178457. lajstromszámú szabadalom • Előregyártott épületszerkezet
5 178457 6 övlemezei, továbbá a lezáró elemek és a kiegészítő elemek függőleges helyzetben vannak. A szélső épülettraktusok határoló falainak részét képező lezáró elemek szélessége a térelemek övlemezeinek szélességével, magassága az övlemezek magasságával azonos. A mellvéd, parapet vagy attika funkció betöltésére alkalmas kiegészítő elemek hosszúsága a térelemek gerinclemezeinek hosszúságával, magassága pedig az övlemezek magasságának felével megközelítőleg egyenlő. Az elemegységek sarkaik közelében acélsarukkal rendelkeznek, melyek az elemegységek összerakása után egymással célszerűen hegesztés útján össze vannak erősítve. Az elemegységek határoló felületei mentén elhelyezett épületgépészeti vezetékek rögzítő szervei pl. bilincsei célszerűen hegesztés útján az acélsaruhoz vannak erősítve. Az elemegységek határoló élei mentén az illeszkedési hézagok rugalmas tömítő anyaggal vagy harabccsal vannak kitöltve. Az épület villamos kábeljei az elemegységek határoló élei mentén levő illeszkedési hézagokba vannak befektetve, és a hézagoknak a villamos kábelok által szabadon hagyott részei vannak rugalmas tömítő anyaggal vagy habarccsal kitöltve. A térelemeknek az épület végfalait alkotó övlemezei, valamint az ugyanitt levő lezáró lemezek célszerűen utólag elhelyezett hőszigeteléssel vannak ellátva. A mellvéd funkciójú kiegészítő elemek hőszigeteléstől mentesek, míg az attika és parapet funkciójú kiegészítő elemek célszerűen utólag elhelyezett hőszigeteléssel vannak ellátva. A traktusokat haránt irányban lezáró határoló falak előnyösen előregyártottan, pl. ún. szakipari fal formájában vannak kialakítva. A harántfalakon kialakított átjáró helyeken a térelem legalább az egyik oldalán övlemeztől mentes kisegítő födémelemmel van helyettesítve. A találmány szerinti előregyártott épületszerkezet számos előnnyel rendelkezik. Ezek legfontosabbjai abból a tényből következnek, hogy a jellemző szerkezeti részt képező térelemek az épület teherhordó rendszerének egyidejűleg falait és födémjeit is alkotják. Ezeknek a H-alakú térelemeknek köszönhetően nagyon kis számú — gyakorlatilag mindössze kétféle — elemre van szükség. Ezért kevés számú és nagyon kis mennyiségű sablon elegendő, a velük készített termékekből pedig nagy változatossággal a legkülönbözőbb típusú, rendeltetésű, alaprajzú és homlokzatkialakítású épületeket lehet kiképezni. Az elemeket acélsablonokban egyszerűen lehet előállítani, azok beépítés után vakolást nem kívánnak, ún. glettelés után a falfelületek azonnal festhetőek vagy tapétával vonhatók be. Kedvező a találmány szerinti előregyártott épületszerkezet azért is, mert két- vagy esetleg négyféle panel segítségével egész lakótelepeket lehet megépíteni anélkül, hogy két háznak egymással azonosnak kellene lennie. A nagyfokú variabilitás folytán a lakótelepek egyhangú sivársága automatikusan megszűnik. Az épületek az ún. öntött házakhoz hasonló jellegűek, de nem kell őket drága és időrabló monolit technológiával előállítani, hanem kihasználható az előregyártás minden előnye, és a helyszíni munka gyakorlatilag teljes mértékben szerelő jellegűvé válik. Ugyancsak H- alakú térelemeknek köszönhető, hogy ugyanúgy nincs szükség vasbeton koszorúkra, mint a dobozegységekből készülő épületeknél, de azokhoz képest az elemek sokkal egyszerűbbek, lényegesen kisebb súlyúak és az építészeti térformálás kötöttségei is elmaradnak. A találmányt kiviteli példa kapcsán rajzok alapján ismertetjük közelebbről. A mellékelt rajzokon az 1. ábra egy négytraktusos épület oldalnézete, a 2. ábra az 1. ábrán bejelölt II—II sík mentén vett vízszintes metszet, a 3. ábra az 1. ábrán bejelölt III—III sík mentén vett függőleges metszet, a 4. ábra egy kéttraktusos épület perspektivikus képe, az 5. ábra az 1. ábrán bejelölt Vjelű részlet, a 6. ábra a 3. ábrán bejelölt VI jelű részlet, a 7. ábra a térelemek egymással való hornyos csatlakozása. Az 1. ábrán látható, hogy az épületszerkezet teherhordó részét az 1 térelemek alkotják, amelyek úgy vannak elhelyezve, hogy az In gerinclemezcik minden második traktusban egymással azonos szinten, a közbülső traktusokban pedig egy fél szintnyivel fölfelé vagy lefelé eltoltan helyezkednek el. Az 1. ábrán az is látható, hogy az épület szélső traktusaiban — például a baloldali szélső traktusban — szükség van a 2 lezáró elemre, amely pótolja egy olyan 1 b övlemez jelenlétét, amely a bal szélső traktustól balra már hiányzó 1 térelemhez tartoznék. A közbülső traktusokban ilyen 2 lezáró elemre sehol nincsen szükség, mert az 1 térelemek egymásra helyezett 1 h övlcmezci minden további kisegítő elem nélkül maguk alkotják az épület hosszfalait. A 2. ábrán vízszintes metszetben látszik a négytraktusos előregyártott épületszerkezet, melynek falait az 1 térelemek lb övlemezei, födéméit az 1 térelemek la gerinclemezei alkotják. A 2. ábrán az előbbiek metszetben, az utóbbiak nézetben láthatók. Az 1. és 2. ábrán csupán a balról számított harmadik traktusban jelöltük be a 3 kiegészítő elemeket, amelyek az 1 térelemek lb övlemezei közé beillesztett mellvédfalakként szolgálnak. Az 1. ábrán az épületet egyébként az la gerinclcmczek síkjára merőleges helyzetű hosszirányú lezáró falak föltüntetése nélkül ábrázoltuk. A hosszirányú lezárás célszerűen a szintmagas vagy a szintmagasság felével azonos magasságú előregyártott 5 határoló falak segítségével valósítható meg. Amennyiben a szomszédos traktusok között átjáró helyeket kívánunk létesíteni, úgy azokon a helyeken övlemeztől mentes 4 kisegítő födémelemet kell a szokványos 1 térelem helyett beépíteni. A hiányzó övlemez helyén lehet a szükséges nyílászáró keretét elhelyezni. A 3. ábrán függőleges metszetben látjuk az épület negyedik traktusát. Amennyiben a III—III metszősíktól jobb kéz felé tekintünk, úgy az épület jobb oldali szélső határoló falát látjuk, amelyben az 1 térelemek lb övlemezei között a 2 lezáró elemek helyezkednek el. Szaggatott vonallal bejelöltük az épület hosszirányú lezárását alkotó 5 határoló falakat és 3 kiegészítő elemeket is. Az épület terheinek a talajra való továbbítására a 7 alaptestek szolgálnak, amelyek a harántfalak szerepét betöltő lb övlemezek alatt helyezkednek el, és — mint a 3. ábra mutatja — célszerűen a legalsó térelemsor lb övlemezeit folytonosan alátámasztó sávalapokként vannak kialakítva. A 4. ábrán perspektivikus nézetben és ugyancsak a hosszirányú lezárás föltüntetése nélkül mutatunk be 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
