és a kiegészítő ele­mek függőleges helyzetben vannak. A szélső épülettraktusok határoló falainak részét ké­pező lezáró elemek szélessége a térelemek övlemezeinek szélességével, magassága az övlemezek magasságával azonos. A mellvéd, parapet vagy attika funkció betöl­tésére alkalmas kiegészítő elemek hosszúsága a térele­mek gerinclemezeinek hosszúságával, magassága pedig az övlemezek magasságának felével megközelítőleg egyenlő. Az elemegységek sarkaik közelében acélsarukkal rendelkeznek, melyek az elemegységek összerakása után egymással célszerűen hegesztés útján össze vannak erő­sítve. Az elemegységek határoló felületei mentén elhe­lyezett épületgépészeti vezetékek rögzítő szervei pl. bi­lincsei célszerűen hegesztés útján az acélsaruhoz vannak erősítve. Az elemegységek határoló élei mentén az illeszkedési hézagok rugalmas tömítő anyaggal vagy harabccsal vannak kitöltve. Az épület villamos kábeljei az elem­egységek határoló élei mentén levő illeszkedési hézagok­ba vannak befektetve, és a hézagoknak a villamos kábe­lok által szabadon hagyott részei vannak rugalmas tö­mítő anyaggal vagy habarccsal kitöltve. A térelemeknek az épület végfalait alkotó övlemezei, valamint az ugyanitt levő lezáró lemezek célszerűen utólag elhelyezett hőszigeteléssel vannak ellátva. A mell­véd funkciójú kiegészítő elemek hőszigeteléstől mente­sek, míg az attika és parapet funkciójú kiegészítő elemek célszerűen utólag elhelyezett hőszigeteléssel vannak el­látva. A traktusokat haránt irányban lezáró határoló falak előnyösen előregyártottan, pl. ún. szakipari fal formá­jában vannak kialakítva. A harántfalakon kialakított átjáró helyeken a térelem legalább az egyik oldalán öv­lemeztől mentes kisegítő födémelemmel van helyettesít­ve. A találmány szerinti előregyártott épületszerkezet szá­mos előnnyel rendelkezik. Ezek legfontosabbjai abból a tényből következnek, hogy a jellemző szerkezeti részt képező térelemek az épület teherhordó rendszerének egyidejűleg falait és födémjeit is alkotják. Ezeknek a H-alakú térelemeknek köszönhetően nagyon kis számú — gyakorlatilag mindössze kétféle — elemre van szük­ség. Ezért kevés számú és nagyon kis mennyiségű sab­lon elegendő, a velük készített termékekből pedig nagy változatossággal a legkülönbözőbb típusú, rendeltetésű, alaprajzú és homlokzatkialakítású épületeket lehet kiké­pezni. Az elemeket acélsablonokban egyszerűen lehet előállítani, azok beépítés után vakolást nem kívánnak, ún. glettelés után a falfelületek azonnal festhetőek vagy tapétával vonhatók be. Kedvező a találmány szerinti előregyártott épületszer­kezet azért is, mert két- vagy esetleg négyféle panel se­gítségével egész lakótelepeket lehet megépíteni anélkül, hogy két háznak egymással azonosnak kellene lennie. A nagyfokú variabilitás folytán a lakótelepek egyhangú sivársága automatikusan megszűnik. Az épületek az ún. öntött házakhoz hasonló jellegűek, de nem kell őket drága és időrabló monolit technológiá­val előállítani, hanem kihasználható az előregyártás minden előnye, és a helyszíni munka gyakorlatilag tel­jes mértékben szerelő jellegűvé válik. Ugyancsak H- alakú térelemeknek köszönhető, hogy ugyanúgy nincs szükség vasbeton koszorúkra, mint a dobozegységekből készülő épületeknél, de azokhoz képest az elemek sok­kal egyszerűbbek, lényegesen kisebb súlyúak és az épí­tészeti térformálás kötöttségei is elmaradnak. A találmányt kiviteli példa kapcsán rajzok alapján ismertetjük közelebbről. A mellékelt rajzokon az 1. ábra egy négytraktusos épület oldalnézete, a 2. ábra az 1. ábrán bejelölt II—II sík mentén vett vízszintes metszet, a 3. ábra az 1. ábrán bejelölt III—III sík mentén vett függőleges metszet, a 4. ábra egy kéttraktusos épület perspektivikus képe, az 5. ábra az 1. ábrán bejelölt Vjelű részlet, a 6. ábra a 3. ábrán bejelölt VI jelű részlet, a 7. ábra a térelemek egymással való hornyos csatla­kozása. Az 1. ábrán látható, hogy az épületszerkezet teher­hordó részét az 1 térelemek alkotják, amelyek úgy van­nak elhelyezve, hogy az In gerinclemezcik minden má­sodik traktusban egymással azonos szinten, a közbülső traktusokban pedig egy fél szintnyivel fölfelé vagy lefelé eltoltan helyezkednek el. Az 1. ábrán az is látható, hogy az épület szélső trak­tusaiban — például a baloldali szélső traktusban — szükség van a 2 lezáró elemre, amely pótolja egy olyan 1 b övlemez jelenlétét, amely a bal szélső traktustól balra már hiányzó 1 térelemhez tartoznék. A közbülső trak­tusokban ilyen 2 lezáró elemre sehol nincsen szükség, mert az 1 térelemek egymásra helyezett 1 h övlcmezci minden további kisegítő elem nélkül maguk alkotják az épület hosszfalait. A 2. ábrán vízszintes metszetben látszik a négytrak­tusos előregyártott épületszerkezet, melynek falait az 1 térelemek lb övlemezei, födéméit az 1 térelemek la gerinclemezei alkotják. A 2. ábrán az előbbiek metszet­ben, az utóbbiak nézetben láthatók. Az 1. és 2. ábrán csupán a balról számított harmadik traktusban jelöltük be a 3 kiegészítő elemeket, amelyek az 1 térelemek lb övlemezei közé beillesztett mellvédfalakként szolgálnak. Az 1. ábrán az épületet egyébként az la gerinclcmczek síkjára merőleges helyzetű hosszirányú lezáró falak föl­tüntetése nélkül ábrázoltuk. A hosszirányú lezárás cél­szerűen a szintmagas vagy a szintmagasság felével azo­nos magasságú előregyártott 5 határoló falak segítségé­vel valósítható meg. Amennyiben a szomszédos trak­tusok között átjáró helyeket kívánunk létesíteni, úgy azokon a helyeken övlemeztől mentes 4 kisegítő födém­elemet kell a szokványos 1 térelem helyett beépíteni. A hiányzó övlemez helyén lehet a szükséges nyílászáró keretét elhelyezni. A 3. ábrán függőleges metszetben látjuk az épület ne­gyedik traktusát. Amennyiben a III—III metszősíktól jobb kéz felé tekintünk, úgy az épület jobb oldali szélső határoló falát látjuk, amelyben az 1 térelemek lb övle­mezei között a 2 lezáró elemek helyezkednek el. Szagga­tott vonallal bejelöltük az épület hosszirányú lezárását alkotó 5 határoló falakat és 3 kiegészítő elemeket is. Az épület terheinek a talajra való továbbítására a 7 alaptes­tek szolgálnak, amelyek a harántfalak szerepét betöltő lb övlemezek alatt helyezkednek el, és — mint a 3. ábra mutatja — célszerűen a legalsó térelemsor lb övleme­zeit folytonosan alátámasztó sávalapokként vannak ki­alakítva. A 4. ábrán perspektivikus nézetben és ugyancsak a hosszirányú lezárás föltüntetése nélkül mutatunk be 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom