178444. lajstromszámú szabadalom • Eljárás oldószer nélküli bevonásra
5 178444 6 250 °C között van, amint ezt már fentebb említettük. Meglepő módon a fedőréteg lágyulási tartománya — a rétegelés során fellépő hőhatás ellenére is — akár alacsonyabb is lehet a műanyaghab-réteg lágyuláspontjánál, anélkül, hogy a fedőréteg a rétegelés során sérülne. A fedőréteg súlya általában 20—300 g/m2, előnyösen 30—200 g/m2 között van. A célszerűen poliuretánból álló fedőréteg előállításához a kereskedelmi forgalomban levő egy- és kétkomponensű poliuretánok jönnek rendszerint számításba. Ilyen poliuretánokat használnak általában textíliák és bőrök bevonásához. A műanyaghab-réteg, amely elsősorban a bevonattal ellátott anyag fogásának és teltségének a javítására szolgál, rendkívül finom pórusú és vékony. A vastagsága célszerűen 0,2—0,5 mm, a térfogatsúlya pedig előnyösen 500—800 g/1, különösen előnyösen körülbelül 600 g/1. A találmány szerinti eljárás előnyös foganatosítási módja szerint a műanyaghab-réteget közvetlenül a felhasználáskor állítjuk elő a fedőrétegen. Erre a célra egyrészt olyan poliuretánhabok jönnek szóba, amelyek levegőnek ionos vagy nem-ionos poliuretánok vizes diszperzióiba történő bekeverésével, majd ezt követő szárítással állíthatók elő. Ilyenfajta poliuretánhab-készítő eljárást a 2 231 411 sz. és a 2 343 294 sz. német szövetségi köztársaságbeli közrebocsátási irat ismertet. A találmány szerinti eljáráshoz alkalmazható poliuretánhabok előállításának másik lehetőségét az úgynevezett reakcióképes habok alkalmazása képezi. Ilyen eljárást például az 1 444 170 sz. és az 1 794 006 sz. német szövetségi köztársaságbeli közrebocsátási irat ismertet. A találmány szerint alkalmazott kétrétegű fólia legalább két bevonófejje! ellátott szokásos bevonó berendezéseken állítható elő, célszerűen a közvetett eljárás alkalmazásával. Először a fedőréteget készítjük el egy védőfelületen, célszerűen papírfelületen — amely adott esetben megfelelően kialakított — öntéssel, permetezéssel vagy bedörzsöléssel, végül hő alkalmazásával kikeményitjük. Ezután közvetlenül a felhasználás helyén készítjük el a fedőrétegen a poliuretán-habréteget. Erre a célra a 2 343 294 sz. német szövetségi köztársaságbeli közrebocsátási irat eljárása szerint állíthatjuk elő a poliuretánhabot. Eszerint legalább 45 súly% szilárdanyagtartalmú, 1 mikronnál kisebb részecskeméretű, nemionos poliuretán diszperziót használunk, amelynek a viszkozitása azzal jellemezhető, hogy 10—70 másodperc a kifolyási ideje a 4 mm-es nyílással ellátott Fordcsészéből. A poliuretán diszperzió a sziláid poliuretánra számított 0,1—10 súly% sürítőszert is tartalmaz. A diszperziót kenhető, nem-ionos poiiuretánlatexhabbá dolgozzuk fel, a habot a kívánt vastagságban telvisszük az előzetesen elkészített fedőrétegre, végül a habréteget megszárítjuk. A poliuretánhab előállításának egy másik lehetősége az, hogy a 2 231 411 sz. német szövetségi köztársaságbeli közrebocsátási irat eljárása szerint az előzetesen elkészített fedőrétegre ionos poliuretánlatex-habot viszünk fel. A habot habfejlesztéssel állítjuk elő 45—62 súly°o szilárd poliuretán-tartalmú, 0,05—1,0 mikron közötti részecskeméretű, ionomer poliuretán diszperzióból, amelynek a viszkozitása azzal jellemezhető, hogy 10—70 másodperc a kifolyási ideje a 4 mm-es nyílással ellátott Ford-csészéből. A diszperzió ionos csoporttartalma 3 40 milliekvivalens/100 g szilárd poliuretán, és a belőle térhálósítószer, töltőanyag és habosítószer nélkül előállított homogén poliuretánfólia minimális húzószilárdsága 40 kp/cm2. Az alkalmazott ionos poliuretán diszperzió a szilárd poliuretán mennyiségére számított 1 — 10 súly% habosítószert és 0,1—10 súly% sűrítőszert, továbbá adott esetben töltőanyagokat és térhálósítószert tartalmaz. A találmány szerint előnyösen olyan reakcióképes poliuretánhab-rendszert alkalmazunk, amely lényegében nagymolekulájú polihidroxi-vegyület, poliizocianát és hevítés hatására gázt leadó vegyület reakcióképcs keveréke. Ezt a reakcióképes keveréket fel visszük az előzetesen elkészített fedőrétegre, majd az anyagot szárítócsatornán vezetjük át, ahol a poliuretánhab képződéséhez szükséges reakciók lejátszódnak. A találmány szerinti eljáráshoz alkalmazott kétrétegű fólia teljes vastagsága legalább körülbelül 0,25 mm, hogy az alapanyag felületi egyenetlenségeit elfedje (erre különösen a hasított bőr esetén van szükség). A legnagyobb vastagság előnyösen körülbelül 0,6 mm. A találmány szerint előnyösen alkalmazott reakcióképes habrendszer poliizocianátból, 400—10 000 közötti molekulasúlyú polihidroxi-vegyületből, illetve poliizocianátok és polihidroxi-vegyületek hidroxil-csoportokat tartalmazó reakciótermékéből áll, amelynek a molekulasúlya 400—5000 között van, a viszkozitása pedig körülbelül 10 000—30 000 cP 25 °C-on legfeljebb 10% közömbös oldószer alkalmazása esetén. A rendszer emellett habosítószert, gyorsítót és habstabilizátort is tartalmaz. A polihidroxi-vegyületek molekulasúlya előnyösen 800—6000 közötti, különösen előnyösen 1000—4000 közötti. E vegyületek a homogén és sejtszerű poliuretánok előállításához szokásosan alkalmazott poliészterek, poliéterek, politioéterek, poliacetálok, polikarbonátok vagy poliészteramidok lehetnek, amelyek legalább 2, általában 2—4, előnyösen 2 vagy 3 hidroxil-csoportot tartalmaznak. A szóba jövő, hidroxil-csoportokat tartalmazó poliészterek többértékű, célszerűen kétértékű és adott esetben további háromértékű alkoholoknak többértékű, célszerűen kétértékű karbonsavakkal képezett reakciótermékei. A szabad polikarbonsavak helyett a megfelelő polikarbonsavanhidrideket vagy a megfelelő, kisszénatomszámú alkoholokkal előállított polikarbonsavésztereket vagy ezek elegyeit is felhasználhatjuk a poliészterek előállításához. A polikarbonsavak alifás, cikloalifás, aromás és/vagy heterogyűrűs szerkezetűek lehetnek, adott esetben szubsztituenseket (például halogénatomokat) is hordozhatnak és/vagy telítetlenek lehetnek. Polikarbonsavkém, illetve polikarbonsav-származékként például az alábbi vegyületeket alkalmazhatjuk: borkősav, adipinsav, parafasav, azelainsav, szebacinsav, ftálsav, izoftálsav, trimellitsav, ftálsavanhidrid, tetrahidroftálsavanhidrid, hexahidroftálsavanhidrid, tetraklórf tálsavanhidrid, endometilén-tetrahidroftálsavanhidrid, glutársavanhidrid, maleinsav, maleinsavanhidrid, fumársav, dimer és trimer zsírsavak, például olajsav, adott esetben monomer zsírsavakkal együtt, tereftálsav-dimetilészter és tereftálsav-bisz-glikolészter. Többértékű alkoholként például etilénglikol, propilénglikol-(l,2), propilénglikol-(l,3), butilénglikol-(l,4), butilénglikol-(2,3), hexán-1,6-díol, oktán-l,8-diol, neopentilglikol, ciklohexán-dimetanoi (1,4-bisz-hidroximetil-ciklohexán), 2-metil-l,3-propándiol, glicerin, trimetilol-propán, hexán-1,2, 6-triol, bután-l,2,4-triol, tri-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
